o u t s i d e

432 48 0
                                    

-El sem hiszem, hogy itt vagyunk!-forgolódtam össze-vissza, miközben a minket körülvevő látványt próbáltam feldolgozni. Gyönyörű az egész hely, mégis a világ egyik legszörnyűbb dolga van a szívében. A sziget maga a Mennyország, melynek közepén maga a Pokol helyezkedik el. Milyen irónikus, nemde?

-Mióta nem voltam kint-Sóhajtott fel Jungkook, majd utánam sietve kapta el a csuklóm-Várj, mert van nálam kötszer és mindenféle cucc-kezdett kutakodni a zsebeiben, ahol meg is találta a keresett eszközöket-Lekezelem a sebed-komolyodott el.

Jungkook leültetett a legközelebbi padra és leguggolt, hogy könnyebben hozzáférjen a combomhoz, aztán hozzákezdett a szokásos mizériához.

Miért ilyen segítőkész?

-Köszönöm-hajoltam meg, miután végzett, így végre tovább sétálhattunk. Ez a kert egyszerűen mesés  telis tele van illatos virágokkal, szökőkutakkal, hintákkal. Találtunk egy kis ösvényt, amely Jungkook elmondása szerint a parthoz vezet, úgyhogy rögvest szedni kezdtük lábainkat, hogy minél előbb meglássuk, hova vezet a rejtélyes utunk.

Pár perc gyaloglás után olyan látvány fogadott amit a legszebb álmaiban sem láttam eddig. Pálmafák hada sorakozott a part mellett, homokos óceánpart és hullámzó víz tárult szemeink elé. Tényleg hihetetlen, hogy egy ilyen mesés helyen egy ekkora szörnyűség található.

-Varázslatos-suttogtam magam elé, de cellatársam még így is meghallotta.

-Soha nem láttam még ehhez foghatót-mosolyodott el. Ritkán látom mosolyogni, vagy nevetni. Mindig komor és süt róla, hogy egyik napról a másikra él és semmi, de tényleg semmi életkedve nincs. Látszik, hogy szomorú, egyszerűen mindent ki tudok olvasni ebből az emberből.

Átlátok rajta. Mégis annyira titokzatos.

Elindultunk a part felé  majd mikor már szinte a vízbe ért a lábunk, leültünk és onnan gyönyörködtünk tovább a tájban. Felsikkantottam a hirtelen rámcsapódó víztől, ami valójában egészen kellemes volt, hisz a Nap ezer ágra sütött a fejünk fölött.

Azt hiszem nem lenne ennyire letargikus az állapot, ha minden nap kijöhetnénk ide.

-Jungkook-szólítottam meg a mellettem ülőt.

-Mondd

-Mi-Miért viselkedsz velem így?-kérdeztem félénken.

-Hogyan?-kérdezett vissza- Jimin, az teljesen alap, hogy törődöm veled, miután cellatársak vagyunk. Konkrétan egymásra vagyunk utalva, nem hagyhatom, hogy nagyobb bajod essen-magyarázta meg a még fel sem tett kérdésemet.

-Nem is ismersz-motyogtam. Persze borzasztóan örülök és hálás vagyok, amiért ennyit foglalkozik velem, de nem értem az okát, ezek után sem.

-Lesz elég időm rá-felelte és azon nyomban fel is pattant, majd egy szempillantás alatt megvált a felsőtestét fedő anyagtól, ezzel én teljes rálátást nyerhettem kidolgozott hasizmára.

Nyelnem kellett. Hatalmasat kellett nyelnem.

"Mi van veled Jimin?" Kérdeztem magamtól gondolatban, hiszen magam sem értem a reakciómat egy ilyen hétköznapi dologra.

Hallottam, hogy nekem kiabál és azt is, hogy mi az amit mond, de képtelen voltam túllépni a saját reakciómon. Azon, amit kivált belőlem az apró kis dolgaival, mióta itt vagyok.

-Jimin!-fröcskölt telibe egy marék vízzel, ami miatt gyilkos pillantásokat kapott tőlem, ő mégis csak elmosolyodott és felhúzott az eddigi helyzetemből.

-Jövök már-forgattam szemet és én is megváltam a felsőtestemet fedő, piszkos anyagtól.

A víz nagyon hideg volt nekem, ezért hosszú perceken keresztül álldogálltam egyhelyben és próbáltam megszokni a hőmérsékletét, de nem akart összejönni. Apránként merészkedtem beljebb, egészen addig, amíg a csípőmet nem érte a marha hideg víz. Onnan nem mentem tovább.
Félve Jungkookra pillantottam, aki vigyorogva figyelte minden egyes mozdulatomat, arra várva, hogy végre én is nyakig merüljek ebben a borzalomban.

Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔Unde poveștirile trăiesc. Descoperă acum