Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

28. fejezet

1 évvel később...

ABY 31

Reggel kint ültünk a tűznél és mindenki, jó kedvűen beszélgetett és nevetgélt. A kávém mögül kilestem és ahogy néztem őket, muszáj volt mosolyognom.

Renre tévedt a szemem, aki ugyan így csak nézelődött és szívta magába a jó kedvet.

Kettőnk között egy év alatt, semmi sem változott. Én megtanultam helyesen és visszafogottan szeretni, bár néha iszonyatosan dühös voltam rá, hogy nem kezdeményez, Ő pedig még kitartóan tűrte azt, hogy a közelében vagyok. Veszekedni is, csak Zola miatt szoktunk. Valahogy nem értünk szót, amikor neve felmerül. Én védem Zolát, Ő pedig csak savazza szegényt. Az utolsó veszekedésnél már azt vágta a fejemhez, hogy nem fog Vele foglalkozni és vegyem át én a tanítását. Legyen az én bajom. Ren panaszkodik Zoláról, Zola panaszkodik Renről, én pedig a villámhárító szerepét játszom.

Az Erő edzések jól mentek nekem de a többieknek már annyira nem. Jimen és Baltazar azok akik használni is tudják, a többi srác pedig csak érzi az Erőt. Talán, ha sokat gyakorolnak egyszer menni fog nekik is.

Átadta Ren a tudását a vívás területén de érdekes módon a „Jar'Kait" szóba sem hozta. Nem kérdeztem rá, mert még nem akartam előtte felfedni a titkomat. A megígért Erő jártasságokat is elmagyarázta és igaza lett, tényleg jól szórakoztunk a tudatbefolyásolás gyakorlása alatt de akkor már kevésbé, amikor megtanította a Jedi elme trükk egyfajta módosított változatát, amit még Snoke tanított neki, azt amivel kínozni szokta az embereket.

Sajnos, valamiért nem akarta megtanítani, ezért titokban kellett megtanulnom azt, hogy kell el tűnni Ren életészlelése elől. Nem hagyhattam, hogy mindig tudja merre járok.

Két párbaj sorozatot csináltunk végig és mind kétszer én nyertem de Rent, egyszer sem bírtam legyőzni. A végén, mindig én feküdtem a földön és onnan néztem fel rá. Az arcán mindkétszer mérhetetlen elégedettséget láttam és ez engem, rettentően felbosszantott. Újra megfogadtam, hogy a jövőben valamikor, ő fog a földön feküdni és én, pedig majd felette állok győztesen.

Számtalan küldetésen vettünk részt együtt és mindegyik sikeresen zárult. Egyszer sem kerültünk, olyan szorult helyzetben mint először.

Jimennel azóta sem volt meg a randink, de jó barátok lettünk.

Xeliannal találkoztam, talán egyszer de amikor meglátogatja Rent, én eltűnök. Már messziről érzem ha közeledik és nincs kedvem végig nézni, ahogy andalognak. Olyankor kell pár nap, mire kiheverem a féltékenységemet.

Zola sajnos elég hamar rájött, hogy mit érzek Ren iránt, pedig én végig tagadtam mindent de nem szólt nekem, hogy tudja.  Onnan tudtam meg, hogy egyszer Ren rám zúdította Zola véleményét, amikor kissé féltékenyen viselkedtem.

– „Jo, kérlek ne csináld ezt. Ne legyen Zolának igaza.

– Miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül.

– Zola azt mondta, hogy halálosan szerelmes vagy belém. Ha féltékenykedsz akkor igaza lesz és én nem akarom, hogy igaza legyen. – hirtelen fel sem fogtam mit mondott csak azt éreztem, hogy mindjárt elsüllyedek kínomban.

– Ez nem is igaz. Lehet, hogy félre értetted. – annyira lángolt a fejem, hogy majdnem kigyulladt.

– Ezt beszéld meg vele. – mondta.

– Jó! Elhiheted, hogy meg is fogom. – végtelenül dühös lettem és mérhetetlenül szomorú mert így már tudom a véleményét kettőnkről.