Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

g r a t e f u l

A megszokott, nagy nyüzsgés ma sem maradhatott el az étkezőben. Szememmel Mingiék után kutattam, amíg Jungkookkal az oldalamon álltam a hosszú sorban. Egyenlőre sehol nem láttam őket, viszont Minjin megakadt a tekintetem. Nem szerettem volna szólni Jungkooknak, sem jelezni a lánynak, hogy jöjjön ide, mivel tényleg el akartam kerülni, hogy ezek ketten egymásnak essenek. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy kiderítem a ködös történetet, amelyről egyikük sem akar kellően, sőt, inkább egyáltalán beszámolni. A mellettem állóra pillantottam, aki éppen a kezében lévő tálcával babrált. Mióta megcsókolt, amit nem is neveznék csóknak, hisz csak egy ártatlan puszi volt, azóta képtelen vagyok fékezni magam. Annyi szeretném újra és újra érezni, de egy, tudom, hogy ez nem a legalkalmasabb hely, kettő, annyira azért nem lennék merész, ha tényleg megtehetném.

- Ott vannak! - mutatott a helység egyik sarkába. Az egyik legeldugottam helyen ültek, látszólag arra várva, hogy megérkezzünk. - Még jó, hogy most fogunk sorra kerülni.

Elvettem az elém rakott tányért, amin ismét gőzöm sincs, hogy milyen fajta étel díszeleg, de nem is törődtem vele, bevártam Jungkookot és már siettünk is az asztalhoz.

- Sziasztok. - tettem le a tálcám, majd helyet foglaltam Bomival szemben. -  Minden rendben? Olyan aggódó tekintettel nézelődsz. - kérdeztem a lányt, aki csak megköszörülte a torkát, aztán a cellatársamhoz fordult.

- Idehívtam Minjit is, remélem nem gond. - motyogta. - Nem akarom, hogy összebalhézzatok, megtalulhatnátok végre kezelni a hülyeségeteket. - bátorodott fel a végére. Néha úgy érzem, egyszerűbb lenne csak odamennem hozzá és rákérdezni konkrétan arra, ami után kutatni kezdtem az utóbbi időben.

Nem is kellett sokat várnunk, Minji pár perccel később helyet is foglalt mellettem. Éreztem, hogy a feszültség megnőtt az itt ülők között, de senki sem tette szóvá, így gond nélkül be tudtuk fejezni az étkezést. A két lány megállás nélkül beszélgetett, amivel semmi baj nem volt, hiszen csak átlagos témákat veséztek ki ez alatt az idő alatt.

- Ja igen. - kapta fel a fejét Minji hirtelen - Jungkook - villantotta ki fogait. - Ne haragudj, hogy véletlen kicsacsogtam pár dolgot, de gondolom előbb-utóbb elmesélted volna Jiminnek. - rebegtette pilláit a lány.

Jungkookon láttam, hogy mindjárt felrobban dühében, de próbálta visszafogni magát és inkább csak némán vállat vont. Olyan szívesen beleástam volna magam ebbe a témába, de cellatársam miatt nem most akartam ezt megtenni. Tudom, hogy van valami gubanc a múltjában, amiről nem szívesen beszél, amit meg is értek,  mégis egyre jobban kezdek tartani a dologtól, hisz' ha Minji szavai igazak, akkor az a bizonyos tett durvább, mint amire számíthatok. - De a csókunkat nem bántam meg. - súgta nekem szavait,  melyeket a másik oldalamon ülő is meghallott, viszont ezt már nem bírta szó nélkül hagyni, ahogy én sem.

- Hiba volt, Minji. - ingattam meg a fejem.

- Ne merd megismételni, mert esküszöm - morgta Jungkook, de én óvatosan combjára csúsztattam a kezem  hogy valamennyire lenyugtassam. Hiába gondolja, hogy bármilyen lánynak beadnám a derekam, ez nem így van. Ő az egyetlen, akire szükségem van, akivel lenni szeretnék, nem tehetek róla, hogy Minji érez valamit irántam.

- Azt hittem nem vállalod nyíltan. - döntötte oldalra a fejét a lány. Mingi és Bomi csak csendben figyelték a történéseket, látszólag egyikük sem mert megszólalni.

- Miről beszélsz? - szóltam közbe, mire a lány csak halkan felnevetett.

- Jaj ne már! - kuncogta - Jungkook meleg. - pillantott rá.

Nem tagadom, meglepődtem. Nem azért mert kizártnak tartottam, ugyanis a pár órával ezelőtti kis incidensünk óta bíztam benne, hogy valamennyire, akár csak egy picike szinten is hajlik a srácok felé. Na de arra, hogy teljesen, arra egyáltalán nem számítottam. Félőn az említettre vezettem tekintetem, aki lesütött szemekkel, ökölbe szorított kezekkel ült mellettem, majdnem hogy mozdulatlanul. A lány eleresztette egy halk kacajt, de Bomi közbeavatkozott és inkább elvonult vele együtt, Mingi pedig velünk maradt.

- Jeon - szólította meg, de ő nem reagált. - Senkinek nincs ezzel baja, oké? - nyúlt az álla alá, viszont Jungkook eltolta a legjobb barátja kezét és felpattant. Nem szólt egy árva szót sem, hanem egyszerűen csak elindult a kijárat felé.

Mingi biccentett egyet, célozva, hogy menjek minél hamarabb utána. Nem kellett kétszer kérni, azonnal utána szaladtam. Átvergődtem magam rengeteg, félelmetesen kinéző alakon, majd egyenesen Jungkook hátának csapódtam, aki ennek ellenére is csak ment a saját feje után. Nem értem mi van vele, annyira jól megvoltunk együtt, lehetetlen, hogy azt hiszi... Azt hiszi, hogy emiatt máshogy nézek majd rá.

A cellatársam bevágta a az ajtót, amimor mindketten felértünk a már jól megszokott, otthonosnak nevezhető zárkánkba. Nyomban elé léptem, mivel fel akartam végre hívni magamra a figyelmét, hiszen ezt nem sunnyoghatja csak úgy el.

- Mi ütött beléd? - kérdeztem idegesen. - Nézz rám, Jeon! - emeltem fel a hangom, mire hajlandó volt a szemembe nézni.

- Semmi, nagyon fasza, hogy mostmár te is megtudtad az igazat. - nevetett fel keserűen. - Mire vársz? - tárta ki karjait, amolyan " húzz már el innen " stílusban, mintha csak arra várna, hogy lelépjek az eddig rejtegetett titka miatt.

- Ezzel semmi baj nincs, Jungkook. - ráztam meg a fejem,  majd megragadva a kezét az ágyhoz húztam. Leültem vele szembe, nekidőltem a falnak és vártam, hogy kiöntse nekem a lelkét.

- Nem mész el? - lepődött meg.

- Nem. - jelentettem ki teljesen komolyan. - Ma kishíján csókolóztunk, tényleg azt hiszed, hogy elhagynálak ezek után?

Jungkook felsóhajtott, majd közelebb csúszott hozzám. Tudom, elhiszem, hogy nehéz neki ez a helyzet, de ezek szerint csak miattam van ennyire kiakadva, hiszen Bomiék már biztosan tudtak róla. Ők nem ítélték el, annak ellenére, hogy egyikükkel sem jár egy cipőben, akkor én, pont én, aki hónapok óta arra vár, hogy egy csoda folytán új szintre léphessünk, megtenném? Elpártolnék tőle? Nem. Legbelül végig reménykedtem, hogy ebben az egy dologban nem különbözünk, most pedig kiderült, hogy valóban így van. Szeretem őt, tényleg szeretem, ha ezt ő nem érzi, akkor valamit tényleg kurva jól csinálok, csak nem ebben a pillanatban kellene ennek örülnöm.

- Az emberek csinálnak meggondolatlan dolgokat. - szólalt meg újra. - Olyanokat, amiket azonnal megbánnak, amelyeket legszívesebben kitörölnének a múltjukból. - magyarázta - Féltem, hogy ma reggel is ez történt. - Vallotta be.

Abban a pillanatban elképesztően boldog voltam. Tudom, nem mondta ki azt, amire gondolok, amire talán célozni próbált, viszont, ha minden igaz, vettem az adást.

- Féltem, hogy sosem fog megtörnénni. - sütöttem le szemeimet, amikbe lassacskán könnyek gyűltek. Nem tehetek róla, nagyon nehéz volt az egész helyzet, ami az utóbbi időszakban alakult ki, így visszagondolva pedig méginkább.

Jungkook letörölte az egyik kósza könnycseppem, aztán vészesen közel hajolt hozzám. Magabiztos tekintettel, égő vággyal fekete íriszeiben, pár centire tőlem szemezett ajkaimmal. Nagyot nyeltem, de időm sem volt reagálni, ugyanis szempillantás alatt szűntette meg a köztünk lévő távolságot. Azt hittem, egy újabb puszi részese leszek, de amikor mozgatni kezdte ajkait, az én pulzusom az egekbe szökött. Az összes végtagom remegni kezdett, de félretéve ezt, jobb kezem arcához emeltem. Kezeit  hátsóm alá vezett, majd egy gyors mozdulattal az ölébe húzott, aztán visszaveszette azokat a derekamra. Idő közben ízlelőszerveink már forró táncot lejtettek egymással, a helységet pedig apró cuppanások, illetve sóhajok zaja töltötte be. Egyszerűen hihetetlen volt az egész. Annyira ellentmondott a valóságnak, mégis megtörtént. Mérhetetlenül boldog voltam, nem akartam, hogy véget érjen, de a levegő hiánynak bele kellett szólnia.

- Remélem tudod, hogy gyönyörű vagy. - suttogta, mire arcomat elöntötte a pír. - Ilyenkor vagy a leggyönyörűbb. - villantotta ki fogait, és újra ajkaimra hajolt.

Nevezzenek gonosznak, de hálás vagyok Minjinek a mai tette miatt.

2020.05.10.

Ne haragudjatok, ritka sz*r részeket írok mostanság... Vannak kisebb-nagyobb gondok jelenleg az életmben, amik.láthatóan kihatnak az írásomra is, de igyekszem javítani ezen:(