A vér kötelez /BEFEJEZETT/

38. rész

Lassan léptem ki a kertbe. Hátra fordultam hozzá, mire megfogta a kezemet. Zavartan félre néztem és hagytam, hogy vezessen. Lassan sétáltunk ki a kastély kapuján. Minden annyira jónak bizonyult, hogy fel sem tűnt, hogy Taxival mentünk. Mikor kiszálltunk, akkor kérdeztem csak rá, hogy miért nem kocsival jöttünk. A válasza annyi volt, hogy akkor hamarabb lebuknánk, hogy eljöttünk.

- Nem szóltál senkinek, hogy eljöttünk? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Nem. - tárta szét a karját, majd bevetette magát a tömegbe. Ijedten tekingettem körbe, hogy merre lehet, amikor valaki megfogta a kezemet én, pedig ösztönösen meg akartam ütni. Viszont az illető elkapta a kezemet és meglepetten nézett rám. - Azért ne ölj meg. - mosolyodott el, majd összefonta az ujjainkat. - Nehogy megint elveszítselek.

- Biztos? - sandítottam rá.

- Van más oka is. - hajolt közelebb és a fülembe súgta. - De ezt ne most beszéljük meg. Élvezzük a fesztivált, hiszen ezt miattad rendezték.

- Tessék?

- Az új uralkodó ünnepe egy kétnapos mulatság, ahol megünneplik az új uralkodót és reménykednek a virágzó uralmának.

- Erről sosem hallottam.

- Azért mert nem sűrűn cserélünk uralkodót. Szét akarsz nézni?

- Még szép. - vágtam rá és izgatottabb lettem, mint egy gyerek.

Ahogy egyre beljebb értünk a tömegben a zene egyre hangosabb lett és az emberek is sűrűbben lettek. A hely egyre szűkebb lett, de nem érdekelt. Annyi stand volt, hogy már teljesen megfeledkeztem róla. Boldogan mutogattam a dolgokat a mellettem lévő férfinek, aki bólogatott és figyelte, ahogyan a gyerekes énem kibontakozik. Később emiatt lehet, hogy szégyellni fogom magamat, de jelenleg nem érdekel. Hosszú idő óta most először érzem azt, hogy minden rendben van és nem izgultam semmi miatt. Csak az volt a fontos, hogy jól érezzem magam, így a fejemet teljesen kiürítettem. Most újra csak egy egyszerű lány voltam, nem egy felelősség teljes lány, aki hamarosan királynő lesz. Minden olyan volt, mint régen. Egy kicsit hiányzik ez az időszak, de sokkal jobb lesz. Mosolyogtam, pont úgy, mint régen. Jelenleg nem fájt a múlt, mert felül tudtam rajta emelkedni. És ha jobban belegondolok, akkor rá kell jönnöm, hogy ez mind ennek a férfinak köszönhető. Hiszen, amikor a suliban sírva keltem ő nem mondta azt, hogy mi a baj. Csak csendben hallgatott, mintha minden érzésemet megértené. Talán, akkor engedte le velem szembe először a védelmét. Akkor nem mutatta azt a kőkemény álarcot, amit mindenkinek mutatott. Ez a férfi mindig ott volt, ha valami bajom volt és ezt nagyon szeretem benne. Mintha ismerné minden egyes lépésemet.

- Diana. - szólított valaki a nevemen, mire feleszméltem a gondolataimból. Mr. Bensonra néztem, hátha ő volt, de ő nem hallotta. Azt gondoltam csak képzelődtem, de amikor újra hallottam a hang közelebbről szólt és már mindketten hallottuk.

- Fuss. - mondta a mellettem álló férfi, majd nekieredt és elkezdtünk futni.

- Kik ezek? - kérdeztem és a férfira néztem, aki továbbra sem engedte el a kezemet.

- A drága testőreink. - mondta én, pedig elnevettem magam.

Amikor kiértünk a tömegből eleredt az eső. De nem ám szépen, hanem, mintha dézsából öntenék és emiatt teljesen eláztam. Megálltam a zöld terület közepén, és kitárt karokkal hagytam, hogy az eső eláztasson. A férfi oda lépett hozzám. Fehér ingje már teljesen elázott, így a testéhez tapad, ami eléggé csábítóan nézett ki.

- Gyere, menjünk. - érintette meg lágyan a kezemet, majd összekulcsolta és elkezdett vezetni egy pavilon alá. Még jobban elkezdett esni az eső, amitől nem lehetett látni semeddig sem. Csak ott ácsorogtam a férfi mellett és az esőt figyeltem, amikor közelebb húzott magához. A derekam köré fonta a kezét, majd szorosan magához húzott. Éreztem a testének minden egyes részletét. Vöröslő arccal felnéztem rá. Ajkait résnyire kinyitotta, amikor találkozott a tekintetünk. Az egyik kezét lágyan végig vezette a hátamon, majd az egyik tincsemet kisöpörte a hajamból. Óvatosan közelebb hajolt hozzám, majd az ajkait az enyémhez nyomta. Kívántam. Egyre jobban és jobban. Lassan elváltunk egymástól, mire szembe találtam magam egy éhes szempárral. Ő sokkal többet akart, de valamire várt. Csak tudnám mire.