A vér kötelez /BEFEJEZETT/

18. rész

Pillanatokkal később elhagytam a szobát és a táskámmal a kezemben néztem a hétköznapinak mondható ruhában öltözött testőrömmel. A ruhái nem voltak szokványosak, ezért meglepetten nézett rám, ahogy ő is rám.

- Soha nem láttam még hétköznapi ruhákban kisasszony.

- Titkoltam eddig ezeket a menő ruhákat. – utaltam a rajtam lévő Nirvana-s pólóra és a fekete passzos nadrágomra.

- Mégis értem miért. – nevetett én, pedig újra önmagam lehettem egy kicsit.

- Komolyan elmész ezzel a férfivel? – kérdezte Mr. Benson az ajtóban támaszkodva.

- Igen. Ha jó uralkodó akarok lenni tudnom kell, hogy van-e képességem. Ha van akkor azt kell fejlesztenem, ha nincs akkor azt kell mérsékelnem.

- És ha azt mondom, hogy nem akarom, hogy elmenj.

- Nem mintha járnánk vagy valami.

Megmondom az őszintét, amit nem tudtam eddig. A farkasok utálják az autókat, vagyis ez annyit tesz, hogy két mérföldnyit kellett gyalogolnom. Ilyenkor áldom azokat a száz kilométeres futásokat, amik miatt erősebb lettem. Bár így is lihegve értem oda a falkához. Teljesen lefagytam, ahogy szembe néztem egy csapat farkassal. Bár emberformájuk volt, de sárga szemüket folyamatosan rám villogtatták. Lehunytam a szemem és elrejtettem a vöröslő íriszeimet. Ezzel biztosítva őket, hogy békével jöttem. Písz. Bár egy kicsit megnyugodtak, de továbbra is figyeltek engem. Ahogy egyenesen besétáltam a falka közé túlságosan is érződött rajtam a félelem. Komolyan nem gondoltam át. Egy falka vad farkas közé vetettem magam. Nem vagyok normális. Idegesen pillantottam körbe, amikor észrevettem, hogy Bruce eltűnt előlem.

- Mert idegen vagy. – hallottam a hátam mögül. Megfordultam a tengelyem körül és szembe találtam magam egy sárga szempárral. Egy idős nőhöz tartozott. Hosszú ősz haja volt és a szemei egy kicsit olyan volt, mint az indiánoknak. Ahhoz képest, hogy mennyi idős elég jól tartja magát. - Azért figyelnek, mert idegen vagy. Ja, és mert vadak. - mondta és a botját meglóbálta, hogy elhessegesse a körénk gyűlt farkasokat. - Eridjetek innen. Hozzám jött.

- De ez nem az ő területe Yana. Ez a mi földünk. Egy jött ment kis vámpír ne jöjjön ide. - jött közelebb egy fekete hajú középkorú férfi, aki nagyon ismerős volt nekem. Pontosan nem tudom, hogy honnan, de láttam már korábban és ebben biztos vagyok.

- Ő nem jött-ment vámpír, Apám. - kiáltotta valaki a tömegből, majd egyenesen elindult felém és szúrós tekintettel közelebb jött. Egy kissé meghajolt, majd körbeszaglászott én, pedig ledermedtem.

- Miről beszélsz fiam? - pillantotta a fekete hajú férfire, aki keresztbe fonta a kezét a mellkasa előtt és úgy mért végig engem.

- Ne mond, hogy nem érzed. Az ő lánya. - mondta, mire mindenki rám nézett és kínosan nyeltem egyet. Mondjuk nem mintha eddig nem engem figyeltek volna csak most már mindenki. Nem kicsit voltam zavarban és közben féltem is. Bruce, gyere vissza könyörgöm.

Esküszöm, hogy fogalmam sincs miről beszélnek. Értetlenül kapkodtam a szememet a két fél között, akik között egyre erősebb volt a feszültség.

- Hé, balhé szagot érzek. Mi a szitu Rock? - jött közelebb egy vörös hajú lány, aki mosolyogva állt be a két farkas közé.

- Ő a Vámpírkirály lánya. Érzem a szagát rajta. Neked is érezned kell!

- Nem érzek semmit. - fordult el a férfi. - Csinálj vele, amit akarsz Yana.

- Ne menekülj el! Most mindent jóvátehetnél, amit a múltban okoztál.

- Semmit nem tehetek jóvá fiam. - mondta és idegesen visszafordult a fiúhoz, aki még most sem tántorodott el, pedig a férfi már a fogait villogtatta. Ijedten hátraléptem, mire valaki megfogta a vállamat. Jól ismertem ezt az érintést.

- Hova a fenébe tűntél? - kérdeztem Bruce-t, aki mögöttem állt és készen állt, hogy bármikor megvédjen.

- Menjünk.

- De érdekel, hogy mi történt, hogy min vesztek össze. - Tiltakoztam.

- Jobb valamibe nem beleütni az orrunkat.

- De, akkor is. Van valami ismerős ebben a férfiban. - jelentettem ki kissé hangosabban, mire mindenki elhallgatott.