Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

Alku

- Jimin szemszöge -

Ugyanúgy várok. Ez már a mindennapjaimmá vált. Lábammal a köveket rugdosom miközben sétálgatok, mert nem tudok egy helyben ülni most. Ma nem izgulok, hogy mit tervezhet. Nem hinném, hogy bármi negatívat. A tegnapi után, inkább egy nyugodt délutánt gondolnék valószínűnek. Olyasmit, hogy csak itt vagyunk. Jó lenne azért beszélgetni vele kicsit, és  jobban megérteni a dolgokat. Mit miért tesz? Mi lehet azaz ok, ami miatt piszkál? A barátságunk nem volt egy nagy szám. Volt, hogy együtt lógtunk, volt amikor nem. Nem beszéltünk egyszer sem a fontos dolgokról. Inkább csak röhögtünk, de legtöbbször mégis közösen hallgattunk. Jók voltak az együtt töltött délutánok. Mindig szerettem vele lenni, de egyszer valami megváltozott. Jungkook más lett. Furcsán viszonyult hozzám, nem úgy, mint azelőtt. Nem értettem miért, úgy gondoltam, biztos történt vele valami otthon vagy egy haverjával. Nem kérdeztem rá, hiszen mint mondtam, sose beszéltünk fontos dolgokról. Vajon az a dolog miatt piszkál, ami miatt kicsit megváltozott? Mégis mi lehet az? 

Meghallottam a lépteit, amikre egyből oda fordultam és egy kis mosollyal jeleztem neki, örülök, hogy eljött. Az ő vonásai nem mutattak ilyet, de utálatot se. A szokásos közömbösség. Mi játszódhat le a fejében? 
- Mióta örülsz annak, hogy eljövök? - közben törökülésben foglal helyet, nem törődve azzal, piszkos lesz e nadrágja. Tekintetét az enyémbe fúrja. Mintha olvasni akarna gondolataimban, olyan benyomásom lett. Ez kicsit zavarba ejtő lett volna jelenleg, mert én az ajkait figyeltem előtte. Fejemben azt is megállapítva, mennyire jó lenne érezni őket. Szeretném megtapasztalni puha érintésüket, ahogy az én ajkaimból szeretnének többet és többet. Mindig elszégyenlem magam ezek a gondolatok után. Szerencse, hogy ő ezt nem tudhatja meg. 
- Miből gondolod, hogy örülök? - kérdezek rá a nyilvánvalóra. 
- A mosolyból, amit nekem címeztél. Esetleg tévednék? - gúnyosan mondja. Akkor ma inkább szívatni akar? Erre nem számítottam. Azt hittem kedves lesz és egy jót hallgatunk megint. 
- Nem, nem tévedsz - kicsit bizonytalanul cseng hangom. Hova akar kilyukadni? Azt hittem, ezeket a megjegyzéseket kerülni fogja a múltkori miatt. Mikor közölte, hogy nem szerethetek belé. 
- Ezt pontosan minek köszönhetem? - kajánul vizslat engem, közben elvárja, hogy ilyenekre válaszoljak. 
- Reméltem, ma is olyan lesz, mint tegnap délután.
- Azok a délutánok miattad értek véget. Nem lesz olyan megint, a tegnap kivétel volt. 
- Miattam? Hogy érted? - döbbenten nézem komoly arcát. Akkor.. nem ő változott régen, hanem én? Esetleg ha mégis ő lett más, akkor lehet miattam? 
- Azt hittem, ennyi azért leesett - sóhajtva néz a földre majd feláll, indulásra készen. Ettől megijedek. Ne, ne, ne, ne! Most tudtam meg, hogy az én hibám! Itt nem fejezheti be a mesélést! Kizárt! Ezt nem hagyom! 

Odafutottam hozzá és elálltam az útját. Két csuklóját megszorítottam. Nem fogom hagyni elmenni, amíg el nem mondja. Ebben biztos lehet. 
- Jimin, azt ajánlom, hogy azonnal engedj el - fagyos a hangja és mérgesen nézi kezünket, ahol egymáshoz érnek. Az aurája megint ijesztő lett. Biztos kiborult attól, hogy pont én merek így viselkedni vele.
- Nem! Kook! Mondd el mi történt! Kérlek.. - a kérleknél elhall a hangom. Megijedek a szempártól, aki egy ragadozó gyorsaságával kapja fel a fejét. Egy sebes mozdulattal a falnak lök, kezét kitépve szorításomból és a kemény felülethez présel. Ujjait a vállamba mélyeszti. Most egyáltalán nem gyengéd velem. Idegei pattanásig feszülnek. Nagyon félek. 
- Hogyan neveztél? - próbálja hangsúlyát a hideg semlegességhez hasonlatosan használni, de a düh csak úgy áramlik belőle. Ijesztő.
- Bocsánat.. véletlen volt.. - remegek ahogy a hangszálaim is. Nem értem, ezen miért akadt ki ennyire. Régen mindig így hívtam. Lehet pont emiatt? Akkor se kéne így reagálnia. Túl erősen szorít. Nagyon fáj. 

Hallgat kicsit, közben végig engem vizslat. Nem tudom mi jár a fejében, de biztos vagyok benne, hogy nem fogom megköszönni. 
- Lehet mostanában túl kedves voltam, hogy azt hiszed ennyi mindent megtehetsz - nem merek erre válaszol, bár mit lehet ilyenkor mondani? Igen, túl kedves voltál, ideje, hogy bánts? Esetleg ellenkezni vele aminek biztos rossz vége lesz? Ez nagyon nem tetszik nekem. Egyik se.

Egyik kezével arcomra simít, finom mozdulatokkal érintve össze bőrünk.
- Ezt kicsit elrondíthatom? - fogja meg orrom, mint a rossz kisgyerekeknek a mesékben. Továbbra is némán állok, csak a hangos szívverésem válaszolhat neki. - Akkor ebben megegyeztünk - végig húzza mutató ujját arccsontomon, majd ajkaimon és emeli kezét. Becsukott szemmel várom a csapást, ami nem is késik. Keze arcomon csattan. Felszisszenek fájdalmamban, majd megint gyengéd tapintását érzem bőrömön. 
- Kérlek.. ne - nyitom ki szemem és könyörögve nézek a fagyos szempárba, pedig az ujjait szívesebben nézném, amik továbbra is a megsebesült felületen apró mozdulatokkal cirógatnak. 
- Ne felejtsd el, hogy én nem a haverod vagyok már. Szeretném, ha tisztelettel néznél rám és hallgatnál arra amit mondok. Akkor nem fog bajod esni. 
- Tudom, hogy nem olyan már a kapcsolatunk és én tényleg tisztellek. Viszont a harmadikat, nem ígérhetem meg. Nem áll szándékomban behódolni neked - kicsit elveszik a szavak  súlya a vékonyka hangomban. Nem valami határozott így. 
- Előbb füled farkad behúzva kértél egyből bocsánatot. Egy ilyen gyáva ember akar nekem ellenkezni? - a gyáva szó nagyon fájt. Én az vagyok a szemében? Csak egy kis félős senki, akiből csicska lesz? Nem akarok az lenni, de tettekkel ellenkezni nincs bátorságom a szemben lévő erős fiú ellen, így csak annyit tehetek,hogy nem török meg. Elég kevés, de ez is valami. Bele kéne mennem abba, hogy rá hallgatok? 
- Én csak azt szeretném, ha megmaradna az emberi méltóságom. Nem akarok behódolni neked, de tényleg gyáva vagyok. Ember akarok maradni a szemedben és mindenki máséban! Ahhoz meg nem lehetek báb és nem törhetek meg - döbbenten néz és elenged. Kis csend után szólal csak meg. 
- Mit szólnál egy alkuhoz?
- Alku? - hülye lennék vele ilyet csinálni, de ha tisztességes és van esélyem, miért ne? Inkább leszek elég hülye ahhoz, hogy belemenjek. 
- Ha elérem, hogy megtörj, lehet egy kívánságom, amit haladéktalanul teljesítesz, viszont ha egy hónapig kibírod, soha többet nem zaklatlak és azon felül kérhetsz valamit - meglepődök, de nem akarok gondolkozni. Akkor elutasítanám. Én meg leszeretném őt győzni. 
- Rendben - tenyerét felém nyújtotta. Elfogadtam, így kezet rázunk. Szorosan fogjuk egymás ujjait és közben a másik érzelmeit akarjuk megfejteni. Mikor ezt megunja, elengedi és elsétál. Először távolodó alakját nézem, majd ott bámulom mancsom, ahol tapintása bőrömön ragadt. Mi ez az érzés? Én.. miért vágyok arra, hogy megint érezhessem? 

- Jungkook szemszöge -

Jimin, elképzelni se tudod mennyire vissza kellett fognom magam. Nem, nem az ütéssel kapcsolatban, sose tudnálak teljes erőmből megütni. Sokkal inkább azzal, nehogy most egyből leteperjelek. Úgy látszik, kezdd visszatérni, az a bizonyos elfeledett érzés. Hogyan érted el, hogy megint vágyjak rád?