Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

g u i l t y

Az utóbbi időben semmi különös nem történt a csapattal, viszont végre sikerült nyomra bukkannom, ez átal pedig elindulhattam egy úton, amely több, mint valószínű, hogy az igazsághoz vezet. Számtalan alkalommal próbáltam már kicsalni az igazat Jungkookból, viszont mindig profin elterelte a témát. Nem is feltétlen hibáztatom, hiszen talán én sem szívesen beszélnék róla, de akkor sem érzem úgy, hogy ebből ki kellene maradnom. Visszatérve a használható bizonyítékaimra, többször is sikerült elcsípnem pár beszélgetés elejét, illetve végét, volt olyanra is példa, hogy számokra idegenek után kémkedtem, akik Jungkookkal valamilyen kapcsolatban állnak jelenleg. Amire eddig rájöttem, az az, hogy nagyon régre húzódik vissza a történet és Jungkook családja is szerepet játszik benne. Nem vagyok száz százalékik biztos a következőben, de mintha valami maffiáról is esett volna szó, viszont ez már nekem sok volt, így is rengeteget kell kirakósoznom az eddig összegyűjtött darabokkal.

Ma kivételesen külön edzettünk, ugyanis én Bomival mentem reggel, most pedig, feltehetőleg kettő óra környékén, megyek és megnézem Kookot, aki elméletben Mingivel van valamelyik hetven környéki pályán. Gyorsan szedtem a lábaim, ahogy a célom felé haladtam, hiszen még mindig nem a világ legbiztonságosabb helyén mászkálok fel alá. Attól függetlenül, hogy ezidáig még egy alkalommal sem támadtak meg, nem tenném rá a nyakam, hogy ezután sem fog bekövetkezni. Szinte elszaladtam a pár méterre tartózkodó őr háta mögött, a lehető leghalkabb futással, amit valaha produkáltam, de legalább nem vett észre. Nem sokkal később el is értem a gyakorlókhoz, ahol meg is pillantottam a hetvenes számokkal ellátott részleget. Végignéztem az összeset, a harmadiknál pedig meg is pillantottam a párom, aki éppen az utolsó akadályoknál járt.

Beléptem a hatalmas üvegajtón, majd egyből helyet is foglaltam az első akadály tetején, ami egy egyszerű faplacc volt, a falhoz rögzítve. Felettébb biztonságos. Jungkook zihálva fejezte be a pályát és van egy olyan érzésem, hogy nem elősször ment rajta végig. Megvártam, amíg valamennyire kipiheni magát, aztán, amikor már meg bírt állni a lábán, odasétáltam hozzá.

- Szia - fogtam két kezem közé piros arcát, majd lábujjhegyre állva, egy rövidebb csókot adtam neki. - Mingi merre van? - néztem körbe újra, ugyanis elsőre sem láttam az említettet, ami meglepett, mivel itt kellene lennie Jungkookkal.

- Örülök, hogy idejöttél. - mosolyodott el - A második kör után lelépett. - kuncogta, mire csak megforgattam a szemem.

- Hoztunk nektek ételt a konyháról, még talán nem hűlt ki. - gondolkodtam el a végére, ő pedig azonnal pakolászni kezdett, miközben hatszor elregélte, hogy mennyire hálás és nagyon köszöni a kaját.

Villámgyorsasággal felmentünk a már jól ismert emeletre, ahol a cellánk van és , én legalább is, lassan öt egész hónapja tengetem a mindennapjaim. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik itt az idő, annak ellenére, hogy nagyjából minden meg van tiltva. Egy ideje nem voltunk kint, csak és kizárólag a megengedett napokon, amikor vagy tíz őt kísér ki minket a börtön viszonylag nagynak nevezhető udvarába, ahol eltölthetünk egészen egy órát, ami valljuk be, semmire sem elég. Mellesleg, nincs olyan hideg az éghajlatnak köszönhetően. Szerintem kábé tíz és tizenöt fok között lehet a hőmérséklet, ami koreai mínusz fokokhoz képest egy álom.

- Ez mi a fasz? - nyitotta fel az ételhordozó tetejét, mire belőlem kitört a röhögés. Mi is hasonlóképp reagáltunk Bomival, amikor megláttuk a mai menüt, de összességében nem olyan elviselhetetpen az íze.

- Csirke íze volt. - feleltem vigyorogva.

- Tudod mit? - csomagolta vissza a kaját, majd felém fordult - Van jobb ötletem arra, hogy mit csinálhatnánk. - kúszott pimasz mosoly az arcára, én pedig azonnal elpirultam.

Hiába vagyunk együtt , hiába nem vagyunk már ártatlanok, még mindig zavarba tud hozni az ilyesfajta megszólalásaival. Illetve, még mindig nem jutottunk el odáig és ilyenkor fogalmam sincs, hogy mire céloz pontosan. Nem mintha nem lenne hozzá kedvem, csak na.

- Edd meg, ennyire nem rossz. - nevettem fel újra, majd kezembe vettem az ételhordót és a szerzett pálcikát és kivettem egy nagyobb falatot neki. Ha magától nem eszik, majd én megetetem.

Nagyra nőtt csecsemő.

- Elutasítottad az ajánlatom? - duzzogott, viszont szerencsére eközben elkezdett enni az ebédjéből.

- Nem, csak eltolom az időpontot estére. - kacsintottam, aztán végre valahára megetettem vele a csirke szerű valamit.

Észben tartottam, hogy mára mik a terveink, de azt is, hogy el kell mennem Minjihez. Elég információm van ahhoz, hogy odamehessek hozzá a továbbiakért. Valami jó mesével kell előállnom Kooknak, hogy még véletlenül se tűnjön fel neki semmi, én pedig gond nékül, egyszer és mindenkorra megtudjam az igazságot. Hogy bűntudatom van-e?

Rettenetesen.

Legnagyobb szerencsémre Jungkook rendesen elfáradt, ezért közölte velem, hogy ledől egy pár órát aludni és nyugodtan menjek át addig Mingiékhez, így hála az égnek, nem kellett a számomra legfontosabb ember szemébe hazudnom. Nagyon mérges vagyok magamra azért, amit tenni készülök, de képtelen lennék itt elfojtani ezt az egészet. Túl közel járok már a célomhoz és nincs az a pénz, amiért itt feladnám. Jungkook bajban van és, ha más nem, én segíteni fogok neki kijutni belőle.

De ehhez muszáj Minjihez fordulnom.

Egy utolsó csók után el is indultam a lány keresésére. Bízom benne, hogy nem kószál valahol az épületben, hanem a cellájában várja a vacsorát. Lecsekkoltam az időt mielőtt eljöttem és fél négy van, úgyhogy muszáj helyben lennie. Percek alatt ott is voltam az ajtaja előtt, amin reszketve ugyan, de bekopogtam. A fekete hajú lány tagadhatatlan meglepődöttséggel nyitott nekem ajtót, viszont szerencsére nem küldött el, hanem mosolyogva invitált be.
Helyet foglaltam az egyik széken, ami a sarokban volt elhelyezve és rögtön fel is vázoltam neki az érkezésem okát.

- Jaj Jimin, - ingatta meg a fejét - Ebben én nem segíthetek neked, alkut kötöttünk a barátoddal. - vont vállat még mindig mosolyogva.

- Minji, muszáj segítened! - sóhajtottam fel - Te is tudod, hogy ez veszélyes, én is rájöttem erre. - magyaráztam, de ő nem igazán hatódott meg.

- Az alku, az alku. - jelentette ki - Nem szabad megszegni. Hacsak - emelte fel mutatóujját. - Tudok valakit, aki mindent elmondana neked.

Ennek hallatán azonnal felcsillantak a szemeim és szinte már láttam magam előtt, ahogy a megoldást keresem az egész problémára. Komolyan mondtam, hogy képes lennék az életemet kockáztatni Jungkook biztonságáért. Tudom, hogy erősebb és jóval ijesztőbb is tud lenni, mint én, de ettől eltekintve még én is tehetek valamit. Nem mindenre az erőszak a megoldás.

- Ki az és hol találom meg? - kérdeztem köntörfalazás nélkül. Nincs időm zagyvaságokat hallgatni, csak a konkrét információ kell.

- Shin Yoochun, másik szárny, első emelet, nyolcszázas cella. - válaszolta.

- Köszönöm, akkor megyek is. - pattantam fel, viszont Minji a karom után nyúlt.

- Ezért jössz nekem eggyel, Jimin. Ezt sem szabadott volna elmondanom, úgyhogy te sem maradhatsz egy angyal, főleg miután Jungkook tudta nélkül kerestél fel, igazam van? - rebegtette pilláit a lány, mire én köpni-nyelni nem tudtam, de be kellett látnom, hogy igaza van.

- Mit szeretnél? - kérdeztem hevesen dobogó szívvel.

- Csókolj meg. - felelte.

2020.06.14.

Visszatértem! Aki esetleg nem olvasta a bejelentésem, itt is elmondom:
Innentől kezdve 4 naponta számíthattok részekre, illetve nagyjából tizenkét rész van hátra a történetből. Azt biztosíthatom, hogy izgalmas részek előtt állunk, hiába hangzik kevésnek az előbb említett szám, rendkívül tartalmas lesz!
Köszönöm, hogy elolvastad^^