A vér kötelez /BEFEJEZETT/

16. rész

- Sajnálom Mr. Benson nem így akartam kifejezni magamat.

- Nem semmi baj. Ez egyenes volt és őszinte, ami tetszett. Tudja Ms. Mendes nagyon régóta nem volt velem senki ennyire őszinte. Maga mindent kimond, amit gondol.

- Tudom, hogy sokat jártatom a számat, szóval igyekszem meggondolni mostantól minden mondatomat.

- Maga nem érti mire gondolok. - nevetett én, pedig kínosan megigazítottam a hajamat. Mire feleszméltem láttam, hogy minden mozdulatomat követi. - Maga gyönyörű. - mondta ki én, pedig fülig pirultam. Mi a fene? Ez nem jellemző rá és rám se, hogy elpirulok. Elfordítottam a fejemet és a hajamat újra a fülem mögé tűrtem. Idegességemben beharaptam a számat és próbáltam nem a férfi és köztem lévő távolság csökkenésére figyelni. Egyre közelebb jött hozzám én, pedig valamiért nekiálltam hátrálni. - Maga gyönyörű és őszinte. El se hiszi mennyire felemelő magával beszélgetni. Pontosan ezért akarom magam mellett tartani. Még ha ezért magát kell a trónra ültetnem akkor is. 

- Mr. Benson jól érzi magát? Most nem olyan, mint szokott lenni. Történt valami? - kérdeztem, de a kezét az állam alá rakta és óvatosan felé fordította a tekintetemet. Egyenesen a szemembe nézett a vöröslő szemeivel. Halvány mosoly jelent meg az arcán én, pedig nyeltem egyet. Pontosan tudtam, hogy a férfiak mit akarnak ilyenkor és ez megijesztett. Tudom-tudom. 118 éves vagyok és még csak egyszer csókolóztam. Komolyan mondom. Még szűz vagyok és szerintem meg is akarom ezt tartani. Nagyon erősen tartom magam a Nagy Ő gondolathoz, de eddig még csak kis ő - kel találkoztam. És sajnos mindegyik csak "azt" akarta. Nem akartam elhinni, hogy ez a férfi is olyan, de teljesen elvarázsolt jelen pillanatban. Be kell vallanom azt is, hogy a kölnie illata egyszerűen elképesztő, kifinomult beszéde elvarázsol és erre csak most jöttem rá. Viszont neki csak a trónom kell, nem igaz? Vagy most őszinte volt csak?

- Teljesen jól érzem magam. - mondta és a hüvelyujjával végig simította az ajkamat. Hol a szemembe nézett, hol a számra. Tudtam mit akar, de nem tudtam moccanni. Se ellenkezni, sem beleegyezni. Semmit. Csak néztem a szemébe és hallgattam a szél fújását. Lassan hajolt az ajkaimra én, pedig nem tudtam visszafogni magam és a kezeimet a nyaka köré fűztem és visszacsókoltam. Beletúrtam a hajába, ami selymesen simogatta az ujjaimat. Az ő keze egyre lejjebb csúszott a derekamról. Végig simította az oldalamat, majd lassan benyúlt a pólóm alá bennem pedig megszólalt a vészjelző és eltoltam magamtól a férfit, aki szenvedélyes tekintettel nézett rám. - Mi a baj?

- Nem állok erre még készen. - mondtam és a kezeimet a mellkasán pihentettem. Csak egyszerűen hozzáakartam érni vagy csak féltem, hogy újra közeledik felém, de akkor már nem tudnám megállítani, ami számomra és az elképzelésem szerint elég nagy baj lenne. 

- De ez csak szex. - nevetett én, pedig álltam ott, mint egy jégtömb. - Biztos rengetegszer csináltad már. Ez miben lenne más? - kérdezte én, pedig leengedtem a kezeimet. Nem hagyhattam, hogy egy hozzá hasonlóval még egyszer érintkezzek.

- Nem, nem csináltam. És nekem nagyon fontos lenne. De örülök, hogy ennél nagyobb hitet nem vetettem magába. - mondtam egyenesen a szemébe nézve. - Még egyszer nem hagyom, hogy becsapjon. 

- Nem csaptalak be. - mondta és megragadta a karomat.

- Engedjen el.

- Nem. Meg kell beszélnünk ezt.

- Engedjen el.

- Nem. Elég erős vagyok, hogy magam mellett tartsalak.

- Lehet, hogy nem vagyok olyan erős, mint maga, de van valaki aki magánál is erősebb. - mondtam, amikor meghallottam a hátam mögül a morgást. Ugyan nem láttam még átváltozva, de biztos voltam benne, hogy ő az.

- Komolyan? Mikor került ide?

- Nem tudom, de ő legalább emberibb, mint maga. - mondtam és lehámoztam az ujjait a kezemről. Hátrébb léptem, mire Bruce teljes farkas alakjában megjelent köztünk. Gyönyörű ezüstös bundája csak úgy fénylett a hold fényében, ami nagyon tetszett és eléggé megnyugtató látvány is volt. 

- Távol tartom magam tőled csak vidd innen a kutyusodat.

- Uram, szerintem ő egy vérfarkas és azt olvastam nem bírják, ha kutyának nevezik őket.

- Csak vidd innen.

- Hát jó. - sóhajtottam. - Gyere Bruce menjünk. - mondtam, de ő csak rám nézett, majd visszafordult a férfihoz. - Hagyd. Nem éri meg. -  guggoltam le, hogy egy magasságban legyek vele, de ő magasabb volt, mint vártam. Megsimogattam a fejét, majd visszamentem a szobámba.