Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

b l o o d s w e a t & t e a r s

Belégzés, kilégzés. Tisztán éreztem, ahogy a beáramló levegő megtölti a tüdőm, majd szinte égő tűzként hagyott el. Újra és újra megtörtént. Egyre gyorsabban, egyre kevesebb levegőt sikerült szereznem, féltem, hogy akár itt helyben meg is fulladhatok.  Libabőrös lettem, ahogy ismét kitettem a lábam a végtelenbe vezető folyosóra, amint megláttam a felsorakozott őröket körülöttünk. Nem pillantottam hátra, a sírás kerülgetett így is, szóval azt hiszem nem lenne tanácsos most Jungkookkal foglalkoznom, hiszen talán az ő teljesítményén is ronthatok ezzel a nevetséges viselkedéssel.

Az egyik gorilla majdnem fellökött, ezért Jungkook közelebb rántott magához , azaz hátra, hogy ez ne történhessen meg. A mellkasának ütközve álltam meg, ő pedig azonnal magához is ölelt hátulról. Melegség öntött el, a szívemtől kezdve egészen az egész lényemig kellemes meleg, bizsergő érzés süvített át rajtam, ahogy újra megéreztem a számomra legfontosabb ember érintését. Összeszorított szemekkel próbáltam megakadályozni, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak. Tudom, hogy itt és most le kell győznöm önmagam, azért, hogy odabent a legjobbat tudjam nyújtani. Ennek a napnak egyetlen egy végződést tudok és akarok elképzelni, ami nem más, mint a siker. Ki kell, ki tudunk jutni innen, nem szabad engednem, hogy az érzéseim vegyék át felettem az irányítást.

- Húzás befelé! - üvöltött ránk az előbb említett pasas. Szó nélkül megindultam, valamit húztam magammal Jungkookot is.

Jungkook mellém érve rögtön felemelte fejét és körbevezette tekintetét a pálya belátható részét. Az akadályok majdnem összes részét csináltuk már, eleinte alig volt egy-kettő olyan, amire nem számítottunk, viszont azok sem tűntek kivitelezhetetlennek.
Messzebb láttam, hogy van egy elkerített rész, bár rendesen kivenni képtelen lettem volna magát a fadatot, úgyhogy inkább a mellettem állóhoz fordultam a kezdés előtt.

- Kihívlak egy versenyre. - pillantottam fel rá, mire ő kissé értetlenül, de felelt nekem.

- Egy versenyre, aminek két győztese lesz? - mosolyodott el halványan, ahogy a "két" szót elhagyta a szája.

- Egyetlen egy győztese lesz. Mi egyek vagyunk, minden más ellenünk van. Így is benne vagy? - mosolyodtam el én is, hiszen pontosan tudtam, hogy mit fog válaszolni.

- Mutassuk meg nekik! - kacsintott , majd utoljára megszorította a kezem, ezzel egyidőben pedig fel is szólalt az a bizonyos jelző hang, amely tudatta velünk, hogy bizony el kell indulnunk, innen már nincs visszaút. A megbeszéltek szerint én kezdtem  a feladatokat, mégis hallottam, ahogy a hatalmas, nehéz vasajtó becsukódik mögöttünk. Ha nagyon költői szeretnék lenni, mondhatnám azt is, hogy ez egy korszakot is lezárt. Pontosabban azt a korszakot, azt a nagyjából fél évet, amelyet én itt töltöttem, valamint azokat az éveket, amit Jungkook szenvedett végig ebben az intézményben. De ma, ma végre mindennek véget vetünk most és mindenkorra.

Az első akadályt könnyen vettem, ahogy a második, valamint a harmadikat is. Sokat gyakoroltuk az átkapaszkodós, falmászós fadatokat annó, így nagyobb erőfeszítések nélkül is simán végig tudtuk ezeket csinálni. Hallottam az emberek hangos fütyülését, a tapsviharaik tombolását, mégsem tudtam rá koncentrálni. Nem tudtam felfogni, hogy mit is csinálok és azt sem, hogy komolyan megcsinálom. Jungkook egyfolytában a nyomomban volt, minden egyes akadály befejezése után mondott valami bíztatót, ahogy én is neki. Elmondhatatlanul jól esett az a pár szó, amit a küzdelem közben hallhattam tőle.

A következő feladat kissé összetettebb volt, ugyanis ketté kellett válnunk, hiszen egy kétfelé ágazó alagúton vezetett át az utunk. Jungkookra pillantottam  majd jobbra biccentve jeleztem, hogy merre szeretnék menni, ő pedig nem is habozott, elindult a másik irányba. Az alagútban hideg volt  beérve teljesen libabőrös lettem. Dideregni kezdtem, hiába futottam a lehető leggyorsabban. A világítás sem vokt az igazi, örültem, valamint hálát adhattam az égnek, hogy az orromig elláttam a nagy sietségben. Ezt a cseppnyi fényt is pár parázsló fáklya okozta, bár meleget már nem tudtak biztosítani.