A vér kötelez /BEFEJEZETT/

36. rész

Szépen óvatosan elmondtam neki, hogy az öregember árulta el nekem a nevét. Vártam, hogy kiakadjon vagy haragudjon. Valamit, de ehelyett csendben maradt. Szemeivel szinte lyukat égetett a testemre. Tudtam, hogy én hibáztam, de most az egyszer nem kellene haragudnia. Mindketten fontosak a számomra, és ha elvárja, hogy válasszak közülük, akkor, abba bele fogok őrülni. Yana mindenben segített Mr. Davis-t, pedig gyerekkorom óta ismerem. Felnőttként kell viselkednem. A mellettem lévő férfire néztem, majd óvatosan beletúrtam a kezemet a hajába. Vajon mennyi alkalmam lesz még arra, hogy ezt megtegyem? Hogy mellette legyek? Vajon mennyi időm van még arra, hogy szeressem?

- Yana. - mondtam ki, amikor elhatároztam magam. - Semmi esetre nem akarok tőletek megválni. Egy véletlen folytán kimondta a nevét én, pedig felhasználtam. Megmentett minket a szellem. És pontosan tudom, hogy nem tudok mindent, de ezért akarom, hogy mellettem maradj. - emeletem rá a tekintetem. - Ő vissza fog térni a falkájához és én maradok a seggemen. Nem rohanok utána. Ő csak kicsi korom óta mellettem van és volt valami, amiben a segítségét kellett kérnem. Viszont ő "vándor" farkas, ha úgy nézed. Sose marad egy helyen és nem hagy nyomokat maga után, ami miatt csak a legügyesebb farkasok találnak rá.

- Úgy, mint Bruce?

- Igen. Most mondhatnám, hogy az elejétől kezdve láttam benne a lehetőséget, de nem így volt. - mondtam és visszafordítottam a tekintetem a férfira és tovább piszkáltam a haját. - Csak egy biztonsági őr volt, aki társaságot nyújtott az én magányos személyemnek. Nem gondoltam volna, hogy az egyik bizalmasom lesz. Mégha le sem tette rendesen az esküt. - sóhajtottam. - Beszélni akartam már erről veled, de eltűntetek, utána elfogadta magát. Annyi szál összekavarodott, hogy már nem is tudom, mit akarok igazán.

- Azt, hogy létrehozz egy olyan királyságot, amiről álmodtál. - mosolyodott el a nő - Pontosan ezek miatt nem kellene arra a flúgos öregemberre hallgatnod.

- Azt nem ígérem, hogy nem fogok rá is hallgatni, de ha olyan van, akkor mindkettőtök véleményét meghallgatom és utána döntök.

- Remek királynő leszel Diana.

- Mindent bele fogok adni. - mondtam mosolyogva.

- És az urasággal mi a helyzet? - kérdezte gyanakodva a nő.

- Fogalmam sincs. - sóhajtottam.

- Szereted?

- Őszintén? - nevettem kínosan. - Nem akarom elveszíteni, de nem vagyok benne biztos, hogy szeretem-e. És, ha ő neki is csak a trón kell? Yana, fogalmam sincs arról, hogy mit érzek. Teljesen összekavarodtam.

- Értek mindent. És ő?

- Nem tudom. Ezt még annyira sem tudom, mint kellene.

- Komolyan össze kellene magadat szedned. Talán, ha lenne melletted egy hozzá hasonló férfi, akkor te is felnőttesebben viselkednél? Nem gondolod Diana?

- De. Talán. De, ha ő nem akar mellettem lenni, mint... Hogy is fejezzem ki magamat... Párom?

- Talán az találóbb kifejezés, hogy szerető. Viszont értem mire akarsz kilyukadni, de ezt neked kell megkérdezned.

- Nem merem.

- Miért?

- Félek az elutasítástól.

- Nem drágám. Te szeretni félsz.

- A múltam miatt.

- De a " A tegnap már történelem, A holnap még rejtelem, de a ma adomány. Becsüld a jelent, mert jót jelent. - kacsintott rám, majd kiment a szobából.

Visszafordultam a férfihez, majd a gondolataimba merülve figyeltem az alvó arcát. Most már csak a fontos dolgokat elintéznem. Az pedig nem más, mint Bruce esküje, Ms. Rodrigez eltávolítása és túlesnem a koronázáson. Nem tudom, hogy sikerül eltávolítanom őt, de mindent meg kell tennem. Még ha csak beszélni fogok vele, akkor is tettem valami. Ahogy újra beletúrtam a férfi hajába ő lassan rám emelte a tekintetét. Óvatosan elmosolyodtam, mire felült és kinyújtózkodott. Lassan felé fordultam és lelógattam a lábamat a magas ágyról, de nem vettem le a tekintetemet a férfiról.

- Mióta van ébren?

- Fél órája körülbelül. - mondtam és a combomra néztem.

- Jól van?

- Most már igen. - mondtam keserű mosollyal.

- Én nem így látom. - mondta és megfogta a kezemet.

- Minden rendben lesz. - hajoltam közelebb és egyenesen a szemébe nézzek.

- Segíteni akarok. - mondta és meglökött. Elterültem az ágyon ő pedig felém támaszkodott. - Viszont az úgy nem megy, ha nem engedsz közelebb magadhoz. - simította ki az arcomból a hajamat, majd a kezemet lefogva nézett rám.. - Valami bánt téged, de te egyedül akarsz vele megküzdeni. Engedd, hogy én lehessek az, aki mindenben támogat.

- Csak bizonytalan vagyok. Ennyi az egész.

- Miben?

- Bruceban és néha benned is. Te is harcoltál a trónért? Vágytál rá?

- Vágytam egy darabig, de valakinek a felkutatása izgalmasabbnak bizonyult, minthogy egy halomnyi agyatlannak irányíthassak. - nézett bele a szemembe és kerestem benne a hazugságot. Hiába. A kezemet a szívére raktam.

- Mond ki, mit akarsz tőlem vagy ettől a helyzettől és eldöntöm, hogy hiszek-e neked. A szíved alapján. - mondtam és lehunytam a szemet.

- Azt akarom, hogy melletted lehessek, amikor meghódítod őket a megjelenéseddel, a mosolyoddal a kisugárzásoddal, az erőddel. Mindeneddel. Nincs ennél nagyobb vágyam. Nem kell sem a hatalom, sem semmi. Ha melletted lehetek, akkor akár a világ legszegényebb embere is lennék.

- Nagy szavak. - mosolyodtam el, hiszen minden szava igaz volt.

- És még?

- Jelenleg? Ledöntenélek, és nem engednélek el soha többet. - lehelte az ajkaimra én, pedig éreztem, hogy felforrósodik a testem. Nyeltem egy nagyot.

- Miért?

- Találd ki magad. - mondta és az ajkaimhoz érintette az övéit.

Kellemes bizsergés futott át az egész testemen, attól, hogy a teste az enyémhez simult és teljesen az ágyhoz szorított. Az ajkainkat egy pillanatra se választotta el egymástól. Éreztem, ahogy valami új érzés kerít a hatalmába. Fogalmam sem volt, arról hogy mi lehetett az, de jelen esetben csak egy valami érdekelt. Ez a férfi, aki felettem támaszkodott. Óvatosan elválasztotta az ajkainkat egymástól, majd az ajkait végig vezette a nyakamon, majd megállt a kulcscsontomnál és csókot lehelt rá, majd rám nézett. Biztos voltam benne, hogy őt akartam, de valami hiányzott. Lassan elengedte a kezemet és mellém feküdt. Kérdőn néztem rá.

- Mi a baj? - kérdeztem és azt hittem én rontottam el valamit.

- Azt amit akarok és az, amit megőriznék nem ugyan az. - mondta és megcsókolt.

- Mit akarsz?

- Az titok kedvesem. - állt fel. - De ha már ennyire jól vagy, akkor van még egy két feladat, amit be kellene pótolnod. - mosolygott rám.

- Jajj, ne már. - sóhajtottam és elterültem az ágyon. - Hangulatromboló.

- Ne aggódj! Lesz még alkalmam még belevezetni téged a rosszba. És, ha nem baj szépen lassan kóstolgatnálak.

- De igenis baj. - ültem fel az ágyon és a hajamat kisöpörtem a szememből.

- Tetszik, hogy türelmetlen vagy. - nevetett, majd egy csókot lehelt a számra és elindult kifelé.

Csak néztem a távolodó alakját és öntudatlanul beharaptam a számat. Tetszett az, ami az előbb itt történt vagy csak történt volna. Ez a férfi teljesen összezavar.

Vajon mi a fene történik itt, velem vagy az egész világgal?