Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

p a s t

Jungkook szemszöge:

Hetek alatt Jimin rengeteget fejlődött. Mindig eljön velem edzeni, a pályákon nélkülem is simán végigmegy, ami azért elég lenyűgöző, hiszen alig egy hónapja érkezett meg. Most is itt ülünk a huszonkettes legmagasabb pontján és bámulunk ki a fejünkből. A mellettem ülő többször is említette már, hogy régen sokat edzett, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jó képességekkel lett megáldva. Ki az, aki csak úgy bepottyan ide és simán megcsinálja a pályákat? Ilyen hamar? Van ilyen ember rajta kívül?

-Mit szólnál hozzá-fordultam felé-Ha ma is kimennénk a partra?-kérdeztem remélve, hogy igenlő lesz a válasza.

Tudom, hogy beköszöntött az ősz és lassan már október lehet, de nem is pancsi pancsit tervezek, csak szimplán nyugalmat akarok magunknak ennyi gyakorlás után. Ha már van lehetőségünk egyszer-egyszer kimenni innen, éljünk is vele, nemde?

-Menjünk-bólintott és azonnal felpattant, hogy visszaindulhasson, de keze után kaptam. Értetlen arccal fordult vissza, vezette le tekintetét kezeinkre, majd kapta is el fejét. Mindig ezt csinálja és nem tudom mi okból kifolyólag.

-Erre rövidebb-mutattam szabad kezemmel a másik irányba. Lehajtott fejjel sétált elém és ereszkedett le az indán. Én is ugyanezt tettem, majd felkaptam a vizeinket és Jiminnel az oldalamon felsétáltam a lakosztályunkba. Mielőtt kaptam volna cellatársat, úgy voltam vele, hogy nem bírnám ki. Szeretek inkább egyedül lenni, minthogy valaki egész álló nap össze legyen zárva velem. Ki nem állhattam a gondolatot, de mióta itt van ennek jele sincs. Sőt, nagyon örülök, hogy kaptam valakit. Talán annak is, hogy ő az a valaki.

Magamra kaptam a pulcsimat és a kulccsal a kezemben, figyelve arra, hogy nehogy kiszúrjon minket valaki, konkrétan lekommandóztunk az ajtóhoz és kiléptünk a friss levegőre. Nem járunk ki sokszor, hiszen feltűnő lenne, plusz még meg is ölhetnének érti minket, amit egyáltalán nem akarok. Átvágtunk a kis ösvényen és pillanatok alatt lent is találtuk magunkat a parton.

-Jungkook-szólalt meg a szőkeség-Mesélj egy kicsit magadról.

Ugyan mit meséljek?

-Mit szeretnél tudni?-kérdeztem vissza.

-Például, hogy miket szeretsz csinálni, milyen volt az életed eddig-vakarta meg a tarkóját, miközben leült az egyik padra.

-Nos, érdekelt a tánc engem is, illetve a harcművészetek-kezdtem bele kissé bizonytalanul-Nem igazán jöttem ki az emberekkel, a csajok nem annyira vettek észre-folytattam, de ekkor Jimin látszólag meglepődött.

-N-nem voltál az esetük?-kérdezte értetlenkedve.

-Nem hinném, egyetlen egy lány volt az életemben, mint azt nemrég hallhattad-vontam vállat-Miért olyan furcsa ez neked?-pillantottam rá kíváncsian, mire mintha elpirult volna.

-Nézz már magadra, bárkit le tudsz venni a lábáról, Jungkook-tett csípőre aprócska kezeit. Szemeim hatszorosukra nyíltak az előbbi hallatán, és azt kell mondjam, hogy picit megmelengette a szívem, amit mondott.

Reakciómat látva, illetve realizálva, hogy mit is mondott nekem az imént, azonnal szájára tapasztotta kezeit és összeszorított szemekkel várta a csodát. Szerintem fél, hogy félreértettem.

-Úgy értem, hogy izé-szólalt meg ismét- Jó a-habozott-Jó a fejed igen, igen-bólogatott folyamatosan, amin muszáj volt felnevetnem, mert valóban vicces és egyben aranyos látvány volt, ahogy hót pirosan, teljesen zavarban hablatyol össze-vissza.