Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

l e t t e r

Rettentő korán keltem, még javában sötét volt, amikor kinéztem a rácsos ablakon. Nagyot sóhajtva keltem ki Jungkook öleléséből, miközben próbáltam nem felkeltni. Sikeresen kikászálódtam az ágyból és egyenest a fürdőbe mentem, mivel nem éreztem magam a legjobban. Eléggé fájt a fejem és kissé szédültem is, ahogy beértem a közelt sem tágas helységbe, és ezt figyelembe véve, óvatosan lépkedtem tovább a csapig, hogy megmossam az arcom. Eszem ágában sem volt felkelteni a cellatásram, de mégis sikerült a víz hangos csobogásával felvernem álmából. Nagyon haragudtam magamra, hogy ennyire nem voltam képes, de látszólag ő inkább vokt aggódó, mintsem mérges.

- Mi a baj Chim? - törölgette szemeit az említett, miközben közelebb sétált hozzám.

- Nem tudom, ne haragudj, hogy felkeltettelek, én... én nem akartam - magyaráztam, mire ő csak lefogta a kezeim, ugyanis hadonásztam is a beszédem közben.

- Nyugodj meg. - kuncogott, majd egy apró puszit nyomott a homlokomra. - Rosszul érzed magad? - kérdezte, miközben nekidőlt a falnak.

Bólintottam és elmagyaráztam neki, hogy mit is érzek pontosan, ő pedig egyből rávágta, hogy neki is sokszor volt ilyen az évek alatt és, hogy ne aggódjak, mert elvisz az orvosiba gyógyszerért. Rettentően hálás vagyok neki, amiért ilyen szinten törődik velem, illetve sosem hagyja, hogy búslakodjak vagy szarul érezzem magam.

Jungkook sikeresen megállapította, hogy hajnali öt óra van, ugyanis a karórája még mindig megvan, így pedig elég egyszerű volt megmondani az időt. Elmondása szerint a legközelebbi orvosi nincs nyitva, mert nyolckor nyit, de egy másik szárnyban lévő éjt nappallá téve fogsdja a sérülteket, illetve a betegeket.

- Vedd fel a pulcsim, fázni fogsz. - dobta nekem a fekete ruhadatabot, amit a nagy hálálkodás közepette magamra is aggattam.

A folyosóra kilépve megcsapott a hűvös, friss levegő. Ritkán vagyok kint ilyen korán, viszont olyankor mindig friss a levegő, hiszen azért szoktak szellőztetni, persze ehhez hozzájárul, hogy kétszer annyi őr mászkál fel-alá. Körülnéztem a sötét folyosón, majd vonakodva ugyan, de Jungkook után indultam. Észrevette, hogy bizonytalan vagyok, ezért kinyújtotta a kezét, én pedig gondolkodás nélkül kulcsoltam össsze ujjainkat. Nagyon szeretem látni, ahogy az én kezem szinte eltűnik az övében. Ez egyfajta védelem érzetet kelt bennem, mint ahogyan az összes többi tette, illetve hozzá köthető dolog.

Nagyjából tíz-tizenöt percig bolyonghattunk a D szárnyban, amikor is Jungkook megtalálta az orvosi szobát, amely már a folyosó legvégéről kivehető volt, a kiszűrődő fény miatt. Bekopogtam a fehér ajtón, amit egy számomra ismeretlen, idős hölgy nyitott ki. Úgy látszik, itt a gyógyításra nem igazán alkalmaznak férfiakat.

- Miben segíthetek? - kérdezte az orvos, mire Jungkook beszélni kezdett helyettem. Teljesen úgy éreztem magam, mint amikor kicsi voltam és anyával mentünk be a rendelőbe, hogy elmondja minden nyűgöm, bajom a doktornőnek. - Ülj csak le oda. - bökött a rozoga kis székre.

- Mrs. Son - szólította meg Junkook a hölgyet, aki egyből neki szentelte minden figyelmét. - Köszönjük szépen. - hajolt meg mélyen előtte.

- Köszönöm. - cselekedtem ugyanígy, mire Mrs. Son csak halkan felnevetett.

- Ugyan drágáim, ha már itt vagytok ezen a szörnyű helyen - pillantott körbe - ez a legkevesebb. - monda, én pedig nem értettem miért mondja ezt. Az itt dolgozóknak jobb életük kell, hogy legyen, illetve be is hódoltak a vezetőnek, akkor ő miért vélekedik máshogy mindenről?

Miután megkaptam a gyógyszereket, azonnal a cellához siettünk, viszont Jungkook hirtelen tervet változtatott és megkérte, hogy hozzam ki az egyik kését. Nem hazudok, rohadtul megijesztett ezzel, de kérdések nélkül tettem amit kért és már léptem is az eddig számomra ismeretlen dolgokat rejtő fiólhoz. Rengeteg papír, csavar, különféle kellékek és szerszámok voltak, amiket az idők során szerzett, de egy dolgom megakadt a szemem. Egy feltekert papírlap volt, egy fejete befőttesgumival átfogva, viszont nem is ez érdekelt annyira, hanem az egyik oldalán, hosszas csíkban húzódó, száradt vér. Tudtam, hogy nem kellene beleavatkoznom, de a kívánvsiságom ismételten átvette az uralmat, így zsebre vágtam a papírt, majd kisiettem a közben megtalált késsel.

- Mire kell? - dőltem az ajtónak, miután a kezébe adtam az éles eszközt.

- Nem fontos, csak maradj itt. - felelte ijesztően komolyan. Rettentően féltettem őt, és biztos voltam benne, hogy itt nagyobb baj van, mint amire gondolok, de annyira sietett, hogy mielőtt bármit hozzáfűzhettem volna, már nem állt előttem.

- Vigyázz magadra - suttogtam magam elé, majd összeszorított szemekkel és vonallá préselt ajkakkal, becsuktam magam után az ajtót.

Leültem az ágyra, a zsebre vágott papírt pedig nyomban előszedtem és hevesen dobogó szívvel ugyan, de kisimítottam. Mit sem sejtve olvasni kezdtem a szinte hangya betűkkel írt sorokat, amelyek eleinte semmi durvát vagy éppen vészjós információt nem tartalmaztak, de amikor a közepéhez értem, a lélegzetem is elakat.

"Ugyan Jeon, semmit sem érsz ellenünk. Megtetted, amit kértük, ezért viselned kellett volna a következményeket, de te inkább a saját megoldásod választottad. Naiv vagy, azt hitted nem keveredünk bajba veled együtt? Azt hitted leléphetsz, miután elvégezted a piszkos melót? Itt vagyok. Itt vagyunk mindhárman. Ellenünk csak veszíteni tudsz, sose feledd"

Az ez után következő rész, vagyis a befejezés szintén érthetetlen volt számomra, de az sem tartalmazott különösebb infókat. Ez viszont mindent vitt. Hirtelen megbántam, hogy Jungkook múltjában akartam és kezdtem el kutatni, mégsem volt olyan dolog, ami miatt képes lettem volna leállni ennyivel. Tudni akartam, hogy mégis mi ez a levél, miért őrizgeti és , amit ennél is jobban akartam tudni...

Hogy miért nem beszél róla?

Kezdem úgy érezni, hogy Jungkook veszélyben van, ami miatt nem is szívesen válnék el tőle egy árva percre ssm, de én hülye természetesen elengedtem egy kurva késsel az Isten tudja hova.

Úr Isten, elengedtem Jungkookot!

Mérhetetlen gyorsasággal pattantam fel az ágyról, a papírt gondosan visszagörgettem, majd a helyére raktam, mintha sosem találtam volna meg, aztán azonnal indultam a fiatalabb keresésére, csak éppen nem egyedül. Út közben összefutottam Mingivel, aki pontőt kereste, és miután felvázoltam neki a történteket, természetesen a kutakodást kihagyva, nem volt olyan opció, hogy nem jön velem.

- Jungkook! - kiáltott fel váratlanul Mingi. Nem láttam egyetlen alakot sem, ezért meg is lepett, amikor egyik pillanatról a másikra szemben találtam magam az említettel.

- Mit műveltél? - csattantam fel, amikor megláttam, hogy nem éppen úgy fest, mint amikor elment. A haja sokkal kócosabb volt, karját, illetve arca jobb oldalát lila foltok borították, amik bár nem voltak olyan észrevehetőek, kivehető, hogy nem a legjobb okból vannak ott. - Te meg akartad magad öletni?! -keltem kissé ki magamból a félelem hatására.

- Ez nem az aminek látszik, oké? - túrt idsgesen fekete tincsei közé - El kell mennetek innen. - motyogta, de engem is és Mingit is hidegen hagyta a kijelentése.

- Velünk jössz! - parancsolt rá a magasabb, Jungkook pedig próbált ellenkezni, miközben megállás nélkül figyelte a folyosókat, illetve az elágazásokat. - Kook, állj le! - rivallt rá, mire megadta magát.

Lesokkolva figyeltem az eseményeket. Nagyon haragudtam magamra, amiért képes voltam bajba sodorni a számomra legfontosabb személyt, mert ilyen szinten figyelmetlen és vak vagyok. Ebben a pillanatban legszívesebben kettesben akartam volna vele lenni, de tiszteletben tartottam, hogy Mingi át akarja rágni vele ezt a dolgot. Nekem is szükségem van a válaszokra és szívből remélem, hogy a magyarázat sokkal kímélőbb, illetve egyszerűbb, mint amilyenek eszembe jutnak. Nem tudnám feldolgozni, ha a figyelmetlenségem miatt olyan dolgok történnének.

2020.05.22.

Sajnálom, hogy egy hét kihagyás után hoztam csak részt, de mentségemre szóljon tele voltam teendőkkel, családi programokkal, illetve vagyok is. Nem lesz ez így sokáig, nem lenne pofám mégegyszer ennyit kihagyni, úgyhogy remélem nem nehezteltek rám emiatt.
Szintén remélem, hogy nem unalmas számotokra a történet és egy,két visszajelzést megköszönnék, hiszem szeretném a legjobbat hozni nektek!
Köszönöm, hogy elolvastad❤