Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

h e r o

Szerintem nem kell megmagyaráznom, ha azt mondom, semmit nem értettem abból, ami történt tegnap. Képtelen voltam elhinni, hogy Mingi és Bomi valóban nyakig benne voltak az elnök megölésében és semmi következménnyel nem kell számolniuk a jövőben emiatt. Félreértés ne essék, elmondani nem tudom, mennyire boldog és hálás vagyok, de még mindig nem értem. Tegnap este, miután ezt megtudtuk Jungkookkal, csak a legfontosabb kérdéseket tettük fel, amiből nyilván az derült ki, hogy semmi baj nem lesz belőle, viszont a kérdéseink nagy része még mindig mardos minket belülről, tehát ahogy felkel az a két jómadár, biztos, hogy kifaggatom őket. Nem menekülnek előlem.

Hatalmasat nyújtózva próbáltam ülő helyzetbe tornázni magam az ágyon, figyelve arra, hogy le ne pofozzam a mellettem még méky álomban alvó Kookoot.
Elmosolyodva vizsgáltam végig újra és újra az arca minden egyes apró pontját, ami megint csak felidézte bennem, hogy mennyire tökéletes is ő.  Őszintén szólva, nem lett volna szívem felébreszteni, mivel csak nyolc óra volt, de a kíváncsiságom legyőzte ezt, ezért lasssn keltegetni kezdtem.
Megsimogattam az arcát és apró puszikkal leptem be azt, amelyre el is kezdett mocorogni. Hihetetlenül jó érzés, hogy végre egy meleg, puha ágyban alhatunk, ráadásul nem is kell halálra fagynunk, ha kikelünk innen. Reggel óriási választék van étel ügyben, ahogy délben és este is. Hiába nem töltöttem olyan túlnyomóan sok időt a Pályán, teljesen elszoktam a normális élettől.

- Jó reggelt Jungkook-shi - villantottam ezer wattos mosolyt, mire ő habozás nélkül magára rántott, ami olyan érdekesen sült el, hogy mindketten hangos nevetésben törtünk ki.

- Jó reggelt neked is - ásított, majd egy gyors mozdulattal felült velem együtt. - Hogy aludtál? Hogy van az oldalad? - kérdezősködött, én pedig egy rövid, tömör válasszal mindkettőre feleltem neki.

- Jól. - motyogtam. - Éhes vagyok. - vallottam be, ugyanis éreztem, hogy az idilli pillanatot bármely másodpercben elronthatja a gyomrom korgása.

Jungkook elkuncogta magát, de azonnal pattant is ki az ágyból, hogy kijöjjön velem valami reggeli után kutatni. Amikor felkeltem, már hallottam aprócska zajokat átszűrődni kintről az szobánkba, úgyhogy gondoltam, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyenkor ébren vannak. Meglepődve konstatáltam, hogy bizony az egész család, Mingit és Bomit is beleértve, már úgy tűnik régóta ébren vannak, hiszen halkan egy-egy kávé mellett beszélgettek.

- Sziasztok. - mormolta Jungkook, ahogy belépett a helységbe, majd én is elhablatyoltam valami köszönés félét, és már ültem is le az asztalhoz, ahová ki volt rakva mindenféle finomság.

Mondanom sem kell, elég jóízűen ettünk mindannyian, amin hála istennek egyik szülő sem lepődött meg, szóval számítottak rá, hogy olyanok leszünk, mint akik először látnak kaját. Jungkook anyukája kitett magáért.

- Ma eljön Hwang doktornő egy gyors vizitre hozzád, ő volt az, aki ellátta azt a csúnya sebet az oldaladon, amíg te aludtál. Nagyon kedves, csinos hölgy, remélem nem gond, hogy idehívtuk. - pillantott rám Jungkook anyukája, mire heves fejrázásba kezdtem, jelezve, hogy egyáltalán nem bánom, sőt, örülök, hogy vették erre is a fáradtságot.

Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, már fel is szólalt a csengő. Izgatottan vártam, hogy találkozzak a nővel, aki megmentett, hiszen még emlékszem milyen durván festett a sebem aznap. Tudom, hogy Jungkook a hajón megtette a tőle telhetőt, hogy ne fertőződjőn el és semmi komoly baj ne lehessen belőle, amiért még neki is ki kell találnom valamit, amivel ezt meghálálhatom, de mindenesetre először meg szeretném ismerni Hwang doktornőt.

Bomi volt az első, aki ugrott is a jelzésre, így még mielőtt mi egyáltalán reagálhattunk volna, ő már az ajtóban állt és akasztotta le a kukcsot a tartóról, hogy beengedhesse a látogatónkat.