A saját markomban [Deku × Villain!Deku - Befejezett]

34.fejezet

Másnap reggel amint felébredtem nekiálltam szedelőzködni. Nem érdekelt a tőlem pár méterre aranyosan szuszogó. Egyszerűen nem.

Belesajdul a szívem, hogy így kell itt hagynom, de ha ő nem, akkor én megyek. Nincs jobb ötletem, vagy épp választásom.

Kénytelen vagyok véget vetni ennek.

Igen. Mielőtt még valóban nem tudom elfelejteni.

Már rég elkéstem.

− Hova mész? - hallottam mögülem a rekedted hangot, mire idegesen összeszorítva szemeim, hátra pillantottam a szoba ajtómnak támaszkodóra.

− El - rántottam vállat.

− El? Mégis hova? - förmedt rám.

− Mi közöd van hozzá? - tártam szét karjaim.

− Mégis miért akarsz elmenni? - pislogott rám értetlenül.

− Tegnap este komolyan gondoltam a szavaim - vettem fel vele egy pillanatra a szemkontaktust - Ha te nem mész el, akkor én fogok! - húztam keserű mosolyra ajkaim - És még csak meg se próbálj megállítani! - martam ajkaimba - Hagyj békén... − sziszegtem hátat fordítva neki, majd hátitáskámmal a hátamon kisétáltam a bejárati ajtón, erősen becsapva magam mögött.

Kilépve hangos sóhaj hagyta el ajkain.

Most mégis hova menjek?

Annyira hirtelen jött ez az egész, hogy fogalmam sincs mihez kezdjek most magammal...

A fejemben végig pörögtek a nevek. Bár felesleges volt ezeken nagyon agyalnom, jelen helyzetben csak két ember van akikre számíthatok.

Anya és Todoroki.

Basszus... anya! Megígértem neki, hogy valamikor meglátogatom...

Teljesen kiment a fejemből... de.. nem, hozzá nem mehetek. Ki tudja, lehet Deku keresni fog, nem akarom, hogy nála találjon, nem mellesleg el kéne neki magyaráznom a kapcsolatom Dekuval ahhoz, hogy megértse miért akarok ideiglenesen odaköltözni.

Csak Todoroki van, de neki meg nem akarok a terhére lenni. Kihasználni.. Mert tudom, hogy megengedné, de nem akarok fájdalmat okozni neki...

Viszont, nincs pénzem. Felfüggesztettek és hiába voltam első számú, nem olyan magas a fizetésem, hogy luxusban éljek, most pedig lassacskán a tartalékaimra kell hagyatkoznom.

Drága volt az a telefon...

De most már mindegy. Szükségem volt rá.

A lényeg az, hogy nincs pénzem hosszú távon hotelre, talán egy motelre telne, de ahelyett inkább már Todorokit választanám.

Tényleg nem akarok csakúgy bepofátlankodni, de talán ez a pár nap, maximum egy hét nem lesz vészes...

Utána már úgyis talán fordulatot vesznek a dolgok, hisz vagy én vagy Deku megy börtönbe, bármennyire is kicsit az esély az utóbbira. De így legalább - mivel Todoroki intézte a lebuktatásához szükséges intézkedéseket - mellette vagyok, és ha hírt kap, azonnal tájékozódok én is róla.

Így hát végül lassú léptekkel ballagtam a barátom háza felé, abban reménykedve, hogy otthon lesz, és benne lesz ebben az elszállásolós dologban.

Tíz perccel később már Todoroki ajtaján kopogtattam zavartan hallva az ajtó felé közeledő lépteket.

Mikor a faszerkezet kinyílt, szemben találtam magam a meglepett felemás szemekkel.