A vér kötelez /BEFEJEZETT/

32. rész

Miután megittam az éltető italomat kíváncsian néztem a férfira, aki addig le sem vette rólam a tekintetét. Remélem, nem változik meg a hozzáállása, ha megtudja a terveimet, ami már csak percek kérdése. Ő az egyik, akire mindenképpen szükségem van a tervemhez és nem engedhetem el magam mellől. Remélem, a felém való érdeklődését nem fogja összetörni az, amit mondani fogok. Nyugalom Diana. képes vagy rá. Mondjuk, ha magamat kell biztatnom, akkor eléggé ki lehet akadva. Remek. Mire végzek, egy kialvatlan idegroncs leszek, aki a trónra akar ülni, hogy megmutassa, hogy mire is képes valaki olyan, mint én. Aki túlélte már azt is, hogy a barátait a szeme láttára öljék meg, meg hasonló nyalánkságok. Semmi több. A férfi kisimított az arcomból egy tincset, majd rám emelte vöröslő szemeit. Ő sosem rejtette el, hiszen elég rangos, ahhoz hogy ne essen miatta, a származása miatt bántódása. Ezért nagyon csodálom. Eddig hiába dacoltam vele, mint egy kislány, fel kell nőnöm és be kell ismernem, hogy ez a férfi túl tökéletes. Mindene megvolt gyerekkora óta, ami nekem csak 118 évvel később jelent meg. Kicsit irigyeltem, de most nem ez volt a lényeg. Mikor közelebb lépett hozzám bekapcsolt bennem a vészjelző. Lehet ő is csak a rangom miatt akar velem lenni? Ilyen és ehhez hasonló gondolat özönlöttek be a gondolataim közé, de nem szabadott, hogy elködösítsék a látásomat. Tudom, hogy bízhatok benne.

- Mr. Benson. - mondtam ki, mire megállt. Kíváncsian nézett a szemembe. Mosolya túl őszinte volt, ahhoz, hogy hazudjon, de fel kellett tennem ezt a kérdést.

- Hallgatom Ms. Mendes. - ejtette ki lágyan a nevemet, amitől azokat a flancos pillangók elkezdtek csapdosni a gyomromban. Nyeltem egyet, hogy eltüntessem az érzést, de ahogy a szemébe néztem egyre erősödött. Istenem csak egyszer legyünk túl mindenen.

- Bízhatok magában? Mellettem marad és hűséges társam lesz?

- Ezt vegyem most valami esküvői fogadalomnak?

- Annak veszi, aminek akarja. - mondtam és éreztem, hogy fülig pirulok. Elfordítottam a fejemet, de a férfi csak magához ölelt.

- Nem tartottam volna, akkor ki maga mellett, hogy a trón magára szálljon, ha nem akarnám igazán. Nem kell attól tartania, hogy elveszít engem, hiszen magához láncoltam magamat már akkor, amikor először megláttam. Erős és bátor is. Még az esze is a helyén van, ha gondolkodik. - mondta én, pedig megcsaptam a hátát. – Lehet nem tetszik, de ez az igazság. Magában láttam a királyi vérvonalat. Nem úgy mint a többiben. - mondta és eltolt magától.

- Elég rossz az ígéretekben.

- Tudom. Nem lehetek tökéletes. - mondta vékony hangon, mint valami nő és elengedett, mert kinyílt az ajtó.

Először anya lépett be rajta, majd Bruce szorosan utána. Az ajtót kulcsra zárta és megálltak velem szemben.

- Mi történt? - tért a lényegre anya. - Nem rángatsz el csak úgy a szeretett otthonomból, ha nincs valami baj.

- Baj még nincs. - vettem egy mély levegőt. - Lehet, hogy jobb lenne, ha mindenki leülne, hiszen ez hosszú lesz. Beszélni akarok veletek valamiről, ami nagyon fontos. Bennetek bízom, ti sosem árulnátok el engem, igaz? - néztem Brucre és még mindig az öreg szavai csengtek a fülemben. - Hamarosan Yana is befut, ahogy hallom. - céloztam a morgó hangra, ami a folyosóról jött. Oda léptem az ajtóhoz és kiléptem rajta. Szembe találtam magam Sebastiannal, aki Yana-t próbálta visszatartani, de ő a botjával hadonászott, hogy a férfi ne jusson a közelébe.

- Beszélnem kell azzal a gyerekkel. Nagyon fontos. Engedj el, te vakarcs. - mondta és fejbe vágta a férfit, majd elindult felém. - Szólj rá, mert most már komolyan fogom gondolni.

- Sebastian. - hallottam a hátam mögül egy éles hangot. Hátra pillantottam És Mr. Benson állt mögöttem. - Ő jó ember.

- Ezt néha megcáfolnám, de köszönöm fiatalember.