Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

Találkozás a lépcsőházban

- Jimin szemszöge -

Fáradtan dőlök el az ágyamon, karjaimmal átölelve párnámat és Jungkook jár a fejemben, mint a nap összes többi órájában is. Miért nem akarta hagyni, hogy egyedül jöjjek fel a lakásba? Igazából kettő tippem is van. A lépcsős eset miatt, vagy az új srác miatt, akivel reggel találkoztunk. Ha az utóbbi, muszáj lesz beszélnem Kook fejével, mert ez már beteges. Jó, még nem szidhatom le, mert simán lehet, hogy semmi köze hozzá. Bizonyos mértékben jó, hogy ennyire birtoklási mániája van, mert így tudom, hogy tényleg nagyon szeret engem. 

- Jimin, lementem a boltba - nyit be a szobámba anyukám, így felé fordulva bólintok. 
- Biztos ne menjek le én? Holnaptól úgysincs tanítás - kérdezek rá, bár teljesen biztos vagyok válaszában. Pedig szívesen segítenék neki.
- Persze, pihenj csak. Ünnepeld meg ezt a napot - mosolyog rám kedvesen, majd a szobát elhagyva megy el. Felsóhajtva ülök fel és úgy döntök, hogy ha már nem segíthetek így, kicsit rendbe teszem a lépcsőházban lévő polcot, ami az ajtónk mellett vannak és virágok díszítik. Régen az én dolgom volt őket meglocsolni, de mára anyukám sokkal szívesebben csinálja. Szeret belemerülni a kertészkedésbe, de mivel nem kertes házban élünk, sajnos elég kevés virágunk lehet. Főleg a lépcsőházban.. Melyik növény szereti a fénytelen és dohos környezetet? Na igen, elég nehéz így ezt a hobbit űzni. 

Zoknimra felhúzok egy vastagabbat, majd kilépek az ajtón és a szerencsére alacsony polccal szembe sétálok. 
- A locsolást rábízom, hiszen azt szereti csinálni.. de biztos örülne, ha az alsó polcot rendbe tenném - gondolkozok hangosan és a még nyáron is hideg földre térdelve kezdem el lepakolni, a túlzottan megterhelt polcot. Vannak itt számunkra teljesen hasznavehetetlen dolgok is, mint például a kukacka magok. Na az biztos, hogy semmi sem kelne ki. 

Van itt egy locsolókanna, ami azon kivételes tárgyak közé tartozik, amit tudunk hasznosítani, ellentétben a locsolófejjel, ami őszintén nagyon nem világos, hogy hogyan került ide, egy olyan házba, ahol laknak vagy húszan, kert nélkül. 

Akad itt madárkaja, ami szintén nem kapcsolódik a növényekhez, egy doboz, amiben különféle kacatok vannak, kezdve a világító lámpáktól egészen egy hüvelykujjnyi törpéig. Elég érdekes dolgok ezek. Idekeveredett még egy piknik pokróc is, amit úgy három éves koromban használhattunk utoljára, de gondolom nem volt szívük kidobni. Ezeken kívül, előkerül még pár kéziszerszám, amiket sajnos szintén feleslegesek, de legalább vannak.

Ezt a sok kacatot sikeresen az út közepére pakolom, majd egyesével kezdem visszatenni őket, mindennek valami jó helyet keresve. A legjobb lenne, ha sikerülne szép rendet varázsolnom itt, hogy megmosolyogtassam anyát. Azt hiszem, elég jó kapcsolatunk van, amiért hálás lehetek. 
- Szia - hallok meg egy erősen visszhangzó és hangos hangot, amihez hangos trappolás is társul. Alapból nem lenne ez olyan hangos, csak éppen egy lépcsőházban vagyunk. Sőt.. most kifejezetten ijesztő. Nem akarok vele találkozni. 
- Szia - köszönök neki vissza, bár tényleg nem szívesen. Olyan fura és ezzel Jungkook is egyetértett.  
- Milyen volt a suli? - lép oda mellém és mintha nagy haverja lennék, lehajolva megölel. Lefagyok és így elfelejtem ellökni. Na, nem mintha olyan verekedős lennék, de nem akarom, hogy ölelgessen. - Mi az? Nem kapok választ? - kérdezi kuncogva, végre kiengedve karjai közül, amiken nem tudtam nem észrevenni, a sokkolt állapot ellenére sem, hogy egyáltalán nem sportoló karok. 
- De.. kapsz - motyogom, mikor visszanyerem lélekjelenlétem annyira, hogy ne a furcsa érzésre koncentráljak. - Jó volt. Nem volt semmi különös - adok neki tartalmas, fordulatokkal teli és természetesen izgalmas választ. 
- Nem volt bent semmi? - érdeklődik tovább, mintha fel se tűnne neki, hogy nem érdekel engem mit akar. 
- Nem. Unalmas volt - próbálok minél rövidebb válaszokat adni, hogy elmenjen a kedve ettől, de ismerem magam annyira, hogy tudom, nem sokáig tudok bunkó lenni az emberekkel. Csak pár mondat, szóval megköszönném, ha te meg sértődős típus lennél. Nem, Jimin, ezt most azonnal befejezed és kedves leszel. Reggel én szidtam le Kookot amiatt, mert szemét volt vele. - Az utolsó nap volt, szóval elég lazára vették a dolgokat. 
- Értem - mosolyodik el szélesen, a hosszabb válaszomtól és leguggol mellém. - Segítsek pakolni? Eléggé rendmániás vagyok - meséli kedvesen, amitől kicsit mérges leszek magamra, hiába érzem még mindig úgy, hogy valami nem stimmel. Nem lehetek szemét másokkal, az nem én vagyok. 
- Ha ráérsz, persze - mosolygok rá. - Nem sok dolog van, szóval csak a tárgyak helyét kitalálni. 

Arcán egy árny suhan át, majd újra láthatóvá válik a megszokott széles mosoly. Ez.. mi volt? Már képzelődök is? 
- Nagyon jól csináltad eddig, nem szólok bele inkább - simít kedvesen karomra, de szinte észrevehetetlenül elhúzódok utána. Ez a fiú még nálam is jobban ellentmondásos. Az öltözködése egyszer ilyen, egyszer olyan, elvileg más országokból jött, még sincs akcentusa és olyan, mintha nem bízhatnék meg benne. Se a szavaiban se a tetteiben, pedig arcán, folyton az a széles mosoly látszik. Ki ő? Mit akar? Mit titkol el? Ebben biztos vagyok. Olyan megérzésféle.
- Ahogy gondolod - folytatom a pakolást, miközben egyre jobban feljön bennem a kíváncsiság is. Ha fura, akkor meg kell őt fejteni vagy megismerni. Ez ilyen egyszerű. - Neked milyen napod volt? 
- Nagyon jó. A környéket felfedeztem és majdnem az egész várost bejártam. Ettél már a főtéren lévő fagyizóban? - meséli izgatottan. Kis túlzásnak tartom, hogy az egész várost és miért hozza fel azt a fagyizót..? Mindenki tudja, hogy ott borzalmas ízűek a fagyik. Főleg az tudja, aki ott eszik. Még egy rejtély. 
- Igen, ettem - válaszolok neki mosolyogva, kíváncsian várva reakcióját. Ha azt mondja, hogy az nagyon finom volt, teljesen biztos, hogy hazudik. Ez már egy kiinduló pont lehetne. Mondjuk, nem tudom, mi értelme lenne erről hazudni. Azért, hogy azt higgyem, tényleg körbejárta a várost? Akkor az sem igaz..? Jézusom Jimin, még nem is válaszolt. Lehet csak bemagyarázok magamnak egy hülye indokot. 
- Kár is lett volna kihagyni. A legjobb fagylalt, amit életemben ettem - elégedetten néz fel a plafonra és teljesen világos lesz számomra a hazugsága. Miért csinálja ezt?

____________
Sziasztok! Gondoltam egy kis meglepetés részt hozok kivételesen hét közben😌
Kitartást mindenkinek, holnap már péntek💛