Senjuk és Uchihák (BEFEJEZETT)

Macska hajsza

     Még maradtunk egy kicsit. Megbeszéltünk egy találkozót másnapra és utána mindannyian hazamentünk. Én még leadtam a jelentést a csapatomról, a Hokagénál. Meglepően vidám volt, annak ellenére, hogy igazán sok munkája volt. 

     Otthon Tobirama fogadott. 

- Mesélj, hogy telt a napod? - kérdeztem miközben az ölébe ültem. 

- Fárasztóan. Új Hokagét avatunk és most rengeteg a papírmunka - mesélte. 

- Ki lesz az új Hokage? - kérdeztem meg kíváncsian.

- Titok - mondta visszafojtott mosollyal. 

- Mond már el! - rágtam a fülét. - Naaaa! 

- Majd megtudod! - nyomott egy puszit a fejem tetejére. Durcásan elfordítottam a fejem, mire nevetve megszólt: - Ne csináld már! Nem szabad elmondanom, ezt te is jól tudod! - 

- Tudom, csak húztam az agyad! - nevetve közelebb bújtam hozzá.

    A kezei a derekamon pihentek. Közelebb húzott magához, és megcsókolt. Az idilli pillanatot, a mi drága Hashiramánk zavarta meg. 

- Bocsánat a zavarásért, de Izana küldetést kaptatok! A Hokage vár az irodában - és azzal el is ment. Gondolom lepihen, mert egy küldetésen volt. 

- Akkor megyek! - álltam fel az öléből. 

- Vigyázzatok magatokra! - adott egy gyors csókot. 

     A irodában már ott volt a csapatom. 

- Jó napot Hokage-sama! - hajoltam meg illedelmesen. A csapatom is így tett. 

- Te és a csapatod egy küldetést kaptok. Egy D-szintűt! - nyújtott át egy lapot.

- Egy D-szintűt?! De az olyan béna - dörmögött Sora. -  Meg tudunk csinálni akár egy S-szintűt is! Majdnem legyőztük a Senseit is! - felvont szemöldökkel néztem rá. 

- Hallgass te idióta! - csapta le szokásos módon Yumiko.

- Igazán? - kérdezte Tsunade. A kezeit összekulcsolta és az állát a kézfejein támasztotta. Komoly akart lenni, de a szája sarkában ott bujkált egy mosoly. - Aktiválva volt a Sharinganja? - kérdezte meg. Sora elgondolkozott. 

- Őőőőő.... Nem! - adta meg végül a választ. 

- Te még akkor nem láttad igazán harcolni! Szóval szépen befogod a szádat és megcsinálod a küldetést amit adtam. Érted!? - a szemei szikrát szórtak. Sora behúzta fülét farkát. 

- I-Igen! - válaszolta dadogva. Fejcsóválva néztem rá. 

- Csapat indulás! 

     A feladat abból állt, hogy el kellet kapni egy macskát. Rájuk hagytam, hogyan kaják el. Sora, mivel neki ez a küldetés gyerekjáték, maga akarta elkapni a cicát. Már lassan fél órája ügyetlenkedik, de nem engedi, hogy bárki is segítsen. Az egyik sikátorból hangos zajok szűrődtek ki. Majd a macska szalad ki, amit el kellet kapnunk. Majd Sora is kikullog, az arcán karmolásokkal.

- Sora jól vagy? - léptem hozzá közelebb.

- Megvagyok. De ez a macska, valami ninja macska, vagy mit tudom én. De nem tudom elkapni!

- Talán, ha engedted volna, hogy segítsünk akkor már rég el lett volna kapva! - jött oda Yumiko is.

- Miért, te hogyan kaptad volna el? - tárta szét a karját, de ez a mozdulat után felszisszent. A kezembe chakrát koncentráltam és gyógyítani kezdtem a karmolásokat.