Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

Jimin a suliban

- Jimin szemszöge -

Válaszomra mosolyra húzta a száját és megölelt. Erős karjai körbe fonták vékony derekam és gerincemnél összekulcsolta ujjait. Nem mertem a szemébe nézni, csak a szobám padlóját bámultam, miközben ő hajamba fúrta az arcát és magába szívta az illatom. 
- Ölelj vissza - súgja a testem mellett lecsüngő végtagjaim láttán. Engedelmesen behajlítom könyököm és mellkasát átkarolom. Fejem a mellkasába fúrom. Olyén érzés a kezei között lenni, mint egy aranykalitkában. Szereted és vágysz a kényelemre, ami ott van, de közben utálod, hogy mindössze ennyi a világ. Az a pár rács és az étel. Itt vagyok a karjaiban annak a személynek, akit szeretek, de pontosan tudom, hogy ez jelenleg csak csapda. Jobban fáj, pólóján keresztül simogatni, mintha lelépett volna. Idővel biztos jobb lesz és sikerülni fog a helyzetet is feldolgozni. Egyáltalán mi az életet takar, hogy az övé leszek? Jó kisfiú leszek és teljesítem a kéréseit? Esetleg úgy érti, hogy le akar feküdni velem? Mi!? Nem, na az ki van zárva. Nekem elég volt azaz alkalom, mikor elvesztettem a szüzességem. Soha többet. Bár, nem hinném, hogy ez lenne a célja. Emiatt nem csinált volna ekkora hűhót. Azt hiszem, bár ki igazodik ki rajta ezek után? Mikor elhiszem, hogy megismerem, kiderül, hogy minden hazugság. Elég jól hangzik, nem? Hát nem.

- Gyere, feküdjünk le - döbbenten néztem fel rá, ő pedig elneveti magát - az ágyra, Chim - elpirulok és egymást ölelve oldalazunk oda. Elfekszik a hátára, engem pedig magára húz. Egyáltalán nem vagyok boldog. Olyan idegen az érintése, de közben jól ismerem. Ráadásul sok kérdésem van. Mit veszíthetek ha felteszem? Talán már, semmit.
- Mit értesz azalatt, hogy a tiéd vagyok? - kérdezek rá bátortalanul a jelenlegi legfontosabb dologra. 
- Azt, hogy engedelmeskedsz nekem, kérdés nélkül - a tipikus lenéző mosolyával figyel és hajamba túr. Ez valahogy nem tetszik. Miket fog kérni? Én jelenleg találkozni se akarok vele, ennek ellenére rajta fekszem és a tulajdonában vagyok. Egy ember hogyan birtokolhat egy másikat? Hát nem egyenlőek? Ez hol igazságos? Bár most a legnagyobb feladatom, hogy kibírjam azt, amit tervez. Bármi is legyen az. 
- És miket kéne teljesítenem?  
- Amiket kérek - Kook, ne csináld ezt! Legalább válaszold meg a kérdéseim, hogy megértsem a helyzetet. 
- Például? - hajamnál simogat és úgy mond pár dolgot. 
- Segítesz a háziban, ha megkérlek megcsókolsz, vagy csak követsz és mellettem maradsz - közben végig tincseimmel babrál én meg válasz nélkül hagyom a felsorolt feladatköröm. Nem akarom megcsókolni, se vele lenni. Nagyon rossz érzés most is csak egy bábként feküdni rajta. 

Hirtelen, meghallottam ahogy nyílik az ajtó, így egy másodperc alatt lemásztam Kookról és államig felhúzva a takarót döntöttem hátam a falnak, elvörösödve a helyzettől. 
- Minden rendben van? Nem kéne lassan hazamenned Jungkook? - fordul a hívatlan látogatóhoz anyukám, aki bólint egyet és egy nyújtózkodás után feláll. 
- Jobbulást Jimin - mosolyog rám, majd illedelmesen elköszönve távozik a szobából. Nem kísérjük ki, mert engem egy szülő kutató tekintete tart a falhoz nyomva. 
- Azt hiszi beteg vagy? - kérdezi meg végül, amitől megkönnyebbülten lélegzek fel. Akkor csak ennyi esett le neki. 
- Igen - válaszolok egy erőltetett mosollyal, amit szomorúan viszonoz és homlokomra puszilva megy ki a szobából. Jelenleg ennek örülök, végre megint egyedül lehetek. Olyan erőltetettnek érzek mindent, de belül pedig üres lettem. 

- Jungkook szemszög -

Másnap reggel nem tudtam, mire számítsak a suliban, így elvárások nélkül ültem le helyemre. Becsuktam a szemem, hogy én most pihenni fogok, de valaki megbökte a vállam. Kedvetlenül és kicsit mérgesen fordultam a kéz irányába. 
- Jk, most komolyan Jiminnel jársz? - kérdezi meg az egyik srác az osztályból, akivel szerintem még életemben nem beszéltem. Hogy hívják egyáltalán? Meg különben sem érek rá vele foglalkozni. Éppen az emlegetett szamarat várom. 
- Nem - felelem kedvtelenül. Akkor leszáll rólam verekedés és vita nélkül, ha ezután figyelmen kívül hagyom. Nem? Legalábbis ajánlom, nem tervezem megosztani velem az életem. 
- Akkor miért vagytok mindig együtt? - milyen alapon kér engem számon? 
- Olyan csicska féleség - felelem. Ha ezután se hagy békén, én leütöm! Mellesleg, az nem baj, ha ezt elterjeszti. Legalább senki se mer majd Jiminhez nyúlni. Jó, annyira nem vagyok rettegett. Végülis ez egy suli, itt nincs olyan nagy hierarchia. Nyilván akadnak olyanok, akiknek van tekintélyük, de ez nem ad hatalmat. Bár, ha van egy becenevem, akkor az már jót jelent. 

A srác furcsán néz a csicska szó miatt, majd végül otthagy. Utálom, ha csak úgy szó nélkül lelépnek, de jelenleg ez se hat meg. Inkább átgondolom, hogy ma mit is fogok csinálni. 

A gondolataimból az zökkentett ki, hogy a mellettem lévő székre bátortalanul leült a hely tulajdonosa. 
- Szia Jungkook - motyogja halkan, rám se emelve tekintetét. Elmosolyodok, de közben a szívemben szorítást is érzek. Mióta engedelmes és megalázkodó? 
- Szia Jiminiem - a birtokot kifejező ,,m" betűt kicsit megnyomom és rá mosolygok. Milyen profin tudom fokozni mások szívatását. Mondjuk erre nem kéne olyan büszkének lennem. Egész tartása arról árulkodik, hogy belül szenved. De ami a legrosszabb, most nincs bűntudatom. Egyszerűen túl akarok lenni végre a tervemen. Csak ez van a fejemben. Belefáradtam a folytonos kételkedésbe. Szeretem Jimint, de szeretem a bosszút is. Már döntöttem. A gondolataim mindig zavarosak, szeretném, ha végre letisztultak lennének. Ezt pedig csak úgy érhetem el, ha van egy tervem és azt követem is. Kételyek nélkül. - Kapok reggeli csókot? 

Némán és fájdalmasan engedelmesen hajol ajkaimra, majd lágyan megcsókolja. Óvatosan mozgatja párnáit enyémeken. Úgy viselkedik, mint egy megfélemlített kisállat, aki minden mozdulatára odafigyel, mert fél, hogy egy rossz mozdulat és nagyon fájni fog neki. Ijesztő ez az átváltozás és ez a viselkedés is. Az a fiú ennyire feladta aki sírás nélkül viselte el hónapokig az én zaklatásom? Csak akkor sírt, mikor az érzelmeit játékszernek vettem. Vagy ezzel leplezi valamilyen tervét? Esetleg ez csak egy állarc? Szeretném azt hinni, hogy igazából nem adta fel ennyire.
- Olyan finomak az ajkaid, imádom - suttogom füléhez hajolva. Látom, ahogy keze kicsit libabőrös lesz hangomtól. Ezen muszáj volt mosolyognom. Tehát tényleg hatással vagyok még testére. 
- Én nem szeretem a tieid, mert az egész egy hazugság - suttogja halkan, inkább magának mint nekem. Bár, ez a mondata hallatán kicsit megnyugodtam. Ezek szerint nem adta fel teljesen, csak fél tőlem. Ez egy nyugtató hír összességében. Legalább nem tört össze teljesen. Elég volt neki a ma este és máris felált valamennyire a padlóról. Hihetetlenül erős vagy Jimin. A látszat nem ezt mutatja, de ez a valóság. Nálad erősebb emberrel még nem találkoztam. Sok mindent tanulhatnék tőled. Köztük emberséget és kedvességet. Az egy jó pont ha tisztában vagyok a hibáimmal és elismerem. Legalábbis elvileg az.  
- Az én titkom, hogy mi hazugság és mi nem - mosolyogva válaszolok neki, majd a belépő tanárra nézek és a figyelmem inkább a sarokban lévő pókra vándorol és arra, hogy mit is fogok Jiminnel délután csinálni. Már előre látom a pírtól vörös arcocskáját és kezemben érzem, markolni való fenekét. Izgalmas perceknek nézünk elébe, annyi szent.

___________________
Sziasztok! Sajnálom, hogy majdnem egy hetet kellett erre a részre várni és ráadásul még izgalmas sem volt. Kicsit egy unalmas és gyengus fillér rész lett, de a következő remélem jobban fog sikerülni. 

Köszönöm szépen a 2k megtekintést, sokat jelent nekem! Nagyjából két hónap alatt érte el a könyv ezt a megtekintést, amit alig tudok elhinni! Nagyon hálás vagyok ezért, köszönöm🥺🥺💛