A saját markomban [Deku × Villain!Deku - Befejezett]

12.fejezet

- Szed le rólam ezt fekete valamit - morogtam, a látásomat eltakaró anyagra utalva, miközben próbáltam kiszabadítani kezeimet a bilincs szorításából, de esélytelen volt.

- Kuss! Két és fél órája várok rád, ne számíts más bánásmódra! - förmedt rám, felrángatva a földről, gyanítom a kanapéra ültetve.

- Dolgoztam.. - sóhajtottam fel keservesen.

- Mintha én tehetnék róla... - sziszegte dühösen.

- Mi szeretnél? - kérdeztem megadóan, de közben még mindig a bilinccsel küszködtem, de leginkább még mindig az zavart, hogy semmit se látok.

- Szórakozni - jelentette ki úgy, mintha ez egyértelmű lenne.

- Mit értesz ez alatt? - sóhajtottam fel, végül abbahagyva reménytelen próbálkozásaimat.

- Hm.. - simított végig kulcscsontom vonalán - Igyunk meg valamit - hajolt hozzám közelebb, legalábbis tisztán hallottam és érzetem a lélegzet vételeit arcomon - Aztán... Hát.. a fantáziádra bízom... - suttogta ajkaimra, gyanítom szélesen vigyorogva - Oh.. felgyorsult a légzésed... - suttogta fülembe kuncogva, mire élesen beszívva a levegőt, próbáltam tőle elhúzódni, de tarkómat megragadva, megállított ebben.

- D-deku... Fáradt vagyok... - sóhajtottam ajkaimba marva - Kérlek... M-majd máskor...

- Miért hiszed azt, hogy van választási lehetőséged? - kérdezte baljósan, játékosan végig simítva arcomon, államhoz érve pedig erőszakosan megragadta azt.

- K-kérlek... - suttogtam összeszorított szemekkel, bár ő ezt nem láthatta.

- A könyörgésed nem hat meg, de szerintem te ezt tudod jól... - hajolt ajkaimra, gyengéd csókkal illetve - Ha jót akarsz magadnak, inkább csendben maradsz és viselkedsz! Nem gondolod, hogy ez mindkettőnk dolgát megkönnyítené? - engedte el még szorított állkapcsom, mire gondterhelten felsóhajtva hajtottam le fejemet.

Ha már nincs más választásom, kénytelen leszek a hallásomra hagyatkozni, hogy letudjam szűrni a tervezett cselekedetit, mert annyira szörnyű, hogy még azt se tudom mire készüljek pontosan fel.

Hallom a lakkcipője halk koppanásait a parkettán, azaz megy valahova. A következő pillanatban valamilyen ital kitöltésének hangját hallottam, ezt követően pedig egy nehezebb üvegtárgy letételéből származó koppanását hallottam, majd pedig alig hallható törékeny üvegpoharak hangját.

Azzal kezdte, hogy igyunk meg valamit... Vagyis...?

Léptei ismételten hallott hangja nem hagyott gondolkozni, bár elég egyértelmű volt, hogy mégis mit fogok tapasztalni.

- Egészségünkre! - koccintotta össze a valószínű kezeiben tartott poharakat, majd pedig a következő pillanatban az ajkaimhoz érintette a vékony üvegpoharat, amit inkább borospohárnak mondanák, és mint a jól ismert jellegzetes alkohol szagából is kiderült, bor van benne.
- Igyál! - szólt rám ellentmondást nem tűrő hangon.

Nem bírom az alkoholt, és szerintem ő is ezt hiszi, még úgy is, hogy van egy olyan sejtésem, hogy neki nincs baja különösebben a szeszes italokkal.

Vagy legalábbis miért akarna borozgatni, ha nem szereti? Vagy ő nem is iszik? Leakar itatni?

Basszus...

Ha most ellenkezek azzal megint rossz fát teszek a tűzre, viszont ha iszok, akkor könnyen elvesztem az eszem, ami a biztos célja.

- Gyerünk! - förmedt rám, mire összerezzenve résnyire nyitottam ajkaimat, néhány kortyot a számba engedve a számomra kimondottan erős italból - Az egészet! - döntötte meg jobban a poharat, mire annak tartalmának egy része a hős jelmezemre folyt, csukott ajkaim miatt - Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? - morogta, majd egy hirtelen mozdulattal megragadta kócos tincseim - Nyisd ki a szád, vagy különben nekem kell cselekednem, de akkor biztos, hogy belefulladsz! - markolt bele zöld fürtjeimbe erőszakosan, mire felszisszentem a fájdalomtól, mit követően, úgy cselekedtem ahogy kérte.

Az alkohol marta a torkomat, míg végül számíthatóan rám tört a köhögés, minek köszönhetően, a ruhámra folyt még egy adag ragacsos folyadék.

- Bassza meg! - förmedt rám az előttem álló, hirtelen közelebb rántva magához, mire összehúzva magam, vártam következő cselekedetét, mi félő volt, hogy fájdalommal fog járni.

Viszont végül nem történt semmi. Az előttem álló elengedett, mi meglepetésként ért, de inkább ráhagytam a dolgot.

Fél perc múlva így is, úgy is meg tudom a mi voltját...

De így is már csak kíváncsiságból is ráhagyatkoztam a fülemre.

Hasonló hangokat hallottam az előbbihez, csak most ezt néhány halk korty követte, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy ez az egész csak egy kis hangulat teremtés érdekében van. Hogy egy picit én is feloldódjak miközben mindketten "jól szórakozunk".

Viszont ez a feltevésem nem jött be.

Miután ivott, hallottam ahogy leteszi a poharát, majd felkapta az üveget, melybe gyanítom még bőven van a szeszes italból.

Ezt követően elém sétált, majd hirtelen torkomnál megragadva nyomott neki a kanapé háttámlájának, így a fejem kissé hátra volt döntve.

Ugye nem...?

Sajnálatos módon az a félelmem miszerint leakar itatni beigazolódott. Bár ezt valahogy úgy képzeltem el, hogy szépen és lassan, tudat alatt rávesz, hogy igyak, vagy mindig csak kisebb adagokban, de úgy tűnik ehhez nincs türelme. Hajnali egykor ezen nem lepődöm meg, de...

Nem úgy volt ha jó leszek akkor... Mondjuk... Tény, valóban nem adtam neki más választást... És amúgy is tudtam hogy ez a célja, bár egy pillanatra elbizonytalanított, de szinte azonnal visszarázódtam.

- Ne haragudj... - suttogta, erősen szorítva a kanapénak - De nincs kedvem veled szenvedni - simított végig remegő ajkaimon, majd hirtelen ismét tarkómra vezetve kezét, az üveg száját számba nyomva, kezdte el belém önteni a mérhetetlen mennyiségű alkoholt.

Eleinte próbáltam ellenkezni, de ebbe kis híján belefulladtam, így végül megadva magam, kortyoltam a maró italt, mely miatt ismét nem egyszer rám tört a köhögőroham, minek köszönhetően a jelmezem már teljesen átázott, de hiába, ő ugyanúgy visszanyomta az üveget ajkaim közé, ivásra kényszerítve.

Ez addig ment, míg gyanításaim szerint az üvegben csak pár korty maradt. Ekkor már kezdett hatni az elfogyasztott mennyiség. Érzetem, hogy szörnyen ég az arcom, miközben érzékszerveim is kezdtek tompulni, mi mellett hangulatom kezdett fokozódni. Ahogy a szervezetem is többet akart, hiába elleneztem.

Fülemet zörgés csapta meg, mintha valami gyógyszert vett volna elő az előttem levőt, mit nem igen értettem. A következő pillanatban hirtelen ajkaimra tapadt, majd gyengeségen miatt azonnal nyelvét is könnyedén a számba vezette, ezzel egy kis kapszulát juttatva szájüregembe. Nem volt időm felfogni sem, hogy mi történik, már ismét a bor jellegzetes ízét érzetem a számban, mit akaratlanul is lenyeltem azzal a bizonyos... Nem is tudom mivel együtt.

Nem tudtam teljesen gondolkozni, azt viszont még a látásomon kívül az egyéb érzékszerveimre hagyatkozva felfogtam, hogy Deku felemel, majd néhány lépés után ledob valami puhára, ami gyanítom, az ágyam volt, ezt követően pedig ő egyszerűen rám vetette magát, azonnal ajkaimra tapadva.