A vér kötelez /BEFEJEZETT/

8. rész

Befejeztem az összes feladatot és hiába küzdöttem és hiába csináltam meg szerintem hibátlanul a feladatokat nem kaptam meg a maximum pontszámot. Minden létező dologba belekötött, amit nem igazán akartam szó nélkül hagyni. Az eredményeket papíron kaptuk meg, egy órával a feladat befejezése után. Nagyon ideges lettem. Még el sem hagytam az iskola területét, de már visszafordultam a tanári felé. Az iskola nagyon üres volt. A lépteim visszhangoztak a folyósokon, de most nem hatott meg. A vezetőség képeivel díszítették a tanári előtti folyosót. Például az iskola lapítója egészen csinos nő volt. Ha még élne, ami nem kizárt biztosan rengeteg szívet pusztítana el. Anyáék kriptája ennél ijesztőbb volt. A tanári ajtaja előtt megállva igyekeztem nem betörni és lehiggadni. Nem akarok neki esni annak a tanárnak, ami megfoszthat a célomtól. Az arcomra erőltettem egy mosolyt és higgadtan bekopogtam, de nem jött válasz. Csak néhány csörrenést hallottam. Kinyitottam az ajtót és megpillantottam, hogy a tanár a földön térdelve szedegeti a szétszóródott mappáit. Vagyis reméltem, hogy az övé volt. Egy kicsit mérgesen rám pillantott én, pedig egy szó nélkül segítettem neki, hiába nem akarta.

- Mit keres itt Ms. Mendes? - kérdezte, amikor visszaadtam neki az általam összeszedett köteget.

- Magyarázatot szeretnék a kapott pontjaimra, vagyis inkább a nem kapott pontjaimra. - mondtam egy kicsit idegesebben, mint terveztem.

Higgadt volt. Nem láttam rajta a düh kisebb jelét sem. Szépen nyugodtan sétált végig a piros szőnyegen, ami a tanári padlózatát takarta el. Ez a szín egész szépen illett a halványsárga falhoz és a csillárhoz, amiről fogalmam sem volt, hogy melyik századból lehetett, de nagyon szép volt. Megnyekkent a széke alatta, ahogyan teljesen elengedte magát, majd felkönyökölt az asztalára és rám nézett. Egyenesen a szemembe. Izzó vörös tekintete szinte zavarba hozott, de mielőtt újra feltehettem volna a kérdésemet válaszolt.

- A munkája nem volt hibátlan. A századik körnél összeesett és a védelmi feladatoknál több helyet is őrizetlenül hagyott, pedig megmondtam, hogy tilos az ilyen, ha akartam volna simán megöltem volna, ha ez egy igazi harc lett volna. Viszont nem volt az. Ez csak egy iskolai feladat volt, amit nem a legjobban teljesített. Fogadja el.

- Nem fogom elfogadni. A legjobb akarok lenni.

- Ugyan miért? Maga csak egy vidéki vámpír volt, akit kiemeltek, mert az anyja félrekefélt. - ökölbe szorítottam a kezemet és megpróbáltam lenyelni, amit mondott. - Ha az informátorom nem hazudott a maga anyja egy konyhai dolgozó volt, aki a király ágyára pályázott.

- Szerette. - mondtam hangosabban a kelleténél.

- A rangját szerette a királyi családban nincs olyan, hogy szerelem. Itt minden csak üzlet.

- Nem érdekel, hogy mi volt a királyi családban jelenleg. Az anyám szerette a király, nem a trónja miatt, hanem a lelke miatt.

- Hagyja abba és fogadja el, hogy az anyja egy utolsó lotyó volt. - állt fel. - Most kérem...

A testem megmozdult erre a kijelentésre. Közelebb léptem az asztalhoz és a férfit a karjánál fogva rántottam ki az asztala mögül és a földre vágtam. Dühös voltam. Nagyon-nagyon dühös. A következmények jelenleg nem érdekeltek. A férfi fölé támaszkodtam. Kezem a nyakán volt és a térdeimmel a combjain helyezkedtem el és igyekeztem, hogy a lehető legjobban fájjon neki.

- Mondja még egyszer és megölöm. Itt helyben.

- Nem tudná megtenni. - nézett a szemembe én, pedig belemélyesztettem a körmeimet a bőrébe.

- Ne higgye, hogy nem menne. Maga nem tudja, hogy nekem mennyire fontos a családom. Ölni tudnék értük. - mondtam és felálltam. - Jegyezze meg. Nem érdekel, hogy maga egy tanár vagy akármi. Ha az anyámról vagy bármelyik családtagomról továbbra is így beszél, akkor addig éljek, de megölöm. - mondtam és kimentem. Nem tudtam elviselni a tényt, hogy mit mondott anyára.

Ő csak egy jött ment idegen, aki nem ismeri az anyámat, hogy mennyit dolgozott értem. Nem tudja, hogy három műszakot vállalt csak, hogy én járhassak rendesen iskolába, mert nem engedhette meg, hogy az ő lánya egy kis parasztiskolában végezzen. Nem ő beíratott az egyik rangos iskolába, ahol az alapokat tanulták. Az erőm használatát ő maga mutatta meg. Nem tudtam volna vért inni, ha nem mutatja meg, hogyan kell. Ő az egyetlen, aki szeret engem.