IOV 2.0 - Egy új verseny ✔

🌻🌻 7.🌻🌻

– Balogh Marcell vagyok, a Szirtes csapat tagja. A mi iskolánk a...

– A tavalyi győztes.

– Igen – nevetett fel és kínosan a szőke hajába túrt. – Abból a négy versenyzőből hárman leérettségiztek és elballagtak, a negyedik tag tizedikes, ráadásul az osztálytársam, de nem akart nélkülük versenyezni, úgyhogy végül mi jöttünk – mutatott magára és három másik piros melegítőt viselő tagra. Egy fiúra és két lányra, akik látva a csapattársuk bátorító mosolyát, felálltak az asztaluktól és odajöttek hozzánk.

– Fazekas Bence.

– Tóth Virág.

– Kormos Kitti – mutatkoztak be.

– Kósa Janka vagyok.

– Én meg Miklós Tibor

– Ferenczy Dominik.

– Én pedig Hoó Léna – mosolyodtam el óvatosan.

Ők máris szimpatikusabbak voltak számomra, mint az a Noel, ráadásul egyáltalán nem tűntek bunkónak és beképzeltnek.

– Na szóval. Visszatérve arra, amit te mondtál – nézett rám a szőke srác. – Teljes mértékben igazad van. Legyetek résen.

– Hagyjátok már azt a szerencsétlen fiút! Szerintem nem akar ártani nekünk. Cuki és helyes itt – mondta Janka, aztán elmosolyodott. – De láttam valakit, aki még nála is helyesebb. Egy lila csávó. Ó, gyerekek! Főnyeremény.

– Janka – néztem rá kedvesen. – Ez egy verseny. Azért vagyunk itt, hogy nyerjünk, nem azért, hogy palizzunk.

– Megértem, hogy neked nincs érzéked a fiúkhoz, de engem hagyj békén!

– Ezzel azt feltételezed, hogy még nem volt barátom?

– Miért? Volt? – nézett rám Janka rendkívül lekezelően és gúnyosan. Az eszem megáll, miért viselkedik így? Én nem ártottam neki semmit!

– Oké csajok, nyugalom! Konfliktust félre tenni! Kit küldünk a feladatra? – szólt közbe Tibi, aki aztán a pirosokra nézett. – Ti kit küldök? Mire tippeltek?

m – Mindenki logikai feladatra számít, úgyhogy biztos, hogy nem az lesz. Azért mi sem akarunk mindent megosztani másokkal, de annyit elárulhatok, hogy figyeljétek meg alaposan az újságokat – bökött az asztalon heverő rajzra. – Tőlünk Bence megy, mert okos és erős is.

– Ez vagyok én – húzta ki magát Bence.

– Tőlünk Janka megy – mondta Domi.

– Igen? – kérdezte ledöbbenve Janka – És erről mikor is akartatok szólni?

– Most.

– Mi léptünk, sok szerencsét nektek – hagytak ott minket a pirosok, mi pedig végre dönthettünk a feladattal kapcsolatban.

– Ne aggódj – tettem Janka vállára a kezem. – Nekem volt egy erős sejtésem, most pedig kezdek egyre biztosabb lenni a dologban. Valami labirintussal kapcsolatos feladat vár rátok.

– Labirintus? És ezt mégis honnan jött, amikor újságok vannak a képen?

– Nézd meg őket jobban – tanácsoltam. – És ha igazam van, akkor nem lesz baj. Jó a memóriád, a logikád, a térlátásod és gondolom a tájékozódó képességed is.

– Ez igaz, de mi van, ha miattam esünk ki?

– Akkor így jártunk.

– Hát jó. Írjatok fel!