Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

12. fejezet

Első párbajt rögtön Jimen kezdte, ellenfele Obadiah volt. Ő a buzogányt használja és a puszta kezét. Jimen magas és jókötésű volt de hozzá képest ellenfele, fölé magasodott és elég böhöm volt.

A harc alatt látszott, hogy Obadiah mestere a bunkónak és a testi ereje hatalmas de sajnos lassú volt. Hozzám képest biztosan és ahogy láttam Jimenhez is. Aki a phrik harci kaszájával nagyon művészien harcolt. A vége várható volt. Obadiah kifáradt, Jimen kirúgta a kezéből a fegyvert és torkának szegezte a sajátját.

A második párbaj részvevői: Zakari aki széles pengéjű bárdkard tulajdonosa és Baltazar akinek egy hosszú nyelű fejszéje volt. Zakari inkább atletikus volt és kissé bizonytalan. Baltazar pedig erőteljes és masszív.

Kiegyenlített küzdelem volt az elején de Baltazar a végén felülkerekedett. Fegyvere hosszabbra nyúlt és láthatóan több forma gyakorlatot is tudott mint ellenfele. Zakari ezekre a körülményekre, nem tudok mivel felelni és amikor fegyvertartó kezén megpihent a fejsze pengéje már tudta, hogy vesztett. Egy pillanatra azt hittem súlyosan bele ékelődött az éle a húsába de legnagyobb meglepetésemre, nem okozott sérülést az utolsó támadás. Ezt tényleg, csak azzal lehet magyarázni, hogy Baltazar pont olyan precízen tudja használni baltáját mint én a kardomat. Ezzel nálam nagy tiszteletre tett szert.

Következet a harmadik párbaj. Zola és Rolko nevű harcos. Nagyon magabiztosak voltak mind ketten. A harc elkezdődött és természetesen Zola folyamatosan adta le a lövéseket, de ellenfele vagy túl gyorsan kikerülte vagy olyan helyen találta el, ahol nem okozott neki gondot a további mozgásban. Persze, direkt oda célzott, nem akarta megölni. Rolko próbált közel kerülni Zolához a rövidebb lándzsa szerű fegyverével. Gondolom ő is inkább közelharcban jobb. Hát ha elég közel kerülnek egymáshoz és Zola rá lesz kényszerítve, hogy közelharcot vívjon, az érdekes lesz.

Ez be is következett perceken belül. Ellenfele már karnyújtásnyira volt és támadásba lendült. Gyönyörűen vitte be az első olyan támadást, amit közvetlenül Zola testére célzott. Zola védekezni kényszerült és testpáncélján kívül csak fegyverével tudott. Puskája kemény külső borításával megállította a lándzsa hegyét, ami mélyen bele fúródott. Kihasználta a pillanatnyi zavarát a tagnak és a puskáján csavarva egyet kirántotta a kezéből a lándzsát. Következő iszonyat gyors mozdulata annyi volt, hogy a puska tusával egyszerűen rá vágott egy hatalmasat ellenfele orrára, amitől az ezer százalék, hogy apróra tört és ettől összerogyott a földön. Nagyon közel voltam, hogy ne kezdjek el tapsolni örömömben. Annyira boldog voltam, hogy sikerült nyernie.

Végül a negyedik párbajon én következtem és Wayst aki őőő, szintén kardos. Ez vajon, hogy lehet?!

Álltunk egymással szemben és néztem a kardját. Igaz, még nem láttam ostort használaton kívül de ennek szerintem nem így kéne kinéznie. Ren elmondta újra a szabályokat és én újra tiszteletet mutattam kardommal az ellenfél felé és beálltam a „niman" harcmodorra.

A meccs elkezdődött és ellenfelem nekem rontott. Támadt, én védekeztem, aztán én támadtam ő védekezett és próbáltuk felmérni egymás erejét. Egyre gyorsult a tempó és én egyre többet támadtam felé amiket még tudott hárítani de támadni már nem volt ideje. Ekkor hátrébb szökkent felfele emelte kardját és így rántott rajta egyet. Ennek hatására a kard lekonyult és tényleg egy korbács lett belőle. Egy hirtelen mozdulattal a kardomra tekeredett. Próbáltam rángatással kiszabadítani de sehogy sem ment. Ekkor megrázó élményben volt részem. Féltérdre estem. Csak egy percig tartott de bőven elég volt. Úgy döntöttem, hogy kardommal amire még mindig rá volt csavarodva az ostor, gerely módjára ellenfelem felé hajítom aki így nem látott engem miközben elhajolt előle és ha már fegyvertelen lettem használom a puszta erőm. A kard nem sebesítette meg de amikor nekifutással bele térdeltem a mellkasába az már fájt neki. Én is bekaptam pár ütést de ő is kapott párat a fejére amitől még jobban megszédült. Ezt kihasználva hátra tekertem a csuklóját és kesztyűmből előkapva az egyik kis késemet a nyakához tartottam.