A vér kötelez /BEFEJEZETT/

19. rész

Nem hiszem, hogy pont ez a kijelentés volt tőlem a legjobb ötlet, hiszen a férfi szinte kétségbeesett szemekkel nézett rám. Fogalmam sem volt semmiről, így hátrálni akartam, de Bruce nem hagyta.

- Ha elkezdted, akkor fejezd be. - nézett rám biztatóan mosolyogva.

- Honnan? - kérdezte a fiatalabbik fiú, akit, ha jól hallottam Rocknak hívnak.

- Fogalmam sincs. A vonásai a hangja a mozdulatai. Minden annyira ismerős. Annyira hasonlít arra a férfire, aki... - mondtam és felnéztem, de amikor szembe néztem azzal a szempárral ijedten hátrébb léptem. Már túl közel volt hozzám. - Maga volt az. Ez lehetetlen. '98 nyarán maga mentett ki abból a tűzből. Maga volt az, akinek az oldala... - kezdtem mikor a férfi fájdalmasan elfordította a tekintetét.

- Túl jó az emlékezeted kicsi lány. Viszont reméltem, hogy sosem fogsz rám emlékezni. - mondta és távolabb lépett tőlem.

- Apa el kell mondanod neki. - bújt hozzá a kislány. - Már én is érzem, hogy ki ő.

- Drága Rose. - mosolyodott el és végig simította a lány arcát, majd újra rám nézett. - A nevem Hans Artmenson. A Vámpírkirály hűséges alattvalója vagyok és az én feladatom volt a családod védelme kisasszony. Lázadó huszonéves voltam, amikor találkoztunk annál a tűznél. Tudtam, hogy a megfigyelésedet és a védelmedet titokban kellett tartanom, de képtelen voltam nézni, ahogy más megment. Megkellett mutatnom magam és megmentenelek, mert az esküm örökké szól. - mondta és ökölbe szorította a kezét és a szívéhez emelte. Kihúzta magát és egyenesen a szemembe nézve elkezdte mondani az ismerős szavakat.

"Miként a vér nem válik vízzé,

az én szavaim se semmissé.

Mostantól övé az életem,

ezentúl ő rendelkezik felettem.

Ha elbuknék valaha és halálom bekövetkezne,

Felesküdtetem kölykeimet az örök hűségre.

Utánam ők őrizék álmát e nemes embernek,

Aki kiérdemelte a hűségét egy farkasembernek."

Amikor a gyerekei felismerték a szöveget vele mondták én, pedig nem tudtam mozdulni. Teljesen eltemettek az emlékeim. Valami miatt nem tudtam ezekre emlékezni. Csak a szempár maradt meg az emlékezetemben, annak az embernek, aki megmentette az életemet. Nem tudtam mit mondjak, de amikor Brucera néztem segítségként ő a férfit figyelte, közben a szemei sárgává változtak. Mikor visszanéztem. A férfinek és a gyerekeinek is sárgák voltak a szemei. Fogalmam sem volt arról, hogy mit tegyek. Életemben először akartam megkérdezni Mr. Bensont, hogy ilyenkor mit kell tennem. Nem akartam udvariatlan lenni, ezért fejet hajtottam és próbáltam magam összeszedni.

- Nagyra értékelem az eskütöket, de egyelőre megelégszem Bruceszal, aki hasonló módón megmentett. Jelenleg ő az, aki a testi épségemre ügyel. - mondtam és igyekeztem nem mindent elmondani nekik a következő mondataimban. A terveimet egyelőre jobb, ha csak én tudom. - De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a koronázásom után ne lenne szükségem olyan emberekre, akik hűséggel fordulnak felém, tisztelettel és barátsággal. - mondtam mire elmosolyodtak. Valamiért nekem is el kellett mosolyognom. - Terveim vannak, amikben szükségem lesz a lehető legtöbb segítségre. 118 év alatt rengeteg mindent megtapasztaltam. Szeretnék ellene tenni valamit, ami valakinek fájdalmas lesz, de mindenki érdekeit foglya szolgálni.

- Hívó szavaidnak ezennel nem mondok ellen. A lehető legtöbbet fogjuk kihozni magunkból. - térdelt le elém, de én oda menetem és a kezemet nyújtottam.

- Nekem nem egy kutya kell, aki szó nélkül engedelmeskedik a szavaimnak, hanem egy barátra, aki mindig mellettem lesz. - mondtam biztató mosollyal.

- Értettem. - mosolyodott el és felállt. - Ma este lakomát csapunk. - kiáltotta el magát, mire a falka elkezdett őrjöngeni.

- Viszont a kisasszonynak még dolga van. - mondta Bruce és a vállamnál fogva elvezetett egy barlanghoz.

- Azt akarod, hogy bemenjek ide?

- Yana akarata. Bent vár rád. Csak menj egyenesen.