Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

c o n f u s e d

Tegnap nagyon későn értünk vissza a "kis" sétánkból. Végig beszélgettünk és azt hiszem közelebb is kerültünk egymáshoz. Sajnos vagy nem sajnos, de rájöttem, hogy nagyon is kedvelem Jungkookot és az összes apróbb húzásával meg tudja melengetni a szívem. Nagyon rendes tőle, hogy ilyen szinten foglalkozik velem, ráadásul még a pulóverét is odaadta. Legszívesebben megtartottam volna, de nyilván nem csinálhatok ilyet, ezért könnyes búcsút kellett vennem a ruhától.

Reggelt arra keltem, hogy az ágyamon ülve mered maga elé, mint valami rossz hetven éves pedofil. Kissé befostam tőle, de miután közölte, hogy kb délig húztam a lóbőrt, elszégyelltem magam, hiszen így, gondolom nem tudott túl sok mindent csinálni. Igazán felkelthetett volna.

Ma nem mentünk gyakorolni, mivel kellenek a szünetek is a szervezetünknek ezért lebeszéltem egy találkát Bomival a szokásos helyünkön, de amint megláttam, hogy van ott még valaki, méghozzá mégegy lány, elég rendesen meglepődtem. A fekete, rövid hajú lány nekem háttal ült az egyik széken és Bomihoz beszélt. Hangjában rengeteg energiát és életerőt lehetett hallani, ami itt szerintem egész ritka lehet. Egy szürke pulcsit és egy szintén szürke melegítőnadrágot viselt.

-Sziasztok-léptem oda egy kis hezitálás után. Az ismeretlen lány rám emelte tekintetét majd halványan elmosolyodott és a kezét nyújtotta.

-Szia, Minji vagyok-mutatkozott be röviden.

-Jimin, de gondolom már hallottad-utaltam ezzel arra, hogyha itt van, valószínűleg tudta, hogy jönni fogok.

Minji bólintott egyet és megkért, hogy üljek le közéjük. Annak ellenére, hogy nem ismerem, nem volt ellenemre a dokog, mert egy igazán kedves lánynak tűnik így elsőre. Helyet foglaltam a másik rozoga kis széken és csendben vártam, hogy mi fog történni.

-Tudom, hogy ez most kínos neked, de hadd mondjak pár szót magamról-szólalt fel ismét, amit Bomi és én is kíváncsian figyeltünk-Nos én is régen jöttem ide, valamilyen drogoknak az eladása miatt természetesen-forgatta meg világosbarna szemeit-Bomiékat már ezer éve ismerem, ha lehet így fogalmazni, egykor még a csapat tagja voltam-került keserű mosoly az arcára-Ne értsd félre, magamtól váltam el tőlük, mert Baekhyun halála után nem kívántam semmilyen kontaktot felvenni az emberekkel-magyarázta, mire Bomi felkapta a fejét és ökölbe szorította kezeit. Ki az a Baekhyun?- Mindegy is, hála Istennek nagyon megértőek voltak, ezért is fogadott Bomi vissza-pillantott az említettre, aki csak rábólintott.

-Nem igazán tudom, hogy mit mondjak-vakartam meg a tarkóm-Először is, sajnálom, másodszor örülök, hogy visszajöttél-motyogtam.

Nem mertem rákérdezni az említett srácra, hiszen biztos vagyok benne, hogy rosszul érintené őket. Kíváncsi vagyok nagyon sok dologra, például, hogy miért ő volt az, akit a legjobban megviselt a dolog. Talán testvérek voltak? Vagy esetleg egy párt alkottak régebben?

-Köszönöm, de én most megyek vadászok egy kis kaját-mosolyodott el és már el is tűnt a nagy épületben.

-Sajnálom, hogy nem szóltam-vakargatta tarkóját Bomi.

-Semmi baj, aranyos lánynak tűnik-biccentettem.

-Mi újság a Jungkookos dolgaiddal? Sikerült valamire jutnod?-kérdezett bele azonnal életem legkellemetlenebb témájába.

-Hát-sóhajtottam-Én eléggé kedvelem-hajtottam le a fejem.

-Rendben, akkor úgy tűnik kerítőnőt kell játszanom-húzta perverz mosolyra ajkait, mire egyből elvörösödtem és tiltakozni kezdtem, miszerint már pedig Jungkook kő heteró és semmi esélyét nem látom a dolognak.