A vér kötelez /BEFEJEZETT/

22. rész

Mikor jóllakottan néztem szembe Bruceszal vettem egy mély levegőt és bocsánatot kértem tőle, de ő csak nevetett.

- Számítottam rá, hogy egyszer elborul az agya. - nevetett.

- Miért kezelsz ilyen jól? - néztem rá hitetlenkedve. - Gyűlölnöd kellene. A barátom vagy és én mégis megtámadtalak. Nem tudtam uralkodni az érzéseimen. Az éhségemnek. - fordítottam el a tekintetemet. - Nem tudtam megállni, hogy ne harapjalak meg, ha a farkas nem lett volna... - temettem az arcomat a kezeimben.

- Ugyan már kisasszony. Farkas vagyok, nem mazochista. Ha kellett volna, akkor lelöktem volna magamról. - tette a kezét a vállaimra. A félelmet átvette a bizalom érzése. Benne bízhatok. Ezekben a farkasokban bízhatok. Ők nem hagynak el vagy árulnak el. Ők hűségesek és barátságosak. Többnyire. 

Vettem egy mély levegőt, majd körbe néztem. Yana nem volt sehol. Ijedten néztem körbe, amikor megpillantottam a tűz mögött. A tűz eltakarta őt. Csak a fény miatt láttam, hogy ott van, hiszen a szemei villantak egyet. Brucera néztem.

- Ha ő nem Yana, akkor ki?

- Nem tudom. Életemben nem láttam ezt a farkast. Még a szaga alapján se tudom megmondani, hogy ki ez. De azt tudom, hogy barát, hiszen kimentette magát a vízből, amikor bajban volt. Csak Yana tudná megmondani, hogy honnan került elő. A hátán hozta ki magát a barlangból.

- Arra emlékszem. - kulcsoltam össze az ujjainkat. - De utána semmire sem. 

- Az biztos, hogy a vizsgán át ment. - mosolyodott el. - Már csak idő kérdése és a képessége utat tör magának. 

- Remélem, mert nem akarok Fehér Vámpír lenni.

- Már most tudja Yana, hogy nem lesz az, hiszen akkor nem sikerült volna a vizsga.

- De csak a tudásomra hallgattam és nem akartam feladni.

- És ez nem elég indok, ahhoz, hogy sikerüljön? Higgyen egy kicsit magában. Sokkal többre képes, mint hinné. - mondta és kezet nyújtót nekem, hogy segítsen felállni. 

- Igazad van. - hunytam le a szememet és elmosolyodtam. - Soha nem adhatom fel. - megragadtam a kezét és felhúztam magam.

- Már nem lehetsz többé átlagos lány Diana. - jött közelebb Yana. - Mostantól te vagy a Vámpírkirálynő, aki az összes természet feletti lény felett uralkodik. Az erdők, az állatok és a teremtmények neked engedelmeskednek. Ha akarod a szél is arra fúj, majd amerre te akarod. - állt meg előttem és a szemeimbe nézett. - Képes leszel ekkora hatalmat egyedül kézben tartani? - kérdezte. Elmosolyodtam.

- Tévedsz Yana. Nem vagyok egyedül. 

- Helyes a válasz. - mosolyodott el, majd a fehér farkas felé indult. A farkas figyelte őt, majd leült a földre. - Drága barátom! - döntötte a homlokát a farkasénak. - Köszönöm a segítséget Öreg barátom! 

A farkas lefeküdt a földre, majd lehajtotta a fejét. Még egyszer rám pillantott a sárga szemeivel. Mintha mosolygott volna. Fogalmam sem volt mit tegyek. Megakartam érinteni. Megsimogatni és köszönetet mondani neki. Oda mentem hozzá és letérdeltem elé. Felemelte a fejét és rám nézett. Hatalmas fejére raktam a kezemet és végig simítottam hófehér bundáját. 

- Köszönöm. - mosolyogtam rá, mire felragyogott. Az égre szegezte a tekintetét és felvonyított. Szépen lassan fénylő szentjánosbogarakká változott és eltűnt az erdő sűrűjében.

- Az erdő szelleme volt. Még mielőtt feltennéd a kérdést. - tette hátra a kezét, majd felém nézett. - Kisgyerekként találkoztam először vele. Mikor a farkas létem nem akart aktiválódni. Képtelen voltam átváltozni. Elszaladtam és eltévedtem. Egyetlen képességem sem volt, ami a farkasoknak kellett volna lennie. Viszont lehet, hogy emiatt talált rám. - mondta és az égre nézett. - De most rajtad volt a sor, hogy segítsen. Amíg élsz ő tanít. Ott lesz a szélben a fák lombjaiban akárhol. Ha szádat segítségkérésre használod és nem hisztizésre ő eljön és segít neked. Az önzetlen szellem. Viszont úgy érzem még sokat kell neked tanítanom, ahhoz, hogy sikeres királynő legyél. - sandított rám. 

A szavai visszhangoztak a fejemben. Nála jobb tanárt nem találhatok magamnak. Ő nem a saját érdekeit nézi, hanem az emberekét. 

- Kérem, tanítson! - ereszkedtem térdre.

- Rendben. - fordult felém. - Tanítalak, hogy taníthass. - tette a kezét a fejemre. - De nem leszek kegyes veled és nem magyarázok el semmit kétszer.

- Ohh... emiatt nem kell aggódni. - mosolyodtam el. - Gyorsan tanulok.