Senjuk és Uchihák (BEFEJEZETT)

Gyere!

Amikor Tobirama elteleportált, Madara már képtelen volt mozogni. Hashirama teljesen körbevette fával. Ekkor Naruto támadása egy hatalmas forgó chakra gömb találta el a fába tekert bátyámat. Hashirama még egy lapáttal rátett. Hatalmas oszlopokat küldött rá, így biztos nem tud mozogni. 

- Ideje helyet cserélni! - mondta Madara mosolyogva. - Eljött az ideje, hogy én támadjak - jelentette ki magabiztosan. 

- Ne játszd a nagyfiút Madara. Ennek a háborúnak már vége! - szólalt meg Hashirama. Ekkor egy fehér madár jelent meg. A hátán Naruto és még egy fiú, akinek egy hatalmas tekercs volt a kezében. Leugrott a madár hátáról a kinyitotta a tekercset, amiből egy fehér tigris jött elő, és megragadta Madara karját. 

- Naruto... - beszélt megint a bátyám. -Hálával tartozom neked, még a bijuukat is kiszedted Obitóból. Így nem nekem kellet vesződnöm a legyengítésével. Rinne Tensei no jutsu! - mondta ki a jutsu nevét, majd hatalmas füstfelhő tört elő körülötte. És körülöttem is.... 

- Izana! - hallottam még Tobirama aggódó kiáltását. Miután a füst szétoszlott megdobbant a szívem. Éreztem, ahogy ver a szívem. Tobiramára nézetem, elkerekedett szemekkel figyelt. Mi történik itt?

- Ez az a test amire szükségem volt! Tomboló vér és lüktető szív nélkül nincs is csata! - mondta már őrült módjára. Majd rám nézett. Összevonta a szemöldökét, majd fintorogva beszélt tovább. - Úgy látszik téged is felélesztettek. Nem is csoda, hiszen hasonló a vérünk - megállt bennem a vér. Megint élek? A bátyám szemei töredezni kezdett, majd kihulltak. Majd fekete lángok csaptak fel körülötte. 

- A régi kacatoknak a seggükön kéne maradniuk! - mondta, egy fehér madáron szálló fiú. Neki is Sharinganja van. Ő is Uchiha. 

- Egy fattyú, aki meg se közelíti az erőmet. Ez az én szövegem - becsukta a szemét. A páncélja leesett róla, és így előtárult a felsőteste, rajta Hashirama arcával. - Hashirama, emlékszel, mikor erről beszéltem neked régen az Uchihák kőtáblája előtt? - kérdezte. - Hogy a kőtábla felirata azt mondja, hogy amikor két ellentétes oldal együtt működik, akkor találhatsz rá az igazi boldogságra, de azt is mondtam, hogy ez másképp is értelmezhető. Az aki a Uchihák és a Senjuk erejével is rendelkezik elérheti az igazi boldogságot. Nem gondolod, hogy így is lehet értelmezni a szövegét, Hashirama? - majd iszonyatos gyorsasággal kezdett el rohanni Naruto felé, és mind kettőt messzire elrúgta, majd Hashiramához rohant. Időm se volt nagyon reagálni. Megfogta Hashirama torkát és chakrát kezdett kivonni belőle. Majd az Uchiha gyerek leugrott a madárról és támadott. A bátyám csukott szemmel is képes volt minden támadását elkerülni. Majd a fiú sikeresen átszúrta Madara jobb karját. - Talán jó ötlet lenne elvenni a szemedet amíg vissza nem kapom a Rin'nengannomat - mondta miközben épp farkas szemet nézet a fiúval. - De olyan kár lenne azokkal a szemekkel megölni téged. Na mit mondasz? Te is az Uchihák túlélője vagy mint én. Nem akarsz összefogni? - próbálta meggyőzni a fiút, hogy térjen át a sötét oldalra. Majd felém nézett. - És te húgom, nem akarsz a bátyád mellé állni? 

- Félreértés ne essék: Te halott ember vagy! - mondtuk ki, szinte egyszerre az Uchiha fiúval. 

- Legyen hát. Ha így állunk, nektek is hamarosan befellegzett - majd nagy levegőt vett, és egy tűz típusú támadásba kezdett, amitől egy nagy terület füstbe borult. Majd eltűnt a szemem elől. Mögöttünk egy robbanás, és ott van a bátyám. Nagyon gyors. - Következőnek ti jöttök. Mocskos fenevadak! - üvöltötte a Bijuuknak. 

Egy ugrással a Bijuuk előtt termet, amit az Egyfarkú homok bombákkal díjazott. A többi lény pedig úgy kezdett el bánni vele mint egy labdával. Majd Gaara lepecsételte egy hatalmas piramisba. De onnan kitört a Susano'o-val. Naruto és a többi Bijuu egy egyesített csapást mért rájuk, ami azt eredményezte, hogy a jobb karja leszakadt. Egy szikla tetején ért földet, ahol a földből egy fehér lény jött elő, és annak a karjával helyettesítette a sajátját és új szemet is szerzett magának. Majd megidézett egy hatalmas, fa valamit. Utána valami sorjában kiütötte a Bijuukat. A szobor szájából láncok jöttek ki, amik a nyakuk köré tekeredtek. Az Egyfarkútól kezdve sorjában behúzta őket a szobor.  

- Tobirama! Tennünk kell valamit! - mondtam a mellettem álló személynek.

- Te nem! Te most már életben vagy, így egyedül megyek! 

- De...

- Nem hagyom, hogy megint bajod essen! - nézett mélyen a szemembe. Az arcom egy kicsit vörösebb lett. 

Majd eltűnt mellőlem.  A szobor tetején jelent meg, és rátámadott Madarára. A bátyám kiütötte a kunait ami a kezében volt, és egy rudat akart átszúrni rajta. Viszont Tobirama felé teleportált. De Madara egy szempillantás alatt a földre terítette és teletűzdelte rudakkal. 

Tobirama szemszöge:

Madara egy újabb rudat húzott elő és átszúrta a fejemen.

- Hogy őszinte legyek. Régóta vágytam már erre. Mióta te. Megölted Izunát és Izanát. De te csak egy sétáló hulla vagy, így nem nagy kielégülés ez. 

- Madara... Miután sóvárogsz ennyire, ami miatt visszajöttél az életbe? A mi időnk lejárt, generációkkal ezelőtt!

- Fel akartam építeni a nemzetet, amit Hashirama nem tudott. De ez a világ hozzátartozik az elődömhöz aki elbukott. Komolyabb beavatkozás szükséges a haldokló beteg megmentéséhez. 

- Szóval ezt az ötletedet hívják a Végtelen Tsukuyominak? Ez a te gyógyíred? 

- Igen, Hashirama nemzetépítése önellentmondásos. Az emberek a békére vágynak. És mégis emellett konfliktusok robbannak ki. Ez az ember kettőssége. Békére vágyik és konfliktust kreál. Az ember megszűnik embernek lenni. És ezek szorosan egymáshoz kapcsolódnak. Az emberek feláldoznak valakit, valakinek védelmében. Kivéve egy igazi álomvilágban.  

- Igazad van - de... Ez nem egy álom, hogy szórakozz velem. Tűket köptem ki, amiket Madara kivédett. De ekkor két ember ember is jött. Az egyik az az Uchiha gyerek, a másik pedig Izana volt, de mind a ketten megakadtak valamiben. 

- Te is mondhatnád, hogy ez a világ Hashirama ellentmondásos világa - megfordult, majd a két Uchiha felé vette az irányt és egy újabb rudat húzott elő. - Valakinek a védelmében. Fel kell áldoznod valaki mást. 

- Elég Madara! Netovább... - a szavaimat meg sem hallva a fiúra szegezte a rudat. 

- Legyen az barát... Rokon... Vagy akár a saját gyerekünk - majd átszúrta a rajta . - Rengeteg időt adtam neked. Figyelmeztettelek... Hogy nincs sok időd. Milyen kár.  

Izana szemszöge:

Ahogy Madara átszúrta rajta az éles tárgyat, a fiú pólóját átitatta a vér. Ő nem az én bátyám. Ő... egy szörnyeteg.

- Madara! Miféle ember vagy te?! - kiabálta Tobirama. Nem tudtam megszólalni a döbbenettől. Az Uchiha fiú vért köhögött fel. 

A szobor eltűnt alólunk. Így a földre estünk. 

- A tény, hogy ilyen szemekre tettél szert, azt mutatja, hogy valami nagy veszteség ért téged. De itt ez véget ér. Elveszíted önmagad. Ezt hívják igazi befejezésnek.

A fiú megpróbált felállni, de túl gyenge volt és összeesett. Még időben odaértem és megfogtam. 

- Te egy igazi szörnyeteg vagy, bátyám! - már remegtem a dühtől. 

- Köszönöm a bókot, húgom! - mondta pszichopata mosollyal. 

- Az akit régen ismertem megvédeni akarta a klánját!

- Az régen volt. Sok dolog megváltozott miután meghaltál. Már csak mi hárman... Nem ketten maradtunk az Uchiha klánból - teljesen ledöbbentem. Mi történt a többiekkel? - Gyere csatlakozz hozzám! - nyújtotta a kezét felém. - Mi ketten elérhetjük az igazi békét! Hát nem erről álmodtál? Nem ezt akartad mindig is? Gyere! - hosszasan nézett a szemembe. Majd a kezemet nyújtottam felé. Ő mosolyogva nézte a tettem.