A vér kötelez /BEFEJEZETT/

30. rész

Szépen lassan mindenki bement a társalgóba. Én zártam a sort és én élveztem a legjobban is a dolgokat. Gonosz vagyok? Tudom jól. Viszont ez a nő sokkal több kárt tehet az életemben, mint én neki terveztem. Ha minden a helyére áll, akkor nem tűnök majd gonosznak. Remélem, ezért nem utálnak meg a számomra fontos emberek, de ez a jövő zenéje. Most a jelent kell úgy alakítanom, hogy semmi probléma ne legye a jövőben. A mostani problémám ez a nő.

De most magyarázok nektek egy kicsit. Mivel a szőke itt akar aludni, ezért biztosítanom kell magamat arról, hogy semmihez nem fér hozzá. Ezért vártam annyira, hogy Bruce visszatérjen. Ő fog a nőre vigyázni. Az Öregember lesz az, akivel éjjel meg kell beszélnem néhány dolgot, de jó lenne minél hamarabb. Anya elég rossz alvó, szóval ő velem marad. Ő lesz az, aki figyelni fog, de mindent szépen lassan.

Lassan odamentem hozzájuk és leültem közéjük. Terveltem és gondolkodtam, ezért nem vettem észre, hogy anya velem szemben hozzám beszél. Kínosan visszakérdeztem tőle, mire csak sóhajtott.

- Mr. Bensonnal beszéltem rólad. De úgy látom megint elkalandoztál. - mosolyodott el én, pedig megkönnyebbülve lélegeztem fel. Olyan más, hogy itt van és nem a rossz értelemben. Hiányzott nagyon is, de még magamnak sem mertem bevallani.

- Csak van valami, ami nem megy ki a fejemből. - mosolyogtam rá.

- Megosztanád velem?

- Majd eljön annak is az ideje. - álltam fel. Türelmetlen voltam. Túlságosan is. Le kellett nyugtatnom magamat, ha nem akartam feltűnést kelteni. Vettem egy mély levegőt, majd folytattam. - Viszont most egy kicsit későre jár. És nekem még van egy kis elintézni valóm Mr. Davissel. - néztem az öregre, aki jó ízűen szívta a barna szivarját, mintha az lenne az utolsó, de tudtam, hogy a táskája tele van vele. Ő mindig ilyen volt. Erre a kicsi részletre még emlékszem.

- Rögtön a lényegre térsz? Ezt már szeretem. - mosolygott rám az öreg, majd eloltotta a szivart és oda lépett hozzám és átkarolva a vállamat kivezetett a teremből. A telefonomat előkapva írtam közben anyának egy üzenetet, hogy miért van ez az egész. Remélem megérti miért teszem. Vettem egy mély levegőt, majd hangtalanul sétáltunk végig a folyosón a szobámig. Nem igazán tetszett az ötlet, de megkellett tennem, ha megakartam tartani a személyes teremet. Bezártam az ajtót és az öregre néztem, aki a földön ült török ülésben és a táskájában kutakodott.

- Tudja, mit akarok, igaz? - kérdeztem, mire az ördög elmosolyodott.

- Persze, hogy tudom. Azt a kutyulit kértem meg arra, hogy mesélje el nekem a helyzetet. Csak, mert utasítások nélkül küldted el, ami elég hanyag munka volt tőled. Többet vártam. Akkor? Kezdhetjük? - rakta ki az üvegcséket az asztalra.

- Igen. - bólintottam és leültem vele szembe.

- Akkor mond, mi az első kívánságod, amit teljesíthet egy ilyen öreg kuruzsló, mint ez a vén szivar?

- Azt akarom, hogy senki ne hallgatózhasson ebbe a szobába.

- Szóval egy falat akarsz?

- Igen. El fognak zajlani olyan beszélgetések itt, amiket nem akarom, hogy egy bizonyos valaki haljon, mert az elég kellemetlen lenne. Hamarosan beavatom a terveimbe a szeretteimet. Azt hittem több időm lesz, de egy hét múlva megkoronáznak és sehogy sem állok. - néztem bele a szemeibe, mire sárgára változtak.

- Meg akarod törni a varázst? - kérdezte és megdörzsölte a szakállát. Egy régi barna kabátja volt, amit még most is hordott, pedig már jóval hidegebb volt. Óvatosan levette, majd megragadott egy üveget és feltápászkodott. Alaposan körbe nézett, majd vissza rám, hiszen várta a választ.

- Mi a hátránya? - kérdeztem félve.

- Hogy te se leszel teljesen hallhatatlan itt. - mondta én, pedig nagyot nyeltem.

- Csak egy hétig maradok ebben a szobában.

- Nagyon sok mindenre elég azaz egy hét. - nézett rám. - Biztos, hogy akarod? Megbízol abban a kutyában, hogy megvéd?

- Az életemet az ő kezébe helyeztem. Ő az egyetlen bizalmasom ebben a házban, akiben megbízom.

- Ha adnál egy tört a kezébe, akkor megvédene vagy megölne? - meresztette rám a sárga szemeit, amitől a hideg végig szaladt a hátamon.

- Hűséget fogadott.

- Megvolt a vers is? - kérdezte én, pedig nyeltem egy nagyot.

- Akkor csak szóban tette. Nem gondolta komolyan.

- Bízok benne. - jelentette ki.

- Ne érts félre kicsi lány. Nagyon fontos vagy nekem. Több száz kilométert jöttem miattad, mert tudtam, hogy kellek neked. Pontosan emiatt aggódok. Tetesd le vele az esküt és én nyugodtan magadra hagylak, de addig itt maradok. Tartozom ennyivel anyádéknak.

- Ha befejeztük, akkor vele is beszélek erről. - mondtam.

- De nem ebben a szobában. Erről nem mondhatsz neki addig semmit.

- Megígérem.

- Akkor elkezdem. - mondta és a tenyerébe öntötte a fekete port. - Természeti erők egyesüljetek ebben a szobában. Törjétek meg azt mi a fülnek áldás, de a titkoknak átok. - kezdte és kinyitódott az ablak és a szél sárga fényeket hozott magával, amik rátapadtak a falra, majd, mintha egy konyharuhát terítettünk volna rá, beszívódtak a falba. - Pihenjetek itt, addig, amíg az életem ki nem hunyik. - mondta és szétszórta a fekete port, amit a szél a falak tövébe fújt és elkezdtek kéket fényleni. - Véremmel pecsételem meg e varázst, hogy a tiltott szó süket fülekre találjon. - mondta és a földre cseppentett a véréből, amit a fa azonnal felszívott és a kék fény lassan egy lánccá formálódtak és eltűntek, mint a sárga fények.