Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

b i r t h d a y

- Boldog szülinapot, Jimin! - lépett közelebb hozzám Jungkook, majd gyorsan megölelt és át is adott a két másik jómadárnak, akik szintén boldog születésnapot kívántak, én pedig még mindig nem hittem a szememnek. Teljesen kiment a fejemből, hogy szülinapom van, és őszintén nem is zavart volna, ha csak átlépjük, mint egy normális, jelentéktelen napot ebben az évben, de nem így történt.

- Köszönöm srácok - érzékenyültem el, hiszen iszonyú jól esett, hogy gondoltak rám, bár nem tudom hogyan derítették ki a dátumot, mivel telefonjaink sincsenek, sem naptáraink.

Bomi megragadta a karom és behúzott a bunkerbe, ami, mint említettem, ki volt bélelve takarókkal, ezért nem fájt az esés. Beljebb csúsztam, egészen a hátsó faláig, a többiek pedig követtek ebben és ők is elhelyezkedtek a nekik kényelmes pózban. Mingi előhúzott az egyik kosárból egy üveg alkoholt, amiről nem tudtam volna megmondani, hogy mi volt, de biztos erős lehetett, mivel Bominak amolyan " ez oda fog verni" feje volt, amikor meglátta.

- Amondó vagyok, hogy együnk! - dörzsölte össze tenyereit Jungkook, mire mindenki beleegyezően bólintott és már neki is láttunk a kajálásnak.

Nem vagyok benne biztos, hogy tisztán szerezték az ételt, amit úgy értek, több mint valószínű, hogy lopták valamelyik konyháról, ezért kicsit rosszul érzem magam, mert simán bajba sodorhatták volna magukat a meglepetésem által. Volt előttünk egy csomó minden, például marha és csirkehús, rengeteg féle köret és tészták is, na meg sikerült muffinokat is csenniük. Mivel mi nem kapunk ilyeneket semelyik étkezésre sem, következtetni merném, hogy az itt dolgozó emberek kapják ezeket a típusú ételeket, ami azért valljuk be, elég gizda.

- Köszönöm, hogy gondoltatok rám, tényleg - mondtam, miután lenyeltem az első falatot - de honnan tudtátok, hogy milyen nap van ma? - kérdeztem rá a még mindig nem egészen egyértelmű dologra.

Jungkook köhintett egyet és átvette a szót.

- Seulginek van naptára. - villantotta ki nyuszi fogait, mire én is elmosolyodtam.

Fantasztikusan éreztem magam végig az étkezés alatt. A témák, amiket útközben feldobtunk, nagyon érdekesek, illetve szórakoztatóak voltak. Megtudtam róluk egy csomó mindent, ahogy ők is rólam. Nem volt egy olyan pillanat sem, amikor beállt volna a kínos csönd és mindenki csak ettte volna a kiválasztott ételt, ha meg érezte valsmelyikünk, hogy meghalthat a beszélgetés, a Mingi mindig benyögött valami faviccet, amin percekig röhögtünk a többiekkel.

- Mit szólnátok, ha üvegeznénk? - dobta fel az ötletet Bomi, amibe természetesen azonnal belementünk. A szerzett pia hatására kicsikét felbátorodtam, ezért pont tettem rá, hogy milyen kérdést fogok kapni, ha rám kerül majd a sor.

- Csak, hogy tisztázzuk - emeltem fel a kezem - Ti is azt a verziót játszátok, amikor kínos kérdéseket tesztek fel a másiknak, és, ha az nem válaszol, akkor büntetés feladatot kap? - tisztáztam le, még mielőtt valami hatalmas félreértés lesz belőle.

- Ki az, aki nem így ismeri? - értetlenkedett Jungkook.

- Kezdjük már! - szólt közbe a másik hegyomlás is, Bomi pedig le is helyezte középre az átlátszó üveget.

Végig figyelemmel kísértem az üveg pörgését. Ezerrel kattogott az agyam, azon, hogy milyen kérdést tennék fel, és kinek, mivel ez a játék csak akkor jó, amikor senki nem szégyenlős, mer válaszolni és kérdezni is egyaránt. Amikor fiatalabb voltam, talán gólya, akkor játszottam utoljára, de az iszonyú vad buli volt. A "büntetés" inkább lányokkal történt, szerintem mondanom sem kell, hogy hirtelen mindenki milyen titokzatos lett. Úgy gondolom, hogy ilyenkor tényleg gáz dolgokat kell kitalálni, persze nem azt mondom, hogy valaki ugorjon a tűzbe vagy ilyenek, de egy cseppnyi durva szívatás nem árt meg az embernek.

- Mingi szívem! - csapta össze tenyereit a csapatunk egyetlen lány tagja, mikor az üveg pont úgy állt meg, hogy ő kérdezhetett a barátjától. Fogalmam sincs mennyire lehet egymás előtt titokzatos életük egy börtönben, de mindenesetre kíváncsian várom a kérdést. - Mondd csak szépen el nekünk, hogy mi volt a leggázabb dolog, ami a szüleiddel kapcsatos? - tette fel a kérdést, mire Jungkookkal a szánk elé kaptuk a kezünket.

A szülőkhöz fűzhető sztorik nagyon viccesek tudnak lenni. Emlékszem, hogy számos alkalommal keveredtem ciki helyzetbe anyáék előtt, mint például akkor, amikor az egyik buliból, részegen állítottam haza, egy random alsógatyával a fejemen. Halvány lila gőzöm sincs kié volt és hogyan keveredett oda, de borzasztóan kínos volt, és hetekig nem is mertem a szemükbe nézni, pedig meggyőződésem volt róla, hogy semmi olyat nem csináltam.

- Volt régen egy csajom - hangsúlyozta ki a régen szót - Aki mindenképp az apám által felujításban lévő szobában akarta csinálni - varata meg a tarkóját - És hát ment a cucc - tapsolt egyet, hogy értsük mire gondol, de én csak halkan felnevettem rajta - Aztán apa benyitott a festékes vödörrel a kezében, amit le is ejtett, szóval a fele kárba veszett, mi pedig azonnal szétrebbentünk és magunk elé kaptuk a ruháinkat. - magyarázta - Végül apa pár nap után megkért, hogy ne a felkész szobában éljem a nemi életem, de nem lett belőle gáz. - zárta le a történetet, mire belőlünk egyszerre tört ki a nevetés.

A következő pörgetés Mingi által történt. Ismét a torkomvan dobogó szívvem vártam, hogy kin áll meg, és ijedten konstatáltam, hogy ez bizony Jungkook és én. Jelen esetben az üveg alsó része a kérdezőhöz tartozik, a felső pedig az áldozathoz, azaz természetesen hozzám. Láttam, hogy Bomi súgni készül valamit a barátjának, míg én beharapott alsó ajakkal figyeltem, ahogy a mellettem ülő gondolkozik a kérdésen. Nagyon reméltem, hogy nem kérdez rá a szerelmi életemre, hiszen nem most akartam színt vallani neki, meg úgy nagyjából soha. Megvárom, amíg ő kezdeményez. Már, ha fog ilyesmi történni.

- Nem a legdurvább kérdés, de elgondolkodtató. - szögezte le Jungkook, mielőtt feltette volna a kérdését, amit szinte már remegve várok. - Tegyük fel, hogy szeretsz valakit - kezdett bele - , aki nem olyan, mint amilyennek hitted, és te ezt megtudod. - folytatta - Képes lennél elhagyni a múltja miatt? - tette fel végre a kérdést, ami valóban elgondolkodtató volt.

Nem voltam benne biztos, hogy kiről beszél, hogy miért ezt a példát hozta fel, de az is megfordult a fejemben, hogy tudja mi az ábra és magára célozgat. Ebben az esetben visszagondoltam Minji szavaira és kellően kétségbe estem. Ha Jungkook tényleg magáról beszélt, akkor Minjinek igaza lehetett valamilyen szinten, de ez még nem ok arra, hogy minden szavát elhiggyem. Az emberek hibáznak, van, hogy hatalmasat, de amíg nem tudom, hogy miféle hibáról van szó, nem fogok ítélkezni. Mondom ezt úgy, hogy nem is biztos, hogy saját magáról beszél.

- Nem hiszem, hogy képes lennék rá. - feleltem, de magam sem voltam biztos a válaszban. Ha Jungkookról van szó, és egyszer vele lehetnék, kötve hiszem, hogy elhagynám, bármekkora hülyeséget is tett. Más esetben nem tudok nyilatkozni. Még sosem voltam igazán szerelmes, hogy tudnék válaszolni?

A játékot egészen addig játszottuk, amíg meg nem láttuk, hogy megy le a nap. Volt egy kérdés, amire Jungkook nem volt hajlandó válaszolni, amiért Mingi beküldte őt a vízbe, viszont én eléggé sajnáltam, mert biztosan hideg volt és fázhatott is rendesen. Megkérdeztem őket, hogy van-e kedvük a partról nézni a naplementét, amire nyilván nem jött nemleges válasz, így rögtön ki is battyogtunk a partra és leültünk a homokba.

- Elrabolhatnám Jimint egy pillanatra? - kérdezte a cellatársam, amire persze azonnal igent mondtak, na meg nekem sem volt ellenemre.

- Baj van? - kérdeztem aggódva.

- Nem, csak tudni szerettem volna, hogy tetszik-e a meglepetésed. - mosolygott rám.

Imádom.

- Viccelsz? Szerintem ez életem legjobb szülinapja! - villantottam ki fogaimat. Tényleg így volt, nagyon boldog vagyok, hogy velük tölthettem ezt az időt. - Köszönöm, Jungkook.

- Nem kell megköszönnöd. - mondta, majd szorosan magához húzott és derekam köré fonva karjait, ölelt az őszi naplementében.

Biztos vagyok benne, hogy ez életem legjobb születésnapja...

2020.04.29.