Never say never

40.fejezet

Hát emberek,igen ahogy látjátok elértünk a 40.dik fejezethez.Ami egy kerek szám szóval hosszú és kidolgozott részell álltok szemben.Nagyon köszönök nektek mindent!Nagyon nhyon ngyon hálás vagyok! *^
Remélem továbbra se haggyátok abba az olvasást,mivel én nagyon szivesen írok.Lehetséges hogy lessz egy új kömyvem,bá NEM BIZTOS!Na jól van nem tartalak tovább titeket,jo olvasást!

"Luke mi a f*szt csinálsz!!?"kiabálok.Nem érdekel,hogy mennyire néznek hülyének a többiek!Az én pasimat ne smárolja le rajtam kívűl senki!
Főleg ne Brittany!!!
"Nina mi a bajod!?"fordul felém Luke,és egy unott fejet vág.
"Luke,most komolyan azt kérdezed mi a bajom!?Szerinted mi lenne...!?!"
"Hát nem tudom ezért kérdeztem!"
"Luke miért csinalod ezt!?Nem vagyok Harryvel!Én téged szeretlek!Luke hogy lehetsz ennyire...!?"
"Nina,nézz tükörbe és aztán beszélj!Nem érdekelsz!Feljts el!"
"Nem foglak!"majd ki megyek az ajtón,becsapva mögöttem az ajtót és sírva kiszaladok az ajtón.

\\Luke szemszőge//

És még én vagyok a hibás!Ő smárolta le vagy már 4szer Harryt!És mind a 4-et megbocsálltottam.De ez már elég! Úgy döntöttem új életet kezdek,és elfeledem a multat.Bár ez elég nehéz lessz,mivel még mindig kinaszottul szerelmes vagyok Ninába.Egyikoldalam azt mondja hogy felejetsem el a másik oldalam pedig hogy bocsássak meg neki.Végül úgy döntöttem hogy próbálom elfelejteni.De elsőnek,éreztetni akarom vele amit én érzek.Sikerült a tervem,pont úgy ahogy elgondoltam.Bár a végén kicsit bántam,mivel hát...nem is tudom,mivel SZERETEM őt.És nem szabadna feladnom az érte küzdést.Mikor azt mondta hogy "Nem foglak elfelejteni"akkor egy nagyott dobant a szívem,mivel lehet hogy tényleg szeret...Nem tudom mit csináljak.

//Nina szemszöge//

Hogy lehet ennyire paraszt!!??
Ezt direkt csinálta!Hogy féltékennyé tegyen.Ezt nem hiszem el mindent elszúrtam.Miért vagyok ennyire idióta!??Igen most a szobámba vagyok és dobálom szét a dolgaimat.Mindent szét törtem,és szét szakítottam.Az agyam irányít én meg engedelmeskedek.
"Luke!!!Miért teszed ezt velem!!!"kiabálom hangosan,és közbe már csurom vizes a szemem.
"A k*va életbe!!!Elgem van!!!"kiabálok és csak kiabálok.Nem így akartam hogy alakúljon!Én Lukeal eggyütt akartam volna maradni.Ezt nem teheti velem.Azonnal át megyek hozzá!Felvettem egy normális laza ruhát,sminket csak szemre tettem,és indultam is.
Út közbe azon gondolkoztam hogy mit mondjak neki.
Most éppen a kapujuk elött állok.
"Nem haggyuk az egészet úgy se bocsállt meg!"gondolom magamba.
Nem!Erősnek kell lennem.Bekopogtam.Luke anyukája nyitott ajtót.
"Jó napot Lukeot keresem!"
"Fennt van a szobájába,de eléggé nincs magánál.Szóval,jobban teszed ha késöbb mész fel hozzá!"mondta.
"Kérem!Csak 5perc lessz az egész!Fontos!"mondom már köynörögve.
"Jól van,de most komolyan nincs jól!Megbántotta egy lány!"
Úristen anyukája is tud róla.
"Igen tudok róla."mondom hallkan közbe szégyellem magam.
Nem is kopogtam csak benyitottam az ajtón.
"Luke,szeret téged!"mondja Claum.Majd mindkettő szeme rám szegözik.
"Aaaa hello!"mondom nekik.
"Mit akarsz!?"kérdezi Luke mérgesen.
"Beszélni 4szemközt!"
"Nincs miről beszélni!!Menny innen!"órdítrám.
"De igenis van!És beszélni fogunk!"
"Nem Ninácska nem fogunk,most pedig tünés innen!!!"
"Luke csak hallgasd meg!Hagylak titeket beszélni."mondja Claum majd kimegy a szobábol.
"Siess mert nincs rád időm!"mondja Luke.
"Luke ezt hagyd abba,kérlek!Mindenki hibázhat!"
"Igen,de ennyit nem...!!"
"Luke,én csak barát vagyok Harryvel.Megígérem többet nem fordul elő!"
"Nina nem érted hogy nem érdekelsz!Nem akarlak téged!"kiabál.
"Jó!Csak annyit szerettem volna mondani hogy...én mindig szeretni foglak!..."majd indultam az ajtó felé.Ilyenkor megfogta a kezem és magához ránott.
"És én ezt miért hinném el!?"kérdezi az ajkaimra suttogva.
Én meg nem bírom ki,és megcsókolom.Persze ő viszonoz aminek nagyon örültem.Majd beltúrok a hajába,és ő meg a derekamnál közelebb húz magához.Levegőnk elfogyott így elengettük egymást.
"Én is szeretlek!Mindennél jobban!"mondja a fülembe suttogva.Majd meghalljuk hogy valaki itt van az ajtó elött,és hallgatózik.
"Nina!Te is arra gondolsz amire én!?"
"100%-an!!"
Oda lopakottunk az ajtóhoz,és egy gyors mozdulattal ki nyiottuk.Ilyenkor be esett Claum.Aki hallgatózott.
"Béke van!Még csak most jöttem ide!"próbál kifogást találni.
"Hát persze!Te soha se hallgatózn kicsi Claum!"mondom már röhögő görcsbe.
"Na jó!Tudom hogy újra össze jöttök!"kiabállja Claum.
"Na most elárultad magad!Hogy hallgatóztál!"
"Nem dehogyis!"
"Jól an Claum ezt még nagyon visszakapod!"modom neki még mindig nevetve.Erre elkezd futni.
"Juj de jó fogócskázzunk!"kiabálja Luke.
"Úgy is elkapunk Claum!Nem menekülhetsz!"majd futunk utána.