A vér kötelez /BEFEJEZETT/

39. rész

Másnap reggel valaki kopogtatására ébredtem. A szőke hajú nő topogott be az ajtómon, aminek nem igazán örültem. A fejemre húztam a takarómat, de ő egy lendülettel eltávolította a meleget nyújtó anyagot, majd csípőre vágta a kezét.

- Ideje felkelni. Ha időben el akar készülni, akkor időben fent kell lennie.

- Csak még öt percet. - mondtam és a takaróm után nyúltam.

- Nincs már egy perce se. Csoda lesz, ha időben elkészülünk. - felültem az ágyon, mire a kezembe nyomott egy törölközik és egy sampont. - Gyorsan megfürödni, fogat mosni és mossa meg a haját is. - adta ki az utasításokat én, pedig örültem, hogy fel tudtam fogni.

Becsattogtam a fürdőbe és megengedtem a vizet, addig megmostam a fogamat, majd elmerültem a jó meleg vízben. Gyorsan megmostam a hajam, majd kiszálltam a kádból, mert már az ajtómon dörömböl, hogy haladjak már. Magamra tekertem egy törölközőt és kimentem a nőhöz. A kezében már ott volt egy csomó ruha, ami biztosan az ő ruhatárából volt.

- Nos, átnéztem a ruháit, amíg fürdött, de egy sem volt méltó arra, hogy abban menjen a királyi kastélyba. Csak jó tanácsként mondom. Ezeket a ruhákat hagyja ebben a szobában, hiszen visszatérhet ide. Hétvégéken és ünnepnapokon. Ez magának olyan lesz, mint a munkahely.

- Remek. - ásítottam, majd hagytam, hogy a ruhákat hozzám fogja.

- Magának a világos színek állnak jól, szóval mit szólna a baba rózsaszínhez. - mosolygott rám, de én csak grimaszoltam.

- Mindent rám adhatnak, de a rózsaszínt le fogom szaggatni magamról és inkább elmegyek meztelen.

- Rendben, akkor nincs rózsaszín. Akkor marad a bézs. - mondta és a többi ruhát kirakta az ágyam szélére. A szekrényemből előszedett egy fekete blúz és lerakta nekem az ágyamra, hogy, majd ezt kell felvennem.

Gyorsan elmentem és felvettem a fehér neműmet, majd a blúzt. Éppen a hajamat húztam ki a blúz alól, hogy ne legyen annyira vizes, amikor a nő megjelent egy csomó cuccal, majd leültetett a tükrös szekrényem elé és elkezdett "alkotni" valamit a hajamból. Nem mertem oda nézni, így eltakartam a szememet és addig el sem vettem onnan, amíg azt ne mondta, hogy készen van. A hajam lágy göndör fürtökben omlott a vállamra, ezzel megváltoztatva a megjelenésem. Ezek után maga felé fordított és elkezdett kifesteni. Tiltakoztam az élénk színektől, így meghagytuk a körülbelüli kinézetemet.

- Utoljára, pedig egy kis parfüm. - mondta és úgy éreztem, hogy megfulladok.

- Egy "kis"? Ez legalább fél liter. - mondtam, de ő rám sem figyelt csak az órájára nézett.

- Hamarosan itt vannak magáért, szóval menjen búcsúzkodni. Mostantól nem lesz alkalma találkozni velük.

- Mindenkit magam mellett tartok. - mondtam és elmosolyodtam.

- Hát rendben. Akkor menjen és mutassa meg magát az anyukájának. Hátha felismeri magát. - mosolyodott el. - Én meg vagyok elégedve az eredménnyel.

- Rendben. - Gyorsan felvettem a bézs színű kosztümöt, majd elindultam kifelé, de a nőci utánam szólt, hogy a cipőmet ne felejtsem el. - mutatott egy fekete magas sarkúra. Gyorsan belebújtam és lementem a lépcsőn és megtaláltam a társalgóban olvasó anyukámat. Rám emelte a tekintetét, majd becsukta a könyvet.

- Igazi nő lett belőled.

- Csak 118 év kellett hozzá.

- Megérte. - nevetett rám, majd oda jött és megölelt.