Blood Sweat & Tears [JIKOOK] ✔

s u r p r i s e

A mai újabb két óra gyakorlás után zihálva rogytam össze a földön. Kikészített az idő, amit a negyvenesen töltöttünk Jungkookkal, de látszólag őt is. Elmondása szerint a negyvenesek nehezebbek, mint az ötvenesek, szóval, ha ezen túljutok, akkor nem lesz a továbbiakban probléma. Egy ideig. Az említett arcán egész eddig levakarhatatlan vigyor díszelgett, amit őszintén nem is szerettem volna levakarni onnan. Nagyon örülök, hogy modolyogni látom, de azért szeretném tudni az okát, amit viszont nem tervez elmondani nekem.

Mellkasom szaporán emelkedett az intenzív edzéstől, alig tudtam rendezni a légzésem, még öt perc eltelte után is. Lopva Jungkookra pillantottam, aki a falnak támaszkodva próbált visszatérni a Földre. Hadamra fordultam és kezeim fejem alá csúsztatva pihentem a hideg talajon, ami egyébként kicsit sem érdekelt jelen esetben, mivel szerettem volna újra emberi formát ölteni ezek után.

Váratlanul megéreztem két kezet a hátamon, majd nem sokkal később a derekamon. Szívem a visszanyert nyugalmam ellenére hevesen kezdett verni mellkasomban, testemet elárasztotta a kellemes, bizsergő érzés a fiatalabb érintésének hatására. Elmosolyodtam, amit nem láthatott, hiszen fejjel még mindig a föld felé voltam fordulva, ami nem igazán nyerte el a tetszését, ezért egy laza mozdulattal a hátamra fordított. Elnyílt ajkakkal figyeltem minden egyes apró mozdulatát, ahogy kezeit derekamról, a fejem mellé támasztotta, így felém emelkedve. Kikészít ez a srác, bármikor képes ilyen félreérthető helyzeteket teremteni, néha mégrosszabb reakciókat is kiváltva belőlem, mint például most.

- Minden rendben? - kérdezte.

Éreztem, hogy semmi sem oké odalent, ezért gyorsan összeszorítottam a lábaimat és nagyon erősen koncentráltam, hogy eltűnjön a növekvő dudor a gatyámban. Nem olyan egyszerű ez, ha egy félisten támaszkodik feletted.

- Persze - mosolyodtam el - Menjünk inkább fel, kezdek fázni. - füllentettem, mivel csak nem közölhettem vele, hogy vigyázba állította a f...

Jungkook még mielőtt felállt volna, tetőtől talpig végigmért, én pedig csak imádkozni tudtam, hogy ne vegyen észre semmit, mert akkor ott halt meg az összes reményem vele kapcsolatban. Tudom, hogy van valami kis szikra közöttünk, de mégsem érzem olyan erősnek, hogy lángra tudjon lobbanni, ezért inkább óvatos vagyok és hagyom, hogy ő kezdeményezzen. Ja meg amúgy sem vagyok az a rohadt bátor ember, de ez most mellékes.

- Menj, hűtsd le magad. - húzta pimasz mosolyra ajkait, nekem pedig az állam a földet súrolta a kijelentését hallva. Magamban legalább hatvanszor elmondtam azt a nyamvadt imát és reméltem, hogy nem egy dologra gondolunk.

Levetkőztem és beálltam a zuhany alá, amelynek hideg vize azonnal eltűntette a problémámat. Nem bírtam túl sokáig alatta maradni, mivel meleg víz alapból sem nagyon van ezen a helyen, plusz orvos sincs, úgyhogy inkább nem kapnék tüdőgyulladást, így október közepe felé.
Kiléptem a rozoga zuhanykabinból és a törülközőmért nyúltam, ami nem volt a fürdőben. Elszámoltam szépen lassan háromig, hátha nem kapok idegösszeroppanást, de nem jött össze, szóval lerendeztem egy cifrát a szoba közepén állva, csurom vizesen, egy szál faszban.

- Jungkook - szólítottam meg a cellatársam.

- Ezt keresed? - nyitott be pár pillanattal később a törülközőmmel a kezében, nekem pedig rendesen időm sem volt eltakarni magam, így valószínűleg rálátást nyerhetett a nulla testemre.

- Jungkook! - rivalltam rá - Igen azt, csak add már ide! - morgolódtam tovább, mire csak felnevetett és lepasszolta nekem a keresett anyagot. - Köszönöm.

- Remélem tudod, hogy nekem is ugyanaz nőtt oda - vihogott, én pedig szemetforgatva fordultam el tőle, persze miután magamra tekertem a törülközőm.

Villámgyorsan felvettem a pulcsimat, amely már helyenként szakadt volt, de arra tökéletesnek tartottam, hogy a cellában ellegyek kisebb megfagyások nélkül. Mivel korán reggel mentünk edzeni, így a nap hátralévő része még előttünk áll, viszont terveink nagyom nincsenek, legalább is nekem.
Miután kislattyogtam az ágyhoz, Jungkook átvette a helyem a fürdőben és pik-pakk készen is lett. Magam elé meredve ültem az ágyon, néha-néha Jugkookra vezetve tekintetem, aki a haját próbálta valamiféle normális pózba beállítani. Én nem igazán törődtem vele, csak beletúrtam párszor és jónak gondoltam. Úgysem lát senki rajta kívül  ha meg igen, akkor maximum megvakulnak.

- Tudod milyen nap van ma? - érdeklődött.

- Nem, nincs időérzékem egy ideje - ráztam meg a fejem.

- Remek, akkor fordulj meg! - kaptam az utasítást tőle, mire vonakodva ugyan, de befordultam a fal felé. - Be fogom kötni a szemed és elviszlek valahova. - vázolta fel a tervét, mire kissé megfeszültem , mert nem hangzott annyira kecsegtetően az ötlete. - Ne félj, nem foglak bántani. - simított végig a karomon.

- Biztos vagy benne  hogy ez jó ötlet? - kérdeztem vissza félve, mire egy magabiztos igennel felelt.

Jó neki.

Miután sikeresen vakká varázsokt, megragadta a karom émls kivezetett a cellából, onnan pedig a fene sem tudja hova. Egy ideig hallottam a nyüzsgést, amit a börtön rabjai kreáltak amolyan alapzajként, de hirtelen sokkal hidegebb lett, a zaj elmúlni látszott és olyan érzésem volt, mintha a szabadban lennék. Nem volt rossz idő, sőt, egészen kellemes volt ősz közepéhez képest, simán elég volt egy pulóver, amiért hálát adtam az égnek.

Nem mertem kérdezni, ezért vártam, hogy odaérjünk a helyre, ahova Jungkook valószínűleg reggel eltervezte, hiszen azóta vigyorog megállíthatatlanul. Éreztem, hogy valamire roppan egyet a talpam alatt, ami miatt megugrottam Jungkook irányába, aki azonnal átvezetett a másik oldalára.

- Nyugi, csak egy faág volt. - kuncogta.

Én annyira nem tartom viccesnek, mivel még mindig félek.

- Mikor érünk már oda? - nyavajogtam, amikor is cellatásram mögém lépett.

- Itt is vagyunk - suttogta a fülembe, én pedig izgatottan vártam a meglepetését.

Amint lekerült a szememet takaró anyag, leesett az állam. Jungkook kihozott arra a partszakaszra, ahova múltkor sétáltunk el. Azt hiszem az egész szigetnek ez a leggyönyörűbb pontja, telis tele pálmafákkal és egztikus növényekkel. Őszintén fogalmam sincs hol van ez a sziget pontosan, azt sem, hogy mi a neve, de abban biztos vagyok, hogy eszméletlenül szép. Az idő sem mindennapi itt, ősszel van olyan idő, mintha kora nyár lenne, a növények pedig árulkodnak is erről. Elvezettem tekintetem az óceánról és megpillantottam Mingit, illetve Bomit, akik egy-egy kosárral a kezükben álldogáltak. Nem értettem mi ez az egész, fohalmam sem volt mi történik, de az első pillanattól kezdve imádtam.

- Gyere, elmegyünk a búvóhelyre - karolta át derekamat Jungkook és Bomiékkal együtt elindultunk, akiket egyébként közben köszöntöttem is.

A végső útícélunk egy kis, félig kész bambuszból és egyéb növényekből készül bunker volt, amit már kibéleltek takarókkal, előtte pedig egy farakás szerűség állt, amiből következtetni mertem, hogy tábortüzet fogunk gyújtani.

- Meglepetés - tárta ki karjait Jungkook.

- Meglepi - mondták egyszerre Mingiék.

Miért akartak meglepni?

2020.04.25.