Senjuk és Uchihák (BEFEJEZETT)

Születésnap

     Sora már majdnem teljesen letakarította a szobrokat. Az utolsó grafiti foltokat mosta le. 

- Remélem megtanultad a leckét! - néztem le rá.

- Most miért? Csak viccelődtem! - tárta szét a karját.

- De sokan megsérülhettek volna. Ez nem játék! Máskor fogd vissza magad - mondtam mosolyogva. - Ott kimaradt egy rész! - mutattam egy pontra. Sora ezt, egy unott tekintettel díjazta.

- Kész! - ugrott fel mellém, a kezében a vödörrel.

- Rendben! Menj haza és készülődj! 

- Már csak azt nem értem, hogy lehet valaki ilyen zsémbes, aki április 1. született - mondta, majd meg se várva a reakciómat elment. Csak a fejemet csóváltam. 

     Én is hazamentem. Készülődni kezdtem. Egy fekete kisestélyire esett a választásom (nem értek az ilyenekhez sorry!). Fél óra múlva el is készültem. Már csak a vendégek hiányoznak. Lementem a nappaliba. Tobirama a kanapén ült, mikor meglátott tátva maradt a szája. 

- Gyönyörű vagy! - mondta majd megcsókolt. Kopogtattak. - Megjöttek a bátyámék! Majd én nyitom! - más sétált volna az ajtóhoz.

- Majd én! - és már szaladtam is az ajtóhoz. Kinyitottam. Hashirama és Tsunade álltak az ajtóba. - Minden készen áll?

- Persze! - mondták egyszerre. 

     Tobirama csak a bátyja és Tsunadéra számított. Fogalma sincs arról, hogy meglepést vendégek is jönnek.  

- Boldog születésnapot öcsém! - köszöntötte fel mosolyogva Hashirama.

- Boldogat! - mondta Tsunade. 

     Fél óra beszélgetés után kopogtattak.

- Ez ki lehet? - állt fel Tobirama, hogy kinyissa az ajtót. Mi mindent sejtően összenéztünk. - Ti meg mit csináltatok már? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Semmit! - vágtuk rá egyszerre. Ez csak még tovább fokozta a gyanúját, hogy valamit szerveztünk a háta mögött. 

     Miközben ő az ajtóhoz sétált, mi kikészítettünk pár dolgok, majd mi is rohantunk az ajtóhoz. 

- Ti valamit biztos ügyködtetek. Már csak az a kérdés, hogy mi? - majd kinyitotta az ajtót. 

- Boldog születésnapot! - kiabálták a vendégek.

     Tobirama arca mindent elárult. A meglepettség, és az öröm váltakozott az arcán. Mosolyogva fordult felém.

- Ez te műved volt? - kérdezte majd adott egy csókot a homlokomra.

- Szerinted? - kérdeztem vissza. 

- Öreg! Nem akarok megzavarni semmit, de kihűl a rámen! - szólalt meg Naruto. Ez a megjegyzés mindenkiből nevetést váltott ki. 

- Jól van, gyertek be! - mondta nevetve. 

     Mindenki eljött. A negyedik Hokage, Naruto, Sakura, Sasuke, a csapatom, Lee, Tenten, Guy, Neji, és még a mostani Hokage is. Egyszóval, mindenki aki számít. 

- Hát ti? - kérdezte szórakozottan, mikor meglátta a csaptam tagjait. 

- Jöttünk megünnepelni a szülinapod! - mondta boldogan Sora. 

- De almaszörpön kívül nem ihattok semmit! - borzolta össze a haját nevetve. Ilyen boldognak se láttam még, sikerült meglepnem. 

     Lassan előkerültek a szeszes italok is, Tsunade legnagyobb örömére. Épp Tentennel beszélgettem, mikor valaki átkarolta a nyakam. 

- Sziasztok lányok, miről beszélgettek? - jött oda hozzánk Tsunade. 

- Neji megkérte a kezem! - mutatta fel a jegy gyűrűjét boldogan Tenten. 

- Sok boldogságot! - majd meghúzta a kezében lévő üveget. - És te? Neked mikor akarják bekötni a fejed? - kérdezte rám pillantva. 

- Azt nem én döntöm el - mondtam nevetve. - De azért remélem nemsokára megtörténik! - jegyeztem meg. 

- Addig is tessék! - nyújtott felém egy pohár szakét. 

- Nem köszönöm. Nem iszok alkoholosat! 

- Miért nem? - aztán, mint valami villám, csapta fejbe a felismerés. - Terhes vagy? - kérdezte nagyokat pislogva.

- Igen, de még nem tudja. 

- Gratulálok! - mondta őszinte boldogsággal. 

Sora szemszöge:

 - Őőő... Beszélhetnénk? - álltam meg a Második előtt. Értetlenül nézett rám. 

- Mi az? Csak nem teli lett a pelus? - kérdezte nevetve. 

- Mondja ezt az akinek a századik születésnapját ünneplik! - válaszoltam szem forgatva. Mindig szívjuk egymás vérét. 

- Mondjad, miről szeretnél beszélni?

- Mikor szeretné megkérni a Sensei kezét?- nem ilyen kérdésre számított. Értetlenül nézett rám. 

- Első: Nem a te dolgod. Második: Már rég megtettem! - mondta egy kis mosollyal. 

- Mi...? Hogy...? - ezek voltak az első gondolataim. Nagyokat pislogtam, ami igazán szórakoztatta, mivel nevetett.

- Igaz nem hivatalosan, de már gyerekkorunkba megkértem a kezét. De te ezt nem érheted. 

    Még mindig nagyokat pislogtam. Ezt, hogyan sikerült neki? Észre sem vettem, hogy egyedül maradtam. 

- Hé Sora! Nincs kedved megtréfálni az öreget? - jött oda hozzám Naruto. 

- De van! - mondtam mosolyogva. 

Izana szemszöge:

     A buli jó hangultatban telt, egészen addig, amíg Naruto és Sora nem kezdtek el tervezgetni valamit. Rossz előérzetem van. 

    Tobiramát leültették a kanapéra, mondván van egy meglepetésük számára. Már akkor éreztem, hogy itt baj lesz. És a félelmem be is igazolódott. Naruto klónjai lefogták Tobiramát, míg Sora az arcába nyomott egy adag tejszínhabot. Hirtelen mindenki elhallgatott. Minato elájult, Tobirama meg csak ült. Hirtelen mindenki nevetésben tört ki. Odaszaladtam Tobirama mellé, hogy megnyugtassam, mielőtt még elrepíti az a kettőt a világ másik felére. Naruto fején három púp keletkezett. Sakura, Sasuke és Kakashitól egy-egy. Sora pedig két púppal lett gazdagabb. Addigra már lenyugtattam Tobiramát, így senki sincs veszélyben. 

- Hogy gondoltátok ezt? - vontam kérdőre a két tökfilkót.

- A Sensei mondta, hogy nem baj ha viccelődünk, csak ne okozzunk kárt senkiben - védekezett rögtön Sora. 

- Magatokra nem gondoltatok? - kérdeztem miközben próbáltam elfojtani a mosolyom. 

     Két kéz ölelt át hátulról.

- Elrabolhatlak? - súgta a fülembe. 

- Persze! - válaszoltam. 

     Megfogta a kezem, és elteleportáltunk.