Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

17. fejezet

Reggel engedélyeztem magamnak plusz egy óra alvást, így már mindenki kint volt, mire kijöttem a házból. Leültem a tűzhöz és észre sem vettem de megint csak az Erő használatot próbáltam gyakorolni. Nyuszi közben ki be járkált a házamból. Takarított, ha jól láttam. Szép rendet csinál. Ekkor Ren bejárati ajtaja is kinyílt és ki lépet rajta. Engem onnan nem látott meg de azt hamar észre vette, hogy megint nyílt az ajtóm és ahogy elment mellett, feltűnő módon bebámult rajta. Ez azért kicsit szemet szúrt nekem. Miután elsétált, feltápászkodtam és ugyan azt az utat megtettem, amit ő is és megnéztem, hogy mit is láthatott. Vajon mit nézet ennyire? Nekem nem tűnt fel semmi extra, ami fura lehetett. Álltam az ajtóban és ezen gondolkoztam, amikor Zola rá tette a kezét a vállamra.

– Joey, mit nézünk? – kérdezte gyerekesen.

– Látsz valami furát?

– Hmm. Azon kívül, hogy nézel egy üres szobát? Semmit. – tartott egy kis szünetet. – A többi házban, a hálóban az ágy középen van. De úgy látszik a Tiédben és Rennében még más volt az elképzelés. Lehet, hogy ezt hamarabb rendezték be mint a többit, vagy nem tudom. – megvonta a vállát. – Ez azért nem a világ vége. Esetleg akarod, hogy középre húzzam neked?

Én annál a résznél, hogy Ren szobájában is a falnál van az ágya teljesen lecövekeltem.

– Honnan tudod, hogy neki is ott van az ágya? Voltál bent?

– Nem dehogy. – elkezdett nevetni. – Csak jött ki valamelyik nap, én meg ott ültem és onnan totál be lehet látni hozzá.

– Oké. Akkor mindegy. – és elindultam a tűzhöz vissza, Zola is jött utánam.

Beszéltünk még egy keveset de nekem csak azon járt az eszem, hogy Rent és engem alvás közben csak egy fal választ el. Ettől mindig elpirultam, akár mikor is gondoltam rá. Arra jutottam, hogy elkel terelnem a figyelmemet és ezért Zolával ebédig edzettünk. Mutattam neki pár fogást a közelharchoz a pályán.

Délután ő következett Rennél. Kíváncsi voltam, hogy ők ketten mire jutnak.

Vártam és láttam, ahogy jön vissza Zola. Annyira reméltem, hogy neki is siker élménye lesz de már messziről feltűnt, hogy teljesen ki van akadva és a szemei csak úgy szórták a villámokat.

Oda siettem hozzá, hogy megkérdezzem mi borította ki ennyire.

– Mi történt?

– Ne itt. Gyere be, elmondom. – és sietve bementünk hozzá.

Próbáltam nem feltűnően körbe vizslatni de tényleg egyforma volt minden ház. Neki sem volt sok saját cucca, hát ez biztos foglalkozási ártalom lehet.

Ahogy becsukódott az ajtó, már el is kezdett panaszkodni.

– Tudod, hogy már az elejétől nem bírom Rent de az, ahogy beszél teljesen kiborít. – mondta indulatosan.

– Miért, mondott valamit? – kérdeztem vissza.

– Nem, csak szurkálódik és olyan lekezelően beszél velem. – szomorú és egyben mérges is volt.

– Annyira sajnálom. Majd később biztos jobb lesz. – kezdtem el vigasztalni.

– Gondolod? – közben leült és eléggé gondterhelten maga elé nézett.

– És az Erővel, hogy jössz ki?

– Ahh, az sem ment jól. – sóhajtott és a kezét az arcára tette.

– Fel a fejjel, ez még csak az első óra volt. – mellé ültem és gondolkoztam mivel tudnám kicsit jobb kedvre deríteni. Még próbáltam kicsit felvidítani de nem sok sikerrel. Majd ha nekem is jobban megy, adok neki pár külön órát. Renről pedig, nem tudok elfogulatlanul beszélni és még nem szeretném ha rá jönne az érzéseimre. De, jó lenne ha elsimulna köztük ez a kis nézeteltérés.