Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

46. fejezet - 18+

Később meghozták az ebédet és leültünk az új asztalunkhoz. Ren most egy sötét kék yukatát viselt és annyira jól állt neki, hogy le sem tudtam venni róla a szemem. Mikor végeztünk az evéssel közölte, hogy fáradt és lefekszik egy kicsit. Pont elgondolkoztam azon, hogy én eközben mit is fogok csinálni, amíg hagyom pihenni, amikor az ágyban fekve a kezével a jelünket mutatta és intett nekem. Koncentráltam egy pillanatot és már rohantam is hozzá.

– Aha értem. Most épp alszol? – somolyogtam rá, miközben mellé térdeltem.

– Igen és erről álmodok! – mondta és hirtelen magához húzott.

A yukatam nem volt rendesen megkötve, ezért a nyakánál picit szét jött, ahogy ledöntött az ágyba és a bokáig érő alja is kicsit felcsúszott. Azt amennyire tudtam megigazítottam de határozottan a térdemnél volt a vége. Szerintem ebben nem szoktak feküdni, főleg nem háton. Renre pillantottam, hogy vajon mit csinál de csak nézett, szerintem várta, hogy kiszenvedjem magam és ettől a sok fészkelődéstől még jobban kilátszott a vállam de ezen már nem tudtam segíteni.

Az oldalán feküdt és egyik kezével támasztotta fejét a másikat a hasamra tette, hogy rá figyeljek. Ekkor újra megcsókolt és automatikusan felé fordultam. Testünk teljesen összesimult és egy pillanatra lefagytam, hogy ez most valóban meg fog történni de erőt vettem magamon, mert a lendület tovább vitt és a hév magamhoz térített. Kezeimmel átkulcsoltam a nyakát és szenvedélyesen visszacsókoltam. Még jó, hogy Ren nem látja az arcom mert az most vörösen izzott.

Kisimította a hajamat a nyakamból és a ruhámat még lejjebb húzta. Így most már mind két vállam szabad volt de azért a ruha még takarta valamennyire a melleimet.

Belecsókolt a nyakamba és a száját végighúzta a fülemtől, a kulcscsontomon át, a vállam végéig.

– Őrjítő ez a részed, Johanna. – suttogta bele a bőrömbe.

Levert a víz és egy bizsergető érzés végig futott a gerincemen. Egy kis nyögés szaladt ki a számon mert annyira élveztem, amit csinált de ahogy észre vettem, már nem bírtam visszafogni és Ő is meghallotta.

Ren mintha bele mosolygott volna a nyakamba és ettől nekem is nevethetnékem támadt de még ehhez is túl izgatott voltam.

– Jól csinálod! – suttogtam biztatásként.

– Az jó, mert még nem fejeztem be. – húzta az időt.

A hátamra dőltem és akkor a csípőm oldala az öléhez nyomódott. Ettől még jobban elpirultam, ő pedig már nem várt tovább és újra és újra megcsókolt. Amikor tartottunk egy másodperc szünetet, Ren fölém magasodott, ahogy feltérdelt, kezei fogták az én kezeimet, ahogy támaszkodott és ebben a momentumban az izgalomtól, már azt sem tudtam hol vagyok. A ruhám felül és alul is elég keveset takart belőlem, mint egy pillangó, ami szétteríti szárnyait a hálóban, amibe beleragadt és megadóan várja, hogy a pók felfalja. 

Ren végig csókolta a mellkasomat és a dekoltázsomat. Amikor elkezdte kibontani az övemet, azonnal elkezdtem én is letépni a ruháját, nekem könnyebb dolgom volt, neki pedig nagyobb rutinja. 

A teraszajtó teljesen nyitva volt és már épp elkezdett lemenni a nap. Az utolsó aranyló sugara besütött, megvilágítva az asztalt de akárhogy nyújtózott is, minket már nem bírt elérni a fényével mert mi az árnyékba bújva, még előle is elrejtőztünk, hogy végre csak kettesbe lehessünk.

Amikor sikerült kicsomózni az övemet, abban a pillanatban felhajoltam és hevesen megcsókoltam, átkaroltam a nyakát és a lábaimat pedig kicsúsztattam a két térde közül és a dereka köré fontam. Egy harci fogással átfordítottam, hogy most ő legyen alul és az ölébe ültem. Két csók között megszabadultam a ruhámtól most már végérvényesen, megfogta a hátam és felült. Ő ült, és én is szembe vele az ölében. Segítettem neki is kibújni a köntöséből, közben alig hagytuk abba a csókolózást. Végül újra lefektetett háttal és mindkét csuklómat átfogta hatalmas tenyerével és a fejem felett tartotta. A másik kezével végig simította a testemet és megmarkolta a fenekemet. Így még jobban hozzá dörgöltem magam a kemény pontjához. Már nem vágytam jobban semmi másra, minthogy elmélyüljön, most már ez a kapcsolat. Ren elengedte a kezemet és újra én lettem felül. Félig felkönyökölt és így pont elérte a szájával a mellemet. Végig csókolta és nyelvével izgatta. Kezemmel végig simítottam a férfiasságát és magamba csúsztattam. Mind ketten sóhajtottunk egyet és egy pillanatra mozdulatlanul mélyen egymás szemébe néztünk és szoktuk a helyzetet és az érzéseket. Lassan elkezdtem mozogni és Ren szorosan átölelt. Az arcán ezer érzelem látszott, főleg, amikor váltogattam a mozgást és a sebességemet. Már az őrületbe kergettem mert egyszer iszonyat lassan kavartam, egyszer pedig adtam rendesen neki az élvezettet. Mikor már nem bírta elviselni, hogy én diktálok, újra a hátamon találtam magam és felém hajolt. A haja végig simította a testemet, ahogy kényeztetett. Finoman játszott a melleimmel és látszott, hogy nem bír betelni a látvánnyal. Ütemesen dolgozott rajtam és egyre hangosabban nyögtem, ahogy éreztem, hogy mindjárt a csúcsra érek. Éreztem, hogy ez még jobban beindítja, pedig előtte is nyögdécseltem de ez most más volt. Ő is érezte már, hogy közel jár és amikor elkezdtem sikongatni rátette a tenyerét a számra, ő pedig a vállamba harapott, amikor elment. Testünk össze forrt és minden kilójával rám nehezedett, mind ketten még aprókat rázkódtunk a gyönyör utóhatásától és szapora szívveréssel lihegtünk, egymást nézve. Ren így maradt és szorosan átölelt. Még magamban éreztem őt és ettől újra megkívántam. Lüktettünk mind ketten de végül kihúzta magát belőlem és a hátára feküdt. Rátettem a fejemet vállára és a boldogságtól legördült a szemem sarkából egy könnycsepp. Az első gondolatom az volt, hogy szeretem Rent, annyira szeretem, hogy azt szavakkal leírni sem lehet.

Még egy kicsit így maradtunk és néztük a plafont. Néha megszorítottam, hogy érezzem tényleg itt van és ez igaz. Nem álom. Tényleg megtörtént és ezt már senki nem veheti el tőlem. Kiélveztem a pillanatot és boldog voltam mert ha csak ennyi járt nekem, már akkor is megérte. Nem beszéltünk mert most nem volt szükség a szavakra. Csak érintések és érzések voltak. Sosem fogom elfelejteni azt, ami most történt és örökre velem marad az arckifejezése és a szeme, ahogy most rám néz. Ezer érzelmet fejeznek ki, ami számomra a mindenséget jelenti.

Lassan vissza öltöztettük egymást, sok simogatás és apró puszik mellett és szerelemmel a szívemben de kissé bánatos lelkemmel kiültem a teraszra, ő pedig vissza feküdt. Pár perccel később látványosan felébredt és én csak néztem a lemenő nap utolsó perceit. Kihozott egy kis teát és csendben leült mellém. Már pár mécsest meggyújtottak és fényük pislákolt. Néztem a napot, amiből már csak leheletnyi csík látszott de az, narancssárga és vörös színekben pompázott, annyira gyönyörű volt. Ez egy tökéletes nap volt, talán egész életem legnagyszerűbb napja volt a mai. Nem akartam de pár csepp könnyem ismét legördült az arcomon, Ren oda nyúlt és letörölte. Ránéztem és szomorú mosollyal az arcomon mondtam neki.

– Annyira szép volt ez a naplemente. Bár sose érne véget.

Ren megértette mit mondok és bánatos szemekkel bólintott egyet.

Mire teljesen lebukott a nap, már összekaptam magam és onnantól újra csak vigyorogni tudtam. Sokáig beszélgettünk és mikor már magasan fenn volt a hold, lefeküdtünk aludni. Mosollyal az arcomon aludtam el és csak Ren járt a fejemben, ahogy velem volt. Csak velem.