A vér kötelez /BEFEJEZETT/

25. rész

Hangos nevetés, hatalmas mosolyok és rengeteg baráti nevetés ölelte körbe az estét. Itt nem kellett az illedelmes királynőt alakítanom. Lehettem önmagam, még ha csak egy estére. Még ha csak egy pillanat is volt az egész engem teljesen feltöltött. Nem tudtam elhinni, hogy csak egy kis szórakozás ennyire megkönnyíti a lelkemet. És ezt az emberek elakarják tüntetni, de ezt nem fogom hagyni. Ezeket a mosolyokat akarom megőrizni, ha királynő leszek. Mindent, ami boldogságot hoz nekik és mindenkinek. Csak ennyit akarok megvalósítani és ehhez szükségem lesz Mr. Benson segítségére is. Mostantól őt is magam mellé kell állítanom. Ő az egyetlen, aki tud irányítani és meg is tud erre tanítani is. Szükségem van rá.

Életemben először aludtam az erdőben sátor meg minden nélkül, de nagyon bulis volt. Mindenki a farkas alakjában elvetve aludt, de én még egy darabig a tűzet piszkáltam és elmélyedtem a gondolataimban. Yana rengeteg információval látott el, ami nagyon hasznosak voltak. Az egyetlen, amire nekem kell rájönnöm, hogy ezt a két szőrcsomót hogyan neveljem fel, de ebben Mr. Benson segítségét kérhetem. De mit tegyek? Hogyan fogjak hozzá, ha szembe találom magam vele? Hiszen bántottam anélkül, hogy gondolkodtam volna vagy belegondoltam volna a helyzetébe.

De még mielőtt a bűntudat az uralma alá kerített volna az egyik kis róka az ölembe ugrott, amin eléggé meglepődtem. Hozzám bújt, majd tovább aludt. Komolyan nem értem az állatokat. Mindig olyan kedvesek. Végig simítottam a hófehér szőrén a kezemet, majd megjelent a másik is. Egészen reggelig ott ültem velük a tűz mellett. Nem tudtam aludni és ők elég jó társaságnak bizonyultak. Megnyugtattak már a jelenlétükkel is. Remélem, hogy akkor is ilyen hatással lesznek rám, amikor szembe nézek a démonnal, aki biztosan nagyon pipa rám. Mondjuk nem mintha egy szó nélkül jöttem volna el, de egy kicsit bűntudatom van amiatt, ahogyan beszéltem vele. De akkor is egy Démon és nem nyitok róla vitát.

Hát az előbb említett pillanat hamarabb eljött, mint gondoltam volna. Mikor a nap előbukkant a hegyek mögül Bruce felkelt. Tegnap este már elbúcsúztam tőlük, de azért rossz volt, hogy akkor léptem le, amikor ők aludtak. Még egy utolsó szót akartam váltani velük, de a tegnapi után tudtam, hogy mindig mellettem lesznek. És most nem az esküről beszéltem. Ohh... dehogy. Sokkal nagyon terveim vannak, mint bárki is hinné. Azért remélem, hogy sikerül mindent megvalósítanom.

Mikor ott álltam az épület ajtajában nyeltem egy nagyot. Egy kicsit inamba szállt a bátorság. Mikor hátra akartam lépni, akkor a kis szőrcsomó elkezdet visítani én, pedig vettem az adás és kinyitottam az ajtót, mire elhallgattak. Komolyan? Még ezt se hagyjátok nekem? Rájuk mosolyogtam, majd beléptem az ajtón. Nem akartam ilyen koszosan elé állni. Ahogy felszaladtam a lépcsőn belefutottam a testőrébe, aki egy elég mogorva alak volt, aki nem igazán bírta a fejemet. Bár Bruce-nál nem volt magasabb, de így is le kellett néznie rám.

- Jó napot! - mondtam és el akartam mellette szaladni, amikor megláttam, hogy éppen a szobájából jön kifelé. Gyorsan körbe néztem, de már nem tudtam sehova se elbújni. Megszorítottam a kosarat és lehajtott fejjel akartam elsétálni mellette.

- Megjöttem. - mondtam, amikor nem engedett tovább, mert az utamba állt. Éreztem, hogy alaposan végigmér. Vártam, hogy mikor kiabálja le a fejemet a szófogadatlanságom miatt vagy hasonló, de nem. Mikor meguntam a csendet, de továbbra sem engedett tovább. Ránéztem. Mosolygott. Összehúztam a szemöldökömet, mert túl gyanús volt. -Mr. Benson?

- Szóval ikrek? - guggolt le a kosárhoz, amiből kileskelődtek a kis kék szeműek.

- Igen. Yana-tól kaptam őket, de nem tudom, hogyan kell őket felnevelni.

- Nem mondta el?

- Azt mondta maga segíthet, hiszen magának is van.

- Igen. Rám egy fekete kutyát bízott. - mondta, majd rám nézett.

- Yana?

- Ki más osztogatná őket? Még kicsi voltam.

- Ezt nem is említette.

- Csak nem kibeszélt. - Mondta én, pedig a szám elé kaptam. Nem hiszem el, hogy ki csúszott a számon.

- Dehogy. Miből gondolja? - kérdeztem, majd zavartan a hajamat a fülem mögé tűrtem és felálltam.

- Tudja maga nagyon rosszul hazudik.

- Csak most nem megy. Fáradt vagyok. Semmit nem aludtam. - vallottam be, mire ő a hátam mögé nézett.

- Hagyjanak egy kicsit magunkra.

- Ez nem hiszem, hogy a múltkori után a legjobb ötlet. - mondta Bruce, de a férfi leintette.

- Nem fogok semmit se tenni. Múltkor az a növények hatása miatt volt.

- Persze. - mondta Bruce, majd fogta magát és megfordult és le ment a földszintre.

- Nem hiszem, hogy most képes lennék bármit is felfogni. Nem aludtam és tiszta kosz vagyok. - mutattam a saras ruhámra.

- Nem érdekel, hogy hogyan néz ki. - fonta össze a mellkasa előtt a kezeit. - Csak tartozom magának egy szidással. - mondta én, pedig nyeltem egyet és gyors lendülettel ki akartam kerülni, ami most sikerült, ezért azonnal bevágódtam a szobámba és ledobva a ruháimat elmentem fürdeni.