A saját markomban [Deku × Villain!Deku - Befejezett]

33.fejezet

Deku alig szólt hozzám fürdés közben. Csak amikor néha felszisszentem amikor egy-egy fájdalmas pontot érintett, megkérdezte, hogy fáj-e, mire az estek többségében egy apróbb bólintás volt a válaszom.

Nem tudom. A történtek után olyan furán viselkedik. Gyakran gyengéd velem, de egy ilyen eset után nem vártam volna ezt.

Óvatosan mosdatott meg, végig csókolva minden sérült pontot a testemen.

Ez idő alatt sokat gondolkodtam a dolgok mi voltján.

Az igazság az, hogy borzasztó zavarban éreztem magam mellette, azután amit mondtam. „Szeretlek".

Nem szabadott volna, mégis mintha az után változott volna meg a hangulata.

Vagy csak szimplán kanos volt, ahogy sok esetben is, és valószínű egy ilyen mentet után, kicsit... nem is tudom... Lenyugodott? Talán ez lenne az oka?

Nem tudom, mindenesetre jobb ha nem gondolom túl. Azzal leginkább csak magamnak ártok, hisz ha a szeretlek szó okának magyarázom be, azzal csak magamat bántom, hisz ismételten reményt kelt bennem kettőnk lehetősége.

Bár.. Nem is tudom mit várok. Pontosabban miért akarom még mindig ezt. Hogy miért epekedek még mindig utána, ennyi borzalom után.

Persze a válasz egyszerű: Mert szeretem. Úgy ahogy van.

Ezzel az az egyetlen gond, hogy nem szabadna. Egyáltalán nem. Ismét félnem kéne tőle, mindent megtennem, hogy véget vessek kettőnk kapcsolatának.

Hisz, ellene szervezkedek a háta mögött. Persze ő is így tette, de ebben a harcban teljes mértékben ellenségek vagyunk, és nem egy szerelmespár.

El kell vágnom minden szálat ami össze köt vele, véglegesen.

Bármennyire is fájdalmasnak és lehetetlennek tűnik ez. Meg kell szüntetnem az iránta érzet érzéseimet. Ki kell szeretnem belőle.

Magam is azt hittem, hogy azok után, hogy csak kihasznált, kiábrándulok, megutálom, megszűnik minden ami miatt ragaszkodom hozzá. De ez nem így lett.

Semmi sem változott. Csak a hangulatom lesz egyre feszültebb ahogy telik az idő, és egyre jobban közeledik a határidőm vége.

Zavar a tudatlanság, hogy egyszerűen elképzelésem sincs mi lesz akkor ha engem, vagy épp őt lecsukják. Félek a jövőtől, félek, hogy a mostaninál valami sokkal rosszabbat hoz, és őszintén szólva... még csak elgondolkodni sem merek rajta. A félelem erősebb.

...

Deku egészen az ágyamig menyasszonypózban cipelt, ahol ahelyett, hogy lefektetett volna rá, segített fel állni, majd pedig mosolyogva elterült az ágyamon.

Én kissé értetlenkedve pillantottam az előttem fekvőre, az ágyba kapaszkodva, hisz alig bírtam állni a saját lábaimon.

Sok volt ez a mai nap, nagyon is. Túl sok minden történt.

Viszont átgondolni sem volt időm az eseményeket, mivel az engem pásztázó hirtelen magára rántott.

Kissé megijedtem a hirtelen cselekedete miatt, így összeszorítva szemeim, vártam, hogy maga alá gyűrjön, ahogy az általában szokott lenni, ám ez nem történt meg.

A fejem a mellkasán landolt, ahogy egész testemmel elterültem rajta, magam, pontosabban mellette megtámaszkodva. 

 Szemeimet kissé félve nyitottam ki, melyek hamar szembe találták magukat az engem pásztázó smaragdokkal.