Never say never

4.fejezet

11:00-kór keltem fel,aztán értettem meg,hogy zene közbe aludtam el.Körbe néztem a házunkba de mindenki aludt anya is meg a báttyám is,bár az elég furcsa volt,mivel soha se szokott itthonlenni mindig barátjaival lóg.Korogni kezdett a gyomrom így hát,be mentem a konyhába és gyorsan készítettem egy meleg szendvicset.Nem mondom ,hogy életem leg finomabb szendvicse lett,de azért ehető.Majd be mentem a nappaliba és bekapcsoltam a TV-ét.De egyik csatornán se volt valami érdekes műsor.Végül bementem a szobámba és a leptopomat kinyitottam mibe észre vettem hogy facebookon nagyon sokan bejelöltek.Máris megnéztem kik lennének azok.Mindegyik osztálytársam..MINDEGYIK!?

Bejelölt Luke Hemmings is'!!

Máris vissza jelöltem!!

Megnéztem a profil képeit.

És úristen éppen koncerten volt amin ő volt az énekes!És vagy tízezer rajongó!Nem tudom hogy most e igaz-e,de biztos vagyok benne hogy ki fogom találni.

Majd lefeküdtem aludni mivel nem volt más dolgom.

Reggel frissen kelltem.

Anya rá tette az ágyam szélére a reggelit,és egy kis cetlit.amin az állt:

'Elmentem,kicsim vigyázz magadra!'A másik oldalán pedig ez:'Ma egy fiú jött hozzánk,de te éppen aludtál ezért nem szóltam valami Luke neve volt!'

Mikor ezt elolvastam máris elkezdtem öltözni,minél gyorsabban a suliba akartam lenni.

Be értem 10 percel elött mint ahogy kéne.És láttam hogy a suli melleti park nél űl Luke gyorsan oda mentem. Ő éppen gitározott,de elég halkan,mint ha nem akarná ,hogy a többi ember hallja.

"Hello!"csak ennyit szólaltam meg

"Jaj szia!!"és ő meg gyorsan elrakta a gitárját.

"Melyik számott játszottad?"

"Csak úgy ami eszembe jutott!"

"Még egyszer eljátszod?Értem!?"

"Háát..akkor ma gyere át hozzánk ,este"

"Háát.. oké,de azt se tudom,hogy hól laksz!Jaj most jutott eszembe te reggel hozzánk jöttél!?"

"Ja igen csak a naplódat akartam elhozni mert ma otthagytad az osztályba!"

Egy másodpercig elbizonytalanottam, mert arra gondoltam hogy bele olvasott."ne félj nem néztem bele!"Majd mindketten nevetni kezdünk."köszönöm,igazán kedves vagy,ha más lett volna biztos bele ézett volna!"

"Háát.. szívesen!,szóval térjünk a témára tessék itt van a ház számom.Remélem meg találod!"és egy fél mosolyt elytett.

Annyira cukii volt!

"Hé figyelj!"mondta Luke de félbe szakította őt a csengő.

"Mindegy nem fontos!"majd megint mosolyogni kezdett,én meg nem tudom miért,de nem hiszem el MEGÖLELTEM!!Nagyon jól esett a kezei között lenni,nagy melegséget éreztem.

"Ezt most miért kaptam!?Mámint nem azért mert nem örülök neki!"

És mindketten elkeztünk nevetni.

Majd be mentünk a suliba.És ott eltért az utunk mivel különböző terembe volt óránk.Majd egy gyors puszit nyomott a homlokomra és el is tünt.