Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

40. fejezet

Beljebb mentünk a barlang belseje felé, ami folyamatosan lejtett és egyre sötétebb volt. Ren bekapcsolta a fénykardját és ettől minden vörös lett de legalább láttunk. Mennyire praktikus már ez a fegyver!

Én is kihúztam a kardomat és készen álltam lecsapni bármire, ami megmozdul de tudjuk, hogy rosszul viselem ha ijesztegetnek, ezért eléggé ráparáztam.

– Nyugi. Nem fognak csak úgy kiugrani a földből. Előtte érezni fogod. – mondta Ren érzelemmentes hangon.

– Hát, köszi. Ettől nem nyugodtam meg. – válaszoltam idegesen.

– Érezd a barlangot. Járjon át az Erő és akkor tudni fogod.

Megálltam és fújtam kettőt. Lehunytam a szememet és koncentrálta. Megannyi suttogást kezdtem el hallani. Ezek lehetnek a kristályok! Olyanok mint a Midik, csak sutyorognak. Mennyivel egyszerűbb lenne ha megmondanák tisztán, hogy hol vannak és mit akarnak.

Mindig amikor elérkeztünk egy elágazáshoz Ren rám nézett.

– Azt hiszem, hogy jobbra. – neki dőltem a falnak és fáradtan sóhajtottam egyet.

Rennel egyszerre éreztünk valami rosszat.

– Vigyázz! – kiáltott rám és félrelökött. Ahol az előbb még a hátammal támaszkodtam, ott kidugta a fejét egy nagyon undorító nyálkás valami, aminek nagy szája volt, sok éles foggal. Se szeme, sem orra, sem arca. Csak egy száj a testen. Ren egy gyors vágással levágta a fejét. Még rángatózott, amikor elém esett a földre. Fújj. Ez baromira ocsmány volt.

Ren kinyújtotta a kezét felém, hogy felsegítsen. Megfogtam és végig bizsergett egy érzés a karomon fel a hátamig.

– Köszönöm. – suttogtam hálásan és kissé ijedten.

– Azt hiszem, jobb lesz ha visszamegyünk, majd holnap folytatjuk. – mondta Ren.

Mikor kiértünk a barlangból, még mindig világos volt. Pedig, azt hittem már éjszaka lesz, olyan hosszú időnek tűnt a sétánk oda bent de valójában még csak délután volt.

Megkordult a gyomrom.

– Éhes vagy? – kérdezte Ren.

– Kicsit. Tényleg korán van még, ha csak most kezdek éhes lenni. És Te?

– Én mindig az vagyok. – kacsintott rám. Szerintem ő is örül, hogy végre kijöttünk, abból a nyomasztó barlangból.

Visszaúton csak bámészkodtam mert nem tudtam betelni a látvánnyal, annyira gyönyörű volt a táj. A levegő friss volt és a szél vitte a virágok illatát.

A fogadóban nem volt más vágyam csak lefürdeni, mert annyira megizzadtam és az eséstől sáros is lettem. Első utam a fürdőbe vezetett és engedtem a kádba vizet. Közben Ren megrendelte az ételt és én sietve mondtam neki, hogy küldje nyugodtan Nyuszit hátha kell segítenie, aztán bevonultam és belecsobbantam a vízbe. Ahogy elmerültem jutott az eszembe, hogy nem hoztam be magammal semmit. Sóhajtottam egyet és átkoztam magam a bénaságom miatt. Körbenéztem és megláttam a kád szélén egy üveget. A kezembe fogtam és megcsodáltam. Talán, ez egy folyékony szappan de az átlátszó üvegben, egy átlátszó folyadékról nehezen mondom meg. Főleg úgy, hogy benne egy nagyobb virágfejet láttam, aminek több kerekded fehér szirmai és sárga közepe volt. Kicsit elbizonytalanodtam de a kíváncsiságom erősebb volt ezért kinyitottam és beleszagoltam. Ahogy megéreztem az édes illatot, abban a pillanatban lefagytam és csak néztem az üveget. Basszus, ez Ren illata. Basszus, ez Ren tusfürdője. Basszus. Gyorsan rátettem a kupakját és visszatettem a helyére, de közben csak azon agyaltam, hogy most már legalább tudom, mitől van ilyen illata. Már csak ki kéne derítenem, hogy milyen virág is ez.