Árnyékod vagyok ✓ [ Befejezett ]

39. fejezet

Nyuszi ébresztett és volt még annyi időm, hogy össze dobáljam a cuccaimat a táskámba. Másfél év alatt sem lett több, mint amit bele ne tudjak tenni a régi tatyómba. Ez teljesen megnyugtatott, hogy mindig minden nálam van. Régi szokásokat nehéz levetkőzni. Kabátom rajtam, kardom a kezembe. Indulás előtt még vissza néztem a szobára. Olyan mintha itt sem lettem volna. Biztos ilyen lesz ha ... á, mindegy.

– Menjünk Nyuszi! – és becsuktam magam mögött az ajtót.

A siklójánál találkoztunk és Ő is hozta a droidját. Vettem egy mély levegőt és követtem őket fel a rámpán.

Ren rámutatott a mellette lévő helyre és én pedig leültem.

Végig néztem rajta és az egész hajón. Valami nem stimmelt.

– Nem kéne inkább álcáznunk magunkat? Gondolom nem olyan bolygóra megyünk, ahol az Első Rend lenne az úr?

Ren rám nézett és elgondolkozott rajta. Az arca fáradt volt és most már gondterhelt is.

– Mit javasolsz?

– Hát, menjünk a Kislánnyal, mert ez a hajó túl feltűnő és Te pedig ne legyél ennyire Első Rendes. – és végig mutattam rajta.

Egy fél mosoly jelent meg az arcán.

– Csak jelezném, hogy Te is talpig feketében vagy...

– Ez igaz de nekem elbűvölő a mosolyom és ettől már nem is tűnök veszélyesnek. – vigyorogtam rá. Bár a kardom már nem annyira bizalomgerjesztő.

– Rendben. – hagyta rám. A következő percekben már lefelé sétáltunk a rámpán és beszálltunk az én hajómba.

Leültem a pilóta székbe és rámutattam a mellettem lévő helyre. Ren félre biccentette a fejét és leült.

– Ez most komoly? Te nem is tudsz hajót vezetni! – nézet rám eléggé ijedten. Talán most láttam igazi félelmet először a szemébe. Ezen majdnem felnevettem de inkább nem tettem mert még azt hinné, hogy rajta nevetek, pedig csak a helyzet vicces.

– Van a Te helyednél is kormány és ha van valami gond, akkor átveszed az irányítást Margetól. – válaszoltam Rennek és folytattam. – Szia Kislány. Motorokat indítsd! Ellenőrizd a beállításokat! Szólj, ha indulásra kész vagy.

– Igenis, Jo. Hová megyünk?

Jelentőségteljesen rá néztem Renre erre ő csak megforgatta a szemét és válaszolt.

– Auril szektor, Adega rendszer, Ossus bolygó.

– Köszönöm. – mondta Marge és betáplálta az út irányt. – Kérek egy hitelesítést és utána indulunk!

Ren ránézett és bólintott. Rányomtam és lassan elkezdtünk felszállni. Lenéztem a táborra és mintha Zolát és Jiment láttam volna de még túl korán volt ahhoz. Az úton kínos csend telepedett ránk. Hirtelen nem tudtam miről is beszélhetnénk és Ren sem hozott fel semmi témát, ezért hátradőltem és behunytam a szememet.

– Azért ne legyél ennyire izgatott. – mondta Ren én pedig résnyire nyitottam az egyik szemem és ránéztem.

– Esetleg Te is lazíthatnál. Ha már kötelező program, akkor legalább pihenj egy kicsit. Én nem foglak bemártani ha kicsit szórakozol is.

Ren össze húzta a szemöldökeit.

– Hogy érted, hogy "kötelező program"? 

– Szólj, ha elmagyarázzam, hogy mit jelent lazítani. – válaszoltam mert szerintem ő sosem kapcsolódik ki és talán nem is tudja, hogy kéne csinálnia.