A vér kötelez /BEFEJEZETT/

17. rész

- Úristen mit tettem? - dőltem el az ágyamon.

- Megcsókolta a tanárát, aki csak a testét akarta kihasználni. - jelentette ki Bruce mikor visszatért az emberi alakjába. Leporolta a kabátját, majd felém fordult. - Maga normális. Az a rész tele van olyan növényekkel, amikben afrodiziákum van. Vagyis abból nyerik ki. Maga szerint miért történt ez? Ha egyszer azt tenné, amit mondanak vagy legalább azt ne, amit tiltanak, akkor nem kerülne ilyen helyzetekbe. - szidott le én, pedig könnyes szemekkel néztem rá a takaróm védelme alól.

- Gonosz vagy.

- Maga pedig meggondolatlan. Nem viccből mondtam, hogy arra ne menjen. Tudtam, hogy ez lett. Francba ebbe az Újholdba. Ha nem lenne, akkor hamarabb kapcsoltam volna, hogy nincs a szobájában. Ilyenkor túlságosan is fáradt vagyok. Most ne menjen sehova. - nyújtózkodott ki, majd leült az egyik fotelba és már el is aludt. Nagyon kimerítheti ez a dolog.

Mivel lassan már hajnalodott, ami még pár órát jelentett inkább tovább folytattam a rám kiszabott feladatokat, mivel nem voltam még készen minddel. Már szinte betűket láttam magam előtt, amikor megpillantottam a napot, ahogyan előbukkan a hegyek mögül. Egy új nap és csak egy valami változott a tegnaphoz képest. Tisztábban látok, mint valaha. Már semmi nem fog az utamba állni. Sem a szívem, sem senki. Nincs értelme annak, ha elveszítem az eszemet. Soha többet nem akarom a férfit, de kénytelen leszek, hiszen mihelyst nyolcat üt az óra ott kell ülnöm mellette és figyelnem arra, amit tanít. Undorodni fogok a közelségétől, de most kénytelen vagyok alkalmazkodni. Le kell nyelnem az undort, amit érzek iránta és mintha semmi nem történt volna folytatni az egészet mosolyogva kell végig vinnem. Nem láthatja rajtam, hogy zavar az, ami akkor történt.

Minden vámpírnak van különleges képessége. Irányíthatja valamelyik elemet, gondolatolvasás (amit megjegyzem elég ritka) és ehhez hasonló finomságok, de én nekem fogalmam sincs arról, hogy az enyém mi. Rengeteget bajlódtunk azzal, hogy kiderítsük anyával, hogy mi az, de sikertelenül. Olyan is van, hogy valakinek nem jön elő sose a képessége, de én nem akarok ilyen vámpír. Az ilyeneket fehér vámpírnak nevezzük. Egy idő után kifehéredik a hajuk, mert a különleges erőnk akadályozza meg azt, hogy az öregedés úrrá legyen a testünkön. Ez mekkora hülyeség igaz? Életemben nem láttam még fehér vámpírt. Bár a bakancslistámon szerepel eggyel találkozni, hiszen milyen gyönyörűek lehetnek a hófehér hajukkal. Bár, ha jobban belegondolok már régen ki kellett volna, akkor fehérednie a hajamnak. Na, mindegy.

- Nem lehetsz fehér vámpír. – monda higgadtan a férfi, de én fel-alá járkáltam a szobában. – A Vámpírkirálynőnek lennie kell erejének.

- Csak rossz helyen keressük.

- Akkor mégis hol kellene keresnem? Az összes könyvet átnéztem, amit csak lehetett.

- Akkor rosszak a könyvek. – tártam szét a karomat, mire idegesen az asztalra csapott.

- Benned van a hiba nem a könyvekben. – mondta én, pedig ideges lettem, de Bruce elém állt.

- Nekem van egy ötletem. – mondta, majd a mögöttem álló férfira nézett, aki már a homlokát dörzsölte az idegességtől.

- Hallgatlak, mert már ezen a lányon semmi nem segít. Nem őt kellett volna választaniuk az Öregeknek.

- Kik azok az Öregek?

- Azok, akik a király tanácsadói. Fehér vámpírok. Ha közéjük fogsz tartózni nem, lehetsz királynő.

- Mi az ötleted Bruce? – kérdeztem könyörgő szemekkel.

- Elmondom, de ne akadjanak ki. – mondta és hol rám, hol a férfire nézett, majd sóhajtva folytatta. – Az én családom egy vad vérfarkas falkához tartozik. A falkának van egy gyógyítója, aki már elmúlt hetven éves is és nagyon sok mindent tud.

- Nem fogom egy vén kuruzslóra hagyni a VámpírKirálynőt, azért, mert egy korcs...

- FOGD BE!!! – kiabáltam a férfire idegesen, majd visszafordultam a testőrömhöz. – Szerinted tudna rajtam segíteni?

- Igen. – bólintott.

A tekintetemet a két férfi között járattam és gondolkoztam. Minden jó lehet. Ha gyorsan megleszünk, akkor semmi bajom nem lesz senki nem kap el. Mennem kell. Ez az egyetlen esélye annak jelenleg, hogy bizonyítsak.

- Mikor tudnál elvinni hozzá? – néztem a testőrömre, akinek halvány mosoly bujkált a szája szélén.

- Azonnal.

- Megyek összeszedem a cuccomat.

- Ki engedte meg, hogy elhagyd ezt a helyet? – kérdezte a férfi én, pedig lefagytam. – Szerintem senki. Miért bízol meg ebben a csavargó farkasban?

- Tessék?

- Így van. Elhagyta a falkáját, hogy ide jöjjön. Csak belső infót akar.

- Ő a barátom. Ne merészeljen róla rosszat mondani.

- Csak szólok nehogy pofára ess.

- Magában nagyobbat csalódtam. – mondtam és kihúztam magam és vártam, hogy válaszoljon, de ehelyett csak tartotta velem a szemkontaktust.