Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

u n p r e d i c t a b l e

Egy nap. Egy teljes napunk van kipihenni magunkat, hogy holnap újult erővel léphessünk ki a nyolcvanegyesre. Nem mondom, hogy már nem izgulok, mert akkor hazudnék, viszont jelentősen csökkent az aggodalmam és a többi. Jungkook sokat segített az elmúlt napokban, ahogy én is neki, hiszen ő is volt rendesen maga alatt a napokban. Persze, ki ne lenne, amikor szó szerint az életét teszi kockára? Szerencsére őt jóval könnyebb megnyugtatni, így hamar jó kedvre deríthettem és gondolkodhattunk tovább a szökési terven. Mára teljes mértékben készen vagyunk az elméleti részével, aprócska dolgokban különbözik csak attól, amikor legelső alkalommal jártuk be a helyet. Az egyetlen kérdés, ami a mai napig ködös számunkra, az az, hogy hogyan jutunk majd ki innen. Feltéve, hogy a pálya beláthatatpanul hatalmas, nem egy helyen kezdődik és végződik, nekünk mégis az elejére kellene visszatalálnunk, hogy Bomit és Mingit magunkkal hozhassuk, feltűnés nélkül.Úgy beszéltük meg, hogy reggeli után kiosonunk, hogy tartsunk egy amolyan főpróbát, ha lehet így fogalmazni.

Szép idő van, a nap sugarai a maga melegével együtt árad be a cellánkba, valamint teljes világossággal lepi el azt. Végre beköszöntöttek a húsz feletti fokok, amit csak úgy érzésre tudok megmondani, de biztos vagyok benne. Ezen a szigeten a tél egész elviselhető, a nyár és az ősz dögmeleg tud lenni, továbbá a tavasz is az utóbbiak közé sorolható, ha már most kezdek megsülni. Hozzátenném, reggel hét órakor.
Kábé egy órája lehetünk ébren, kivételesen ő keltett engem, és nem én őt. Nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy Jungkook hetekig képtelen volt a rémálmaim miatt aludni, mindig virrasztania kellett velem, hogy vissza tudjak aludni. Utólag is iszonyú hálás vagyok neki, de ezt akkor is milliószor a fejéhez vágtam, tehát azt hiszem, tisztában van vele.

- Indulhatunk, Picúr? - lépett mellém egy üveg vízzel a kezében, ugyanis, ha nem viszel magaddal innivalót, akkor imádkozhatsz, hogy ott jut neked. Valamint, hogy a hat méteres kigyúrt fickók nem vernek laposra miatta.

- Persze, bekopogok Bomiékhoz. - feleltem, de előtte azért lábujjhegyre állva, boci szemekkel meredve Jungkookra, jeleztem, hogy nekem igenis szükségem van mégegy reggeli csókra. Jungkook felkuncogott ugyan, de semmi ellenvetése nem volt, ezáltal hamar megérezhettem azokat a puha ajkakat. Soha nem tudnék betelni ezzel az érzéssel, amely ilyenkor kerít hatalmába. Leírhatatlan.

- A reggeli akciót eddig kellett volna letudni, de ha nem vagy éhes, benne vagyok! - húzódott el tőlem, miután tényleg egy pöppet túllőttünk a célon. Lesütött szemekkel, vöröslő arccal, vállba boxoltam Jungkookot, aki felnevetett a helyzeten. - Oké, jól van, menjünk. - vigyorgott, én pedig azonnal el is indultam a többiekért.

Legnagyobb meglepetésemre, az említettek már kint ácsorogtak a korlátnak támaszkodva, gondolom minket vártak odakint. Mosolyogva üdvözöltem őket, majd elindultunk az étkezőbe, hogy minél hamarabb letudjuk az étkezést. A szívem már most a torkomban dobog, elképzelésem sincs, mi lesz ezek után. Ennél csak izgalmasabb történések sorozata csap majd le, én pedig már most hülyén viselem. Mellesleg furcsa belegondolni, hogy több, mint huszonnégy óra múlva, az sem biztos, hogy élek. A jövőképem elhagyott, a megérzéseim sem az igaziak, de próbálom figyelmem kívül hagyni ezeket. Amikor egy fontos dologgal nézek szembe, soha nincsen semmilyen képem a továbbiakról. Amikor például tovább tanultam, nem tudtam elkézelni, hogy milyen lehet majd az új iskola, mivel semmi nem derült ki, konkrétan olyan volt, mintha a felvételi után megszűnne létezni a világ körülöttem.

Hamar leértünk az étkezőbe, ahol Mingi rögvest talált helyet négyünknek. Kiadta Bominak, hogy mit hozzon neki, mire a lány a nyelvét nyújtotta rá, de természetesen teljesítette a kérését. Mi, Jungkookkal összemosolyogtunk rajtuk, aztán hozrunk magunknak a mai menüből egy-egy adaggal.