Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

s o r r y

Egész este Jungkook mellett gubbasztottam, aki egy árva hang nélkül aludt. Mingi segített áthozni őt a cellánkba, miután a doki lekezelte az összes sebét és konkrétan visszahozta az életbe. Jungkook nagyon sok vért vesztett, aminek következtében adni is kellett neki ott és akkor. Legalább három órát töltöttem a rendelőben arra várva, hogy hátha felnyitja azokat a hatalmas, barna szemeit, de ez nem történt meg. Fogalmam sincs mennyi az idő, talán kora hajnal lehet, én pedig még mindig ébren vagyok, hogy szemmel tartsam őt.

Főztem neki teát, hogy ha felébred tudjon inni belőle. A víz jelenleg csak a csapból nyerhető, de annyira emberinek mondható a hely, hogy vízforralónk van és teafiltereket lehet venni az étkezéseknél. Odaléptem a már kevésbé gőzölgő kancsóhoz, majd Jungkook bögréjébe öntöttem egy kicsit, aztán visszaültem az ágy szélére. Végigvezettem tekintetem a sebekkelel, illetve varrásokkal teli arcán és komolyan mondom, hogy a sírás küszöbén álltam. A felsőteste és néhol a lábai is így festenek, viszont az orvos elmondása szerint a varratszedés után alig fog megmaradni a nyoma, nem kellene aggódnom ennyire. Mérhetetlenül haragszom magamra, amiért ilyen helyzetbe sodortam őt, amiért nem voltam elég bátor, hogy félrelökjem azt az átkozott démont, amely folyton csak a megölt fickóra emlékeztetett. Utálom magam, amiért nem voltam elég erős és ez lett a következménye. Végig tudtam , hogy mennyire szeretem és mennyire boldogtalan vagyok nélküle, szinte nem is létezem olyankor, de nem tettem semmit. Egyetlen kérdés kavarog még bennem;

Vajon ő meg tudja bocsátani ezt?

Biztos vagyok benne, hogy addig fogok hajtani, addig nem nyugszom, amíg jóvá nem teszem. Ha eddig nem tettem volna, mostantól kétszáz százalékon mutatom majd ki a szeretetem, a rajongásom iránta és minden egyes apró mozdulatom tükrözni fogja, hogy milyen leírhatatlanul fontos számomra. Tudatosult bennem, elrontottam. Valahol mélyen, még bízom benne, hogy sikerül hamarosan kiengesztelnem, de nyilván nem lesz egyszerű ezek után.

Hirtelen megszakadt a gondolatmenetem, ugyanis Jungkook megmozdította a kezét, pontosabban a homlokához emelte, amiből arra mertem következtetni, hogy ébredezik. Azonnal odanyúltam, hogy segítsem a mozdulatait, mivel a doki elmondása szerint, szörnyű fájdalmai lehetnek és lesznek is egy darabig. Mehkönnyebbültem, amikot felnyitotta azt a gyönyörű szempárt és egyenesen rám nézett. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, így azok patakokban kezdtek folyni, viszont most egyáltalán nem érdekelt.

- Jungkook - szólítottam meg halkan - Végre felébredtél, uram isten! - kaptam szám elé a kezem. - Itt van tea, hozok gyógyszert is, ha kell. Hol fáj? - kezdtem rendezkedni egy szempillantás alatt, de legnagyobb meglepetésemre, ő csak halkan, erőtlenül felkuncogott.

- Még élek. - sütötte le szemeit, amint hátrafordultam, kezemben szorongatva a bögréjét. - Köszönöm. - biccentett, amikot odaadtam neki a forró teát.

- Figyelj, - sóhajtottam fel, a könnyeim pedig még mindig potyogtak. - Annyira sajnálom. Mindent, az egészet, amiért bajba kevertelek, amiért titkolóztam és amiért ilyen undorítóan viselkedtem veled. - szaladt ki az első pár mondat a számon - Tudom, hogy mekkora szemétség volt, amit a napokban elkövettem, és borzasztóan bánom. - szipogtam, pedig próbáltam lenyelni a könnyeimet. - Szeretlek Jungkook-ah, nem érdekel mi volt régen, csak az, hogy veled lehessek a továbbiakban. Segíteni szeretnék, azt akarom, hogy tudd, mindig melletted leszek! - halkultam el egy pillanatra. - Te vagy a legfontosabb számomra, kérlek engedd, hogy jóvá tegyem. - suttogtam kettőnk közé az ijesztő csendbe.

Hosszú percekig tartott a némaság, viszont én valamennyire azért megkönnyebbültem. Végre kimondhattam , amit a veszekedés óta, legbelül mindvégig éreztem. Imádkoztam, hogy Jungkook adjon nekem egy esélyt, azok után, hogy ilyen csúnyán viselkedtem vele, ugyanis az imént kimondott szavaim súlya egyre csak erősödött, egyre súlyosabb jelentéssel bírt. Jungkook nem szólalt meg, csak maga elé meredve gondolkodott valamin. Fájt látni, hogy az ő szemeiből is hullani kezdtek a forró könnycseppek, s olyan érzésem lett, mintha saját magammal néznék szembe. Kezdtem feladni, hogy választ kapjak tőle, ezért megtöröltem a szemeimet és feltápászkodtam. Illetve csak feltápászkodtam volna, ha ő nem húz vissza azzal a lendülettel.

- Nem haragszom. - jelentette ki - Rád soha nem tudnék haragudni. - mosolyodott el halványan, majd lassacskán rám emelte tekintetét. - Az emberek hibáznak, ezt talán én tudom a legjobban. Szeretlek Picúr, és csak annyit kérek, hogy maradj velem ezentúl. - cirógatta meg az arcom, majd hirtelen az ölébe húzott. Hihetetlen, hogy mennyire jó szíve és lelke van, hogy a kemény, zord álca mögött egy ilyen gyönyörű személyiség lakozik.

- Nem kéne itt ülnöm, tele vagy sebekkel. - próbáltam kiszállni az öléből, de nem engedett sehova.

- Ez bármekkora fájdalmat megér. - szisszent fel, majd óvatosan tapasztotta puha, sérült ajkait az enyémekre.

Ismét nem bírtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Jungkook csókja kihozta belőlem a maradék fájdalmat is, amely eddig mardosott belül. Lassan, vigyázva szálltam be ajkaink játékába, miközben arra is figyeltem, hogy jól helyezkedjek el és ne okozzak neki ennél is nagyobb fájdalmat. Megéreztem Jungkook karjait a derekam köré fonódni, így én is, óvatosan a nyaka köré fontam karjaimat. Egy röoke pillanatra elhúzódott tőlem, majd gyorsan letörölte a könnyeim és azonnal folytatta, amit elkezdtünk. Tudom, egyáltalán nem ez a legmegfelelőbb pillanat az ilyen gondolatok kifejtésére, de ahogy telnek a hónapok, egyre jobban vágyom az érintéseire, arra, hogy több is történjen köztünk hamarosan. Tisztában vagyok vele, hogy mindene fáj, ezért is kell nemsokára leállnunk, hiszen így is a jobb kezem lesz a segítségem a továbbiakban.

- Pihenj tovább - suttogtam ajkaira.

- Ezt inkább nekem kéne mondanom. - nyomott apró puszit a homlokomra  - Mióta virrasztasz mellettem és hogyan kerültem egyáltalán vissza? - Nevetett fel halkan a felismerésre.

- Minji utalt rá, hogy gáz van, majd bevittelek az orvosiba, utána Mingi segített idehozni. - vázoltam fel röviden és tömören, ugyanis egyrészt, nem szerettem volna, ha túl sok részletet tud, másrészt engem is elég rendesen megviselt és nem is szívesen emlékszem rá vissza.

- Köszönöm, - bólintott - később lerendezem vele. Most aludj légyszi, nem akarom, hogy miattam legyél zombi. - kúszott halvány mosoly az arcára.

Szívesen vállba csaptam volna, ahogy mindig csinálom, amikor ilyen vicces kijelentéseket vág hozzám. Persze nem esnek rosszul, csak megszokásból néha megütjük egymást, akár csak a rossz boxolók. Ahelyett, hogy megint ezt tettem volna, inkább csak gyilkos pillantásokat küldtem felé, aztán pedig hátradőltem az ágyon és elfordultam az ellenkező irányba. Nem tudtam sokáig szívatni a sértődésemmel, hiszen rövides időn belül visszaforgatott úgy, hogy vele szembe nézzek, majd lehajolt és újra megcsókolt. Elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért ilyen hamar kibékültünk és az életemre esküszöm, hogy soha többet nem fogok csalódást okozni neki.

- Zombiként nem tetszenék? - húztam még kicsit az agyát, amikor elváltunk egymástól, mire ő csak szemet forgatott.

- Park Jimin, esküszöm, hogyha egyszer meggyógyulok, kő keményen meg leszel büntetve! - mordult fel, de azért hallani lehetett a hangjában, hogy hogyan is érti, nekem pedig egyből elvörösödött az arcom, amit mellesleg meg is jegyzett és csak nevetgélt rajta.

Nem szóltam semmit, csak felálltam, hogy kimehessek végre megoldani a Jungkook által kreált problémámat. Hiába mindennek, a magabiztosságom és a cseppnyi domináns énem is eltűnik, ha ő ilyeneket mond nekem, amikor úgy tartja a kedve. Pont el akartam indulni, de ő a kezem után nyúlt és visszahúzott az eddigi helyzetembe.

- Elfelejtetted, hogy kiváló problémamegoldó vagyok? Ez sértő!

- Akkor ess neki ennek a problémának, mert felrobbanok! - mordultam fel és kivételesen én tapadtam az ő ajkaira ma éjszaka.

2020.07.06.

Hello mindenki! Esküszöm nem foglak titeket tovább kínozni a gázul félbeszakított 18+ részekkel, csak higgyétek el, borzasztóan írom őket. Remélem tetszett a rész, nemsokára érkezem a folytatással!!