A vér kötelez /BEFEJEZETT/

24. rész

- A mi világunk teljesen más, mint az embereké úgymond. Ők nem veszik észre azokat a dolgokat, amik mára nekünk is kezdenek halványulni a tudatunkból. Tudnunk kellene sok mindent, amit a világ mutatni akar nekünk. Már ezek között a fák között is rengeteg természetfeletti lény van. Csukd be a szemed és képzeld magad elé. Mit látsz? Én zöld leveleket és egy tavat, ami mélyebb, mint hinnéd. Ami otthont biztosít a vízi élőlényeknek, akik csak a koronázásodra fognak előmászni a rejtekükből. El se fogod hinni, hogy milyen teremtményekkel fogsz azon a napon találkozni. Mindenki jelen lesz. Nem csak a vámpírok, hanem farkasok, alakváltók, tündérek, boszorkányok, varázslók, Warlockok. Minden, amit el tudsz képzelni és csak a mesékben hallottál róla létezik és mindenki neked fog engedelmeskedni. Viszont a tiszteletet ki kell harcolnod. Azért, hogy a boszorkányok ne essenek neked, bizonyítanod kell, majd de ez még a későbbiekre lesz bízva. Most a jelennel kell foglalkoznod. Hallanod kell a szél süvítését, mikor segítségért kiált, a tavak keserves sírását, vagy a hazug szavakat. Meg kell tudnod meglátni a hazug szavakat, amik szinte kifolynak az emberek száján. Nem kell senkire sem hallgatnod csak magadra. A véleményüket ki kérheted, de sose mond el nekik, hogy mik a te terveid. Higgyék csak azt, hogy céltalan vagy, de a népednek meg kell mutatnod, hogy egyenesen előre haladsz, hogy megvalósítsd a célokat. Ha teheted, akkor cseréld le az öregeket a palotában. Szörnyen pletykások és nem hozzád lesznek hűségesek, hanem magukhoz. Ők azok, akikben tilos megbíznod. Legalábbis, addig, amíg meg nem töröd őket. De majd erről később beszélünk. Most az a fontos, hogy a jelekből olvass. Legyenek körülötte állatok. Legalább egy. Ők megmutatják neked a helyes utat, ha hazugok, akkor jeleznek neked. Megváltozik a viselkedésük. - magyarázta, majd a botjával felemelte a bokornak az ágait. Egy alomnyi kis róka volt ott és keservesen sírtak. - Ők az erdő legnagyobb védelmezői, pedig milyen apróak, igaz? - vett egyet a kezébe. Hófehér bundája volt és kék szeme. - Hatalmas szellemi erejük lesz, ha valaki magához vesz egyet, de egyedül is igazán erősek. Segíti őt és örök társa lesz. Ő nem öregszik, ő veled él és veled hal. Őriz, amíg élsz. Minden álmodta ő fogja irányítani, hogy ne legyen sosem rossz, meg ehhez hasonló nyavalyák, de ezt neked kell, majd kitapasztalnod, hiszen nem egyformák. Ők különleges teremtmények. Mások, mint a többi állatok. Ők például ikrek nézd csak. - Vette fel a másik kis rókát. - Adott esetben semmi pénzért nem adnám oda őket senkinek, de ők az én barátaim, de az Erdő Szelleme elfogadott. Mostantól ez a két Őrző a tiéd. Olyan lesznek, mint amilyennek neveled őket.

- Honnan tudod, hogy ikrek? Hiszen nem egyedül vannak. - kérdeztem mire elnevette magát.

- Figyelj! - guggolt le én, pedig követtem. - Ha közelebbről megnézed az állatokat egyik sem egyforma. Lehet, hogy a többségükben sok a fehér, de amíg ők ketten hófehérek a többi vöröses színűek. Ők az igazán hatalmas teremtmények. Okosak és nagyon ravaszak. Hiszek benne, hogy hű társra találsz bennük. - adta a kezembe a másikat is.

A két állatka nagyokat pislogva nézett rám. Elmosolyodtam. Túl aranyosak voltak, ahhoz, hogy szellemi állatok legyenek.

- Mindig vigyázni fogok rájuk.

- Helyes, de mivel ikrek nagyobb az erejük is. Minden tőled függ. Viszont erről kérdezd meg Nathen-t. Neki egy kutya a társa. - mondta és úgy látszott ezzel lezárta a témát. Flúgos öregasszony, de azért csípem a fejét.

Ami ezek után következett az rengeteg, rengeteg magyarázás a körülöttem lévő világról. Minden, ami jól jöhet, ha bármi baj van. Hálás voltam a nőnek. Lassan többet tudtam a világról, mint magamról.

Mikor visszaértünk a falkához a vörös hajú kislány oda szaladt hozzám egy kosárral. Értetlenül néztem rá, de ő csak mosolyogva felém nyújtottam.

- Egy kicsit hallgatóztam. - nézett félre zavartan. - Ezt az Őrzőknek hoztam. - mondta és a kezemben szuszogó kis rókákra nézett. Azonnal vettem az adást és óvatosan beleraktam őket a kibélelt kosárba.

- Köszönöm. - mosolyodtam el.

- Tetszik? Saját kezűleg fontam. - nézett rám csillogó szemekkel.

- Igen. - guggoltam le hozzá és leraktam a földre a kosarat. - De szerintem nekik jobban tetszik. - mutattam az éppen nyújtózkodó rókára.

- Mi a nevük?

- A nevük?

- Igen, hiszen adnod kell nekik nevet.

- Teljesen igazad van. Viszont én nem vagyok jó a nevekben. - sóhajtottam.

- Mi lenne, ha az egyik Blanc lenne? - kérdezte. - Anya azt mondta mindig, amikor fehér rókát látott.

- Akkor anyukád francia lehetett.

- Nem tudom. Nem voltam vele sokáig. Három éves koromban egy vadász megölte. - mondta.

- Hogy hívták anyukádat?

- Lora.

- Akkor mit szólnál hozzá, ha a másikat, pedig Lora-nak nevezném el? - mosolyodtam el lágyan.

- Az nagyon jó lenne. - mosolyodott el, majd elszaladt és az apukája nyakába ugrott és izgatottan mesélte.

Érdekesek. Ez egy nagyon csekély dolog, de annyira örül neki.

- Ugye tudod, hogy most ezzel megmentetted a lelkét?

- Tessék? - néztem a mellettem ácsorgó Brucra.

- Végig nézte, ahogyan az édesanyját átlövi egy nyílvessző. Eddig mindig hamis mosolyt láttam az arcán, ami nekem is annyira fájdalmas volt, mint másnak. De ő szinte belehalt. Végig nézte, ahogy elhurcolják, majd az apját is, ahogyan visszaakarta szerezni a szerelmét. Yana meggyógyíthatta volna még, de sikertelen volt. De ez már történelem, hiszen miattad újra jól van. Lehet csekély dolog, hogy az anyukájáról nevezted el, de ő neki mindennél fontosabbak a szülei. - mondta, én pedig szorosan lehunytam a szememet.

- Pontosan tudom, hogy mennyire hiányozhat neki. Hiszen én sem beszéltem anyával nagyon régóta. Biztos betegesre aggódja magát. Nem voltam jó gyerek, szóval pontosan tudja mekkora bajkeverő vagyok.

- Azt meghiszem. - mondta nevetve, majd elindultunk a falkához, hiszen lakomát rendeztek.