Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

d e a t h

Nem sokkal később el is kezdődött Yoochunék büntetése. A pálya a szokásosnál is nehezebbnek és veszélyesebbnek tűnt, illetve talán a hőmérséklet is változott. Tudni illik, hogy szinte az egyetlen hely, amelyet fűtenek/hűtenek, az a nyolcvanegyes. Most például rohadás meleg van, valószínűleg így akarják ennél is jobban szabotálni őket a dologban. Jungkook üres tekintettel ült mellettem, a másik oldalamon pedig Minji dühös arckifejezését láttam. Megszorítottam Jungkook kezét, aki egyből felkapta a fejét, így minden figyelmét rám szentelve.

- Én nem akarom végignézni, ahogy kiloccsan a fejük. - szorítottam össze szemeimet a gondolatra.

- Csukd be a szemed, ha szólok. - mondta - Már ki tudom következtetni az ilyet. - tette hozzá halkabban.

Bólintottam, majd visszafordultam a pálya felé, ahol Yoochunék a harmadik akadályt vehették be, ugyanis még nagyon az elején jártak, viszont pontosítani nem tudok, mivel minden teljesen egybefolyik. A lényeg, hogy még szinte sehol nem járnak. A pálya egyébként akkora, hogy nem lehet teljes egészében belátni. Ha valaki egy stadiont képzel el, akkor nagyon rossz úton jár. Ez a hely majdnem négyszer akkora és minden megtalálható benne, amitől az ember félhet vagy egy kicsit is tarthat. Görcsösen szorítottam Jungkook kezét, hiszen hiába tették ezt velünk, mégsem lennék képes a halálukat kívánni, végignézni pedig pláne. Van olyan, akinek ez szórakozás, hisz úgysem teszik ki oda a lábukat. Vannak akiknek ez az egyetlen szórakozásuk az egész itt töltött életük során, de nekünk nem az. Félek, hogyne félnék. Mióta itt vagyok, ki akarok menni oda, de akkor sem nyugodt lélekkel léptem volna ki. Így, hogy Jungkook mellettem lesz, talán nem fogok félni annyira, viszont elmondhatatlanul fogok aggódni, nehogy valami baja essen.

Hirtelen becsapódott mögöttünk az ajtó és akkor realizáltam, hogy Minji már nem ül mellettem. Ijedten Jungkookra pillantottam, ő pedig egy bólintással jelezte, hogy lépjünk le mi is. Fogalmam sincs ,hogy milyen következménye lehet a kis szökésünknek, de jelenleg nem igazán érdekel. A folyosó végén kaptuk el a lányt, aki szerintem céltalanul kezdett futni valamerre.

- Miben sántikálsz? - kérdezte Jungkook.

- Látom jól vagy - mosolyodott el. - Nem gondoltam volna, hogy kibékültök, hiszen emlékezz csak vissza Baekhyunra. - hozott fel egy számomra mai napig ködös témát, viszont a mellettem álló egyből megfeszült. - Ő is kiment oda - biccentett - és nem jött vissza. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, holott, ha jól tudom, ők régen egy párt alkottak.

- Szeretted te egyáltalán? - vetettem oda neki, mire felnevetett.

- Szerettem. - felelte - De nem értem neki annyit, hogy lemondjon róla! - mutatott egyenesen Jungkookra, aki értetlenül figyelte a történéseket. - Rábeszéltem, hogy menjen ki és utána együtt elszökhetünk! - virult fel az arca - De már nem érdekelt, csak egy dolog. Hogy Jeon egy életen át szenvedjen. Tudtuk, hogy képtelen lesz megcsinálni. - pillantott először rám, majd rá.

Az ereimben egy pillanatra megfagyott a vér, majd teljes egészében elöntött a mérhetetlen düh és harag. Undorító, amit ez a lány művelt, ráadásul oka sem volt a tettére. Én, naivan hittem neki az elején, ha több időt töltök vele, talán sikerül is Jungkook ellen fordítania. Ellene, aki a világon a legtöbbet szenvedhetett egy ilyen aljas ember miatt, mint Minji. Lopva rápillantottam és láttam rajta, hogy belül szinte ennél is apróbb darabokra hullik az az áldott jó, gyönyörű szíve és ez csak mégjobban felbosszantott. Sosem akartam senki halálát vagy bűnhődését ennyire, mint most Minjiét és bármikor, hidegvérrel képes lettem volna végignézni a szenvedését. Ha Jungkookot bántja, engem bánt és hiába vagyok alacsony, hiába nem vagyok olyan, mint Kook, bármire képes lennék ebben a pillanatban.

- Miért tetted ezt?! - mordultam fel.

- Jimin - próbált megállítani Jungkook, de már annyira mérges voltam, hogy tudni akartam az összes kérdésre a választ.

- Kérdezd tőle - utalt ezzel a mellettem állóra, aki még mindig nem igazán értette a történéseket, sem azt, hogy miért hozza fel folyton őt Minji mindenre példának, illetve oknak. Nekem sem volt túl egyértelmű, bár volt egy hangyányi sejtésem. - Azt a barmot melletted - kezdte folytatni hirtelen - Szerettem az elejétől kezdve! - emelte fel a hangját, majd váratlanul kinyitotta az egyik ajtót, amely egy szinte félkésznek sem nevezhető cellába nyílik. Innen most azonnal meg lehetne lógni, ha nem lennének kint a nyolc méter magas őrök.

Lesokkoktam azon, amit Minji mondott és őszintén szólva, ez volt az a kis említett sejtés pár pillanattal ezelőtt. Nem hittem volna, hogy ő tényleg táplált érzéseket Jungkook iránt és azt sem tudtam volna eddig soha sem elképzelni, hogy valaki emiatt teljesen elveszti az eszét, és ilyeneket művel onnantól kezdve. A viszonzatlan szerelemnél talán nincs rosszabb érzés, én is azt hittem, hogy így jártam, mégsem jutott volna eszembe megkeseríteni az életét. Örültem volna, még ha fáj is, ha boldog mással, de szerencsére, csodával határos módon talán, viszonozza az érzéseim. Nála csodálatosabb embert el sem tudnék képzelni magam mellett és hálás lehetek, amiért egyáltalán felfigyelt a kis nyüzüge énemre pár hónappal ezelőtt.

A gondolatmenetemből egy nyikorgó hang zökkentett ki, amelyet az ajtó adott ki és ekkor láttam, hogy egyikük sincs mellettem, hanem mind a ketten berohantak a cellába, így én is követtem a példájukat. Minji a falnál állt, ami nem vokt befejezve, így egy hatalams lyuk tátongott pontosan egy centire tőle. Kissé megijedtem, mert fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok ezek után, viszont Minji mégegy lépéssel távolabb sétált.

- Hülye ribanc - vetette oda a barátom, mire a lány mosolyogva lépett mégegyet hátra, ezzel elérve, hogy lezuhanjon a hely egyik legmagasabb, elérhető pontjáról.

Fel sem fogtam, hogy mi történt, a lábaim földbegyökereztek és eszem ágában sem volt megnézni, hogy mi kett Minji öngyilkossági kísérletének végeredménye. Meghalt, ez egyértelmű. Túl sok információt kaptam ebben a pár percben, túl sok és megrázó dolog történt itt és most. Nem éreztem magam rosszul a lány halála miatt, egyáltalán nem érintett meg, ahogy látszólag Kookot sem, bár nem is ez a legfontosabb, hanem az a nemrég megnevezett személy ,akit annó elvesztett. Most, hogy tudom a teljes történetet, megpróbálom kihúzni ebből Jungkookot és elérni, hogy Bakehyunnal kapcsolatban csak a szép emlékei maradjanak meg, utána pedig már csak egyetlen egy dologra kell fókuszálnunk.

Hogy kijussunk innen.

- Minden rendben? - simított végig jobb karomon, mire habozva, de bólintottam.

- Nem érzem magam bűnösnek. - feleltem.

- Nem is vagy az. Én sem, ez csak az ő faszsága, mellesleg még örülök is neki. - vont vállat, én pedig a legrosszabbkor, de felnevettem a hülye kijelentésén.

- Annyira bolond vagy. - motyogtam, ő viszont azzal a lendülettel magához rántott, olyan közel, hogy ajkaink talán egy hajszálnyira voltak egymástól ezen a ponton.

- Talán valami problémád van? -kérdezte mély hangon, amibe az egész testem beleremegett, illetve az arcom is felvette a jól megszokott, paradicsom árnyalatát. Kicsit távolabb húzódtam tőle és megráztam a fejem, mivel megszólalni alig bírtam, annyira zavarba hozott ismét. - Oké - nevetett fel, aztán összeérintette puha ajkait az enyémekkel.

2020.07.20.

Biztos, hogy rengeteg a hiba, igyekszem javítani!! Sajnálom a késést, ma pont nem dolgozom, úgyhogy itt is van az új rész, remélem azért tetszett, mivel elég lehangolóra sikerült.