A saját markomban [Deku × Villain!Deku - Befejezett]

13.fejezet

Szörnyű fejfájással ébredtem.

A hirtelen belém hasító fájdalom miatt felszisszenve kezdtem el nyitogatni pilláim, így egyből szembe találtam magam a saját arcképemmel, pontosabban a halkan szuszogó Dekuval, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.

Jelenleg a lassan egész testemen eluralkodó izomfájdalom foglalkoztatott leginkább, és az emellé társuló émelygés.

Mégis mi történt?

Értetlenül pislogtam a mellettem levőre, miközben próbáltam feleleveníteni az éjszaka történteket.

Leitatott.. és.. adott valami, nem tudom mit, és.. utána... Feketeség...

Megtette, megint?

Minden izmom szörnyen fáj, nem igazán tudom megkülönböztetni, mi, mi miatt.

De pucér vagyok. Vagyis, nem teljesen, egy alsónadrág van rajtam, ami azért már valamilyen szinten pozitívum. De mellesleg, a mellettem fekvő fedetlen mellkasából ítélve rajta sincs több ruha.

Mégis... hogy mert mellettem elaludni? Persze biztos tudta, hogy milyen állapotban leszek viszont, az erőmmel...

Értetlenül akartam feltápászkodni, viszont hamar rájöttem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, és hogy miért mert így hagyni.

Bilincs van a kezemen. Az a bizonyos, mely megszünteti az erőmet.

Mindent értek.

Legalábbis ezzel kapcsolatban. De jó lenne minél előbb rájönni a pontos történtekre. Nyomaszt, hogy egy teljes éjszaka kiesett. 

Hülye alkohol...

És most még a másnaposság is...

Széthasad a fejem.

- Jó reggelt - hallottam a magam rekedt hangját mellőlem, mire gondterhelten felsóhajtva, vezettem rá tekintetem.

- Mi történt? - tértem egyből a lényegre, próbálva vele felvenni a szemkontaktust, miközben nehezen ülő helyzetbe küzdöttem magam.

- Oh.. szóval nem emlékszel.. - mosolyodott el sejtelmesen, mire csak idegesen néztem félre.

- Megerőszakoltál? - kérdeztem egyhangúan, komoran magam elé bámulva.

- Tudod - ült fel ő is - Nekem nem úgy tűnt mintha te nem élvezted volna - suttogta fülembe mély hangon, mire élesen beszívva a levegőt, sütöttem le tekintetem.

- Leitattál! - förmedtem rá kétségbeesetten.

- És? - mosolyodott el pimaszul - Az egyik lehető legjobb döntésem volt! - vigyorgott közelebb hajolva hozzám - Oh.. ha tudnád milyen érzés volt, ahogy önfeledtül a nevemet nyögöd, miközben követeled, hogy rakjam be - kuncogott elégedetten, mire éreztem hogy az arcom teljesen elvörösödik. De, nem is tudom miért... Talán.. az idegtől, vagy... A szégyentől?

Idegesen felsóhajtva hajtottam le fejem, nemlegesen rázva azt.

- Nem.. Ilyen nem történt.. - suttogtam hitetlenül, de legfőképp csak magamnak próbáltam bizonygatni, mikor tudtam, hogy nem viccel, és hogy olyan állapotban képes lennék ilyenre.

Igen... Az állapot miatt...

- Oh drágám.. ha emlékeznél.. - simított végig óvatosan arcomon, mire zavartan övére emeltem megbilincselt kezem, elvéve azt az arcomról.

- Csak a pia miatt volt... - suttogtam, óvatosan rápillantva.

- Tudod, azt mondják az ember részegen a legőszintébb... - mosolygott rám, mire összeszorított fogsorral, markoltam az ágyneműmbe, az idegességem levezetéseként.