A vér kötelez /BEFEJEZETT/

41. rész /VÉGE/

Az ajtón kilépve szembe találtam magam egy csomó emberrel, akik érdeklődve figyeltek engem, majd a tömegen átverekedő Mr. Bensont, Aki aggódó szemekkel nézett rám, majd felrohant hozzám a lépcsőn és magához ölelt.

- Nem esett semmi bajod?

- Meglőttek, de azon kívül semmi. - mutattam a vérző combomra.

- Megölöm őket. - mondta, de magam felé fordítottam a fejét és bele néztem a szemeibe. Ideges volt.

- Minden rendben.

- Nincs semmi sem rendben. - mondta és egyáltalán nem akart megnyugodni. Nem tudtam mit tegyek, ezért megcsókoltam mindenki előtt. Mikor elváltam az ajkaitól meglepetten nézett rám.

- Minden rendben van, Nathen. - néztem rá, mire elmosolyodott és a kezét a derekamra vezette.

- Most már tényleg minden rendben van. - hajolt közelebb és megcsókolt. - Szeretlek. - suttogta az ajkaimra én, pedig fülig vörösödve néztem rá. - Mindenem neked adom csak legyél az enyém. - mondta és megfogta a kezemet.

- Ha most letérdelsz, akkor biztos, hogy felpofozlak. - néztem rá, de nem bírtam ki nevetés nélkül. - Én is szeretlek. - mondtam és átöleltem.

- Ha ezen túl estetek végre, akkor ideje lenne megtartani a szertartást, mert nem érek rá egész nap. - lépett oda hozzánk Yana.

- teljesen igazad van. - néztem rá, majd elengedtem a férfit. - De romokban van a templom.

- Erről, majd mi gondoskodunk. - jelent meg egy lila csuklyás alak. - Gratulálunk a győzelmedhez Királynőnk. - mondta és levette a csuklyát a fejéről. - A boszorkányok küldötte vagyok, ahogy a társaim is. Fogadja tiszteletünket és engedje meg, hogy rendbe rakjuk a templomot és megtartsuk a várva várt ünnepet.

- Köszönöm. Elfogadom a segítséget mosolyogtam rá.

Teljesen elfeledkeztem arról, hogy a boszorkányok még nem fogadtak el, de úgy érzem most már kibékültek velem.

Megtartottuk a koronázást. És most már senki nem tiltakozott. Bizonyítottam a népnek a rátermettségemet. Minden rendben ment és megkoronáztak. Ahogy a fejemre helyezték a koronát illő, hogy megforduljak, és szembe nézzek az ott jelenlévőkkel. Viszont és inkább az orgona irányába néztem, ahol megpillantottam a férfit, aki mosolyogva figyelt engem. "Ő az apám! És ezt mostantól büszkén fogom kijelenteni."

- Fel fogok építeni egy erős és barátságos birodalmat, mert a vérem erre kötelez!. - mondtam, mire hangos éljenzésben törtek ki, ami engem is meglepett. Újra felemeltem a tekintetemet, de a férfi eltűnt. Lehunytam a szememet és anyára mosolyogtam, aki büszkén nézett rám, majd végig néztem a barátaimon. Ők mellettem fognak állni. Egészen a legvégéig.

Ahogy elfoglaltam a helyemet a népem irányítása élén új emberek kerültek a hivatalba, akik tudom, hogy érteni fogják a dolgukat és segíteni fogják a munkáimat. Mr. Whitmore lett a technikai tanácsadóm, hiszen a Tündék értenek a legjobban a fegyverekhez és a gondolkodáshoz. Hans Artmenson az Alfa átvette a régi helyét és a Hadsereg parancsnoka lett. Nathen mellettem harcol a Warlockok elleni küzdelemben, mint Miniszterelnök és, mint társam az életben. Anya majd megőrül a sok munka miatt, de mindent jól teljesít, mint Tanácsadó. Bruce ugyan úgy mellettem maradt és őt neveztem ki a testőrök "fejének" úgymond. Mindig mellettem maradt, de szert tett egy aranyos farkas lányra is, ezért néha elengedem randevúzni. Olyankor Rock marad mellettem és gyakorolja a testőrködést, hiszen felnéz Brucera és a nyomdokaiba akar lépni. Minden rendben van, és mindenki velem van. Kivéve egy valakit. Yana visszatért az erdőbe és a falka újdonsült vezetőjét tanítja. Viszont még így is akadt ideje, hogy visszajöjjön és tanítson engem, ami nagyon sokszor jól jön, hiszen nem minden teremtmény ismerek.

Viszont van valami jó is ebben az egészben. Egy évre a koronázásra képzeljétek el férjhez mentem. Egy igazán jóképű férfihez, aki ígéretet tett nekem, hogy mindig velem marad. Aha ez mind szép és jó, de én annyira ideges voltam az esküvő napján, hogy kétszer lesírtam a sminket és majdnem elestem a mennyasszonyi ruhámba, amit nem vett észre mondjuk senki, de számomra nagyon is kínos volt. Anya kísért az oltárhoz, majd, amikor oda értünk a leendő férjemhez erősen megfenyegette őt.

- Hogyha bántani mered a lányomat vagy akár csak egyszer megsiratod, akkor jelezném, hogy van egy puskám az autóm csomagtartójában és tele van Olyan erős lőszerrel, ami annyira darabokra szed téged, hogy nem fogsz tudni még regenerálódni is. - ijedten néztem Nathenre, majd anyára és imádkoztam, hogy ne most akarjon visszalépni az esküvőtől, de szerencsére nem így tett.

- Ugyan. Elengedni egy ilyen fantasztikus nőt? - fogta meg a kezemet. - Akkor inkább magammal végzek.

Utólag anya azt mondta, hogy nem gondolta komolyan, de életemben nem láttam még ennyire határozottnak. Még én is megijedtem, pedig már több száz évet leéltem vele együtt. Viszont most vár rám egy másik száz, hogy ennek a férfinek az oldalán boldog életet éljek. Bár nem mindig úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük, de nem adtuk fel és boldogok lettünk a végére. Talán túlságosan is szeretem ezt a férfit, ami lehet, hogy még bajt fog számomra jelenteni.

Vége