Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

t r u t h

Jungkook szemszöge

Két még nem látott alak lefogott, amíg Yoochun és társai Jimint kínozták. Azt hittem, hogy abban a pillanatban felrobbanok és biztosan megölöm az összes emberét annak a mocsoknak, ha mégegy ujjal hozzáérnek Jiminhez. Undorodva néztem, ahogy ők egyre durvábban bánnak vele, miközben próbáltam kiszabadulni a két fazon szroításából. Szerencsére volt annyi erőm az itt töltött évek után, hogy kirántsam a kezeimet, majd azonnal mellkason rúgjam mind a kettőt. Ezek után gondolkodás nélkül támadtam rá arra három emberre, akiket már túl jól megismertem. Fogalmam sem volt, hogy miért van náluk Jimin, hogy keveredhettek egy helyre, hiszen két teljesen külön szárnyban vagyunk elhelyezve, soha nem futhattak volna össze csak úgy. Minjivel futottam össze a börtön büféjébe menet és ő mondta, hogy nézzek be a másik szárnyba, mert hatalmas balhé van, én pedig akkor még csak nem is sejtettem, hogy a balhé egyik főszereplője Jimin. Yoochun több mint valószínű, hogy megkereste őt és meg akart zsarolni újra, de ez nem fog neki összejönni. Kiszabadítom innen Jimint, nem érdekel mivel kell fizetnem érte.

Miután sikerült letepernem azt az alakot, aki Jimint bántotta, illetve a másikat is, egyből Yoochunt vettem célba. Nem akartam nagy bajt okozni, nem akartam megfojtani sem máshogy megölni. Ebben a pillanatban. Most a legfontosabb az volt, hogy Jimint valahogy magammal vihessem innen. Hatalmas szerencsém volt, hogy jól tudok verekedni és nem fognak felkelni egy darabig a hátrahagyott emberek, ugyanis valahogy le kell ezt rendeznem az előttem állóval és valahogy garantál, hogy nem lesz egyszerű.

- Itt van a hős! - kiáltott fel cinikusan, mire én szemetforgatva léptem közelebb hozzá. Nem féltem tőle, egyáltalán nem is tartottam Yoochuntól, még a balhé után sem. - Csak nem gondolod, hogy itt és most megúszod ezt, Jeon? - kérdezte.

- Engedd el őt. - mondtam rezzenéstelen arccal. - Én pedig itt vagyok. - tártam ki oldalra a karjaim. Ha azt akarja, hogy valamelyikünk vére follyon, akkor az enyém lesz az.

Farkasszemet néztünk Yoochunnal hosszas percekig. Esze ágában sem lett volna megszólalni, én pedig úgy éreztem, kibeszéltem magam egyenlőre. Nem érdekel mit akar velem kezdeni, de Jimint most és azonnal engedje el, ha nem akarja ő a rövidebbet húzni. Mégegy lépéssel közelebb léptem felé, hogy éreztessem, mostmár igazán dönthetne és sikerült is rá hatnom. Viszont még mielőtt megszólalt volna, az ökle rövides időn belül találkozott az arcommal, ahogy ezt vissza is kapta, így egy kisebb verekedést teremtve kettőnk között.

-Vidd a kurvád. - morogta, nekem pedig az összes erőmet össze kellett szednem, hogy ne menjek neki újra. Senki sem beszélhet így róla. - Jövőhét kedden ugyanitt. - közölte - Meglátjuk ki nevet a végén, Jeon. - tette hozzá, utálattól fröcsögő hangon, majd elengedte az eddig szorításában lévő karom és el is lökött magától.

Felkapartam a még mindig muzdulatlanul fekvő Jimint a földről és sietős léptekkel haladtam vissza a cellánkhoz, ahol mostmár biztosan be kell avatnom őt azokba a dolgokba, amikről eddig sem beszéltem szívesen. Ezek után, az ő védelme érdekében muszáj tudnia, hogy mik történtek az évek során, amiért talán napokkal később az életem forog majd kockán

...

Jimin lassan felnyitotta gyönyörű szemeit, mire én azon nyomban odasiettem mellé. Leültem az ágyunkra és simogatni kezdtem hol a haját, hol az arcát. Nagyon sajnáltam és rettentő bűntudatom volt. Csak órákkal később tudott rendesen felkelni és én egyből ugrottam is, hogy hozzak neki egy kis vizet, mert valószínűleg ki is van száradva. Késő van, legalább hajnali egy óra körül járhat az idő, de ez egyáltalán nem számít, ha a számomra legfontosabb emberről van szó, aki ennek tetejében miattam került ekkora galibába.