Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

f i r s t t i m e

Jungkook szemszöge:

Szerencsére nem kaptunk ki amiatt, hogy szó nélkül eltűntünk és nem néztük tovább az attrakciót. Jimint látszólag megviselik az ilyenek, ezért is mentem inkább Minji után. Igen, ami őt illeti, erre egyáltalán nem számítottam. Semmire, ami pár napja történt vele, viszont nem is igazán érdekel. Eleget ártott nekem a múltban, eleget ártott Jiminnek is addig, amíg élt. Bomi volt az egyetlen a csapatból, aki megkönnyezte az esetet, hiszen mindennek ellenére, ők ketten elég jó kapcsolatot ápoltak egymással. Sosem hibáztattam ezért, ugyanis ő nem én, ő nem szenvedett miatta annyit, sőt, ha Baekhyun halálát nem vesszük figyelembe, akkor semmit.

A sebeim lassacskán gyógyulgatnak, már csak a nagyobbaknak látszik a helye, de szinte nem is érzem, hogy ott vannak. Jimin persze alig mert egy csomószor hozzám érni, mert azt hiszi, fáj. Nagyon aranyos, hogy ennyire odafigyel, viszont mostmár szeretném, ha elengedné magát, mivel elég fontos terveim vannak. Ma jöttünk ki először gyakorolni az eset óta és azt kell mondjam, hogy kurva jó vagyok. Most nem hencegni akarok, de egy ilyen sérülés után sem vesztettem semmit az eszméletem kívül természetesen. Jimin pedig rettentő ügyes éd hihetetlen képességekkel bír, ami méginkább azt sugallja, hogy van esélyünk a nyolcvanegyesen. Ha valaki azt mondja nekem egy évvel, akár fél évvel ezelőtt, hogy ilyen simán "bele fogok menni" ebbe, halál nyugodtan az arcába röhögök és elsétálok. Nem azt mondom, hogy nem félek, azt sem, hogy nem aggódok, viszont valamiért nincs rossz előérzetem, ami valljuk be, elég megnyugtató. Hiszek Jiminben és magamban is egyre inkább kezdek hinni.

- Jungkook-ah! - hallottam meg Jimin hangját, ezért egyből hátrafordultam, viszont ő ekkor már a nyakamban csüngött. Fogadni mernék, hogy elfelejtette a hátamon lévő sebeket, szóval itt az ideje megszívatnom egy kicsit.

- Baszki - szisszentem fel, ő pedig egyből leugrott rólam és aggódva húzta fel a fekete pólómat, mire belőlem kitört a nevetés. - Csak vicceltem. - vontam vállat.

Jimin mérgesen trappolt elém és elkezdett arról papolni, hogy ez mennyire nem volt vicces és milyen veszélyes dolgokból csinálok poént. Valahogy nem tudtam teljesen komolyan venni, ahogy szinte soha, amikor összehúzott szemekkel, ősszeráncolt szemöldökkel és kissé kipirult arccal mondja a magáét, miközben csípőre vágott kezekkel áll előttem. Ilyenkor is csak arra tudok gondolni, hogy mennyire éded összeképet nyújt.

- És mi lett volna, ha tényleg fájdalmat okozok? - kérdezte.

- Nem okoztál, ezért nincsen szükség mi lett volna, ha kérdésekre. - feleltem egyből, mire lesütött szemeivel találtam szemben magam.

- Többet nem ugrok rád, még véletlenül se. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. Nálunk ez ilyen teljes mértékben megszokott dolognak számít, hogy lökdössük egymást, ugrálunk egymás hátára és a többi, ezért muszáj volt elérnem, hogy ezt mégegyszer átgondolja, mert ezt az alternatívát nem fogadhatom el.

-

Gondolj a szexre. - mosolyodtam el, mivel tudtam, hogy ezzel rettentő módon zavarba fogom hozni és hiretelen válaszolni se tud majd.

Egyébként mára vannak terveim, sőt, már előbb szerettem volna egy új szintre lépni vele, de ez az egész balhé keresztbe tett. Ma viszont teljesen alkalmasnak tartok hozzá minden apróságot, ezért is szeretnék egy fokkal romantikusabb hangulatot, légkört teremteni kettőnknek estig. Be kell vallanom, hogy az első pillanattól kezdve iszonyúan vágytam Jiminre, és amióta az első nem éppen teljes értékű együttlétünk megtörtént, nagyon nehezen tűrtőztettem magam, szóval itt az ideje lépnem. Már csak abban reménykedem, hogy ő is szeretné ilyen hosszú idő után, mert annak a seggnek vonzereje van.