Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

Megváltozott

- Jimin szemszöge -

- Ideje hazamenni - hallottam meg Kook lágy hangját, miközben kezemre tette az övét. A mosolyom még szélesebb lett és felemeltem fejem válláról. Picit megszorítja ujjaim és csak utána engedi el. 
- Ez jó volt - motyogom, majd lassan felállva  felvettem a táskám. Arcára nézek és mikor meglátom, hogy az enyémet figyeli elpirulok. Kicsit megdöbben erre, majd feltápászkodik és elég közel áll meg hozzám. Majdnem összeér a mellkasunk, ő mégis nyugodtan hajol még közelebb. Hajamba túr, amitől vörösebb lett arcom. 
- Jimin, nem akarsz elmondani nekem valamit? - kérdezi érdeklődve, de halál nyugodtan. Megrémülve nézem szemét és egy lépést hátrálok. Ugye nem volt ébren a csók alatt!? 
- Mi-Mire gondolsz? - dadogom, amitől ő még határozottabb lesz. 
- Az érzéseidre. Hogyan gondolsz most rám? - megnyugszok. Erre se könnyű válaszolni, főleg mivel neki őszintén szoktam mindig, de legalább nem tud semmit a kis akciómról. Ugye..? 
- Én.. szeretném újra azt csinálni veled, mint előbb.. És kicsit többet is..
- Többet? Például? - látszik rajta, ezek a kérdések szívatások. Pontosan tudja mire gondolok. Nem baj, akkor kimondom, ha ezt akarja. Remélem nem amiatt csinálja, hogy megint elutasítson.
- Téged - suttogom az egyszerű szót, ezzel hagyva, hagy játszadozzon velem kicsit.
- Egyenlőre beérnéd egy csókkal? - komolyan kérdezte? Semmi gúny nincs hangjában és arca is azt sugallja, ez nem poén. Ha tudná, mennyire vágyok rá. Az első is teljesen elvarázsolt. 
- Igen, beérném - nem sütöm le kivételesen tekintetem, de nem is tudok a szemébe nézni, így mellkasán állapodok meg. A pólója alatt most nem látszik jól, amit alvás közben láthattam. Vékony, de izmos alkatát elrejti a puha anyag. 
- Egy feltétellel meg is kapod - erre nem számítottam. Sem arra, hogy esélyem lesz egy igazi csókra sem pedig a feltételre. - Ha hazakísérhetlek - először nem hittem fülemnek. Lehetséges ez egyáltalán? Ilyen rövid idő alatt ennyit változni? Mi történt? Biztos nincs hátsó szándéka, nem színészkedősnek ismertem meg. Akkor pedig mit tervez? Lehet csak ő is vonzódik hozzám picit? Ez megtörténhet? Mindig az ellenkezőjét mutatta és a fenyegetése, hogy semmiképp se szerethetek bele is ezt támasztotta alá. Akkor mégis miért hiszem el neki ezt? Lehet megbánom, de nem fogok kételkedni most szavaiban. Vállalom a kockázatot. Bízok benned Jeon Jungkook, ne cseszd el. Kérlek, ne. 

- Hazakísérhetsz - a nagyobb hatás kedvéért bólintottam is. Ezt egy mosollyal díjazta, majd kezemért nyúlt. Lágyan ölelte körbe ujjaim, majd vállára húzta azokat. Értettem a célzást és a másik karom is oda helyeztem, majd háta mögött összekulcsoltam kezeim, közben előre léptem egyet. Összeért mellkasunk, amitől elvörösödtem, de szemébe néztem. Ő is az enyémbe. Valamin nagyon gondolkozott, de erre nem akartam akkor rákérdezni. Sokkal jobban lefoglalt az a tény, hogy oldalamon lassan végig simít, majd még közelebb ránt. Összeért a csípőnk és combjaink is. Egyszerűen nem tudtam betelni érintésével, mégis csak ajkaira koncentráltam. Nem tudtam mást figyelni, csak a puha párnákat, amiknek ismerem már az érintését. Ő mégse ismeri az enyémet. Na majd most, megtudom milyen egy igazi csók vele.

Ajkaiba harapott, nem hinném, hogy zavara miatt, sokkal inkább csábításból. Ha tudná milyen felesleges ez a trükk, hiszen engem már az ujjai köré csavart. Éppen ezért közel hajoltam, de félúton megálltam. Szeretném, ha az utolsó lépést ő tenné meg. Én egyszer már kezdeményeztem, még ha nem is tudja, akkor is ez az igazság. 
- Látom, nekem kell befejeznem - suttogja halkan, amitől libabőrös leszek. Furcsa, eddig nem váltott ki belőlem ilyen erős reakciókat. Örülök, hogy beismertem magamnak az érzéseim. Nem mintha tagadtam volna, csak valahogy nem foglalkoztam velük. 

Ajkai lassan közelednek enyémekhez és óvatosan illesztjük össze őket. Pont passzolnak, és mintha mindig is egymással csinálták volna, lassan kezdenek táncot járni. Először csak ízlelgetjük a másikat, majd egyre erőszakosabb lesz, de mégse mondanám durvának. Csukott szemmel ámuldozok, milyen fantasztikusan csinálja ezeket a mozdulatokat, miközben még jobban magához húz. Mellkasához préselődök, végig mozgásban tartva ajkaink. Egy teljesen másik világba repít ez az érzés. A meglepő mégis az, mikor elválunk és lihegve nézek szemébe, nem érzem úgy, mintha vége lenne annak a csodának. Ahogy csak a másik íriszeit nézzük is folytatódik az a pillanat. Nem fejeződik be a várva várt csókkal, amiben nem csalódtam. Pont olyan jó benne, mint hittem. Ha nem jobb.
- Tetszett? - kérdezi miközben lassan enyhül a szorítása. 
- Nagyon.. - ezt egy mosollyal veszi tudomásul, majd nemes egyszerűséggel elenged és zsebébe teszi a kezét. Ez a gyors lezárás nem szimpatikus, sőt kifejezetten utálom, de mégsem ronthatja el az a varázslatot amivel ajkai mozgatásával varázsolt el. Mi lehetett a végeredmény? Gondolom valami szerelmi bűbáj. Talán túlzás lenne egyből azt mondani, hogy szerelmes vagyok belé, de tény, hogy nagyon tetszik. 
- Akkor indulhatunk? - nagyokat pislogtam, mert nem értettem hova akar indulni. Ennyi? El is válunk ezután? Akkor jelentett neki bármit is ez? 
- Hova? 
- Hozzád. Hazakísérlek. Rémlik valami? - furcsálló tekintetétől elszégyelltem magam. Máris elfelejtettem? Sikerült jól beégetnem magam előtte. Nem mintha nem lett volna sok ilyen alkalom. 
- Igaz.. bocsi.. - dadogom, de nem mozdulok. Rajta felejtem tekintetem. Éles vonásait figyelem. Szeretném megint érezni. Ennyivel nem tudok betelni most, hogy megtapasztaltam milyen is az a fantasztikus dolog, amit ő tud. 

Egymás mellett elindultunk. Nem siettünk, de nem is aludtunk be járás közben. Tartottuk egymástól a távolságot séta közben. Nem tudtam, mit kéne tennem most. Ez mit jelent? Ő is szeretne tőlem valamit? Esetleg ez semmit se jelentett neki? Számított neki ez? Csak úgy szívatásból csinálta vagy érzelmek is vannak mögötte? Nem, lehetetlen így csókolni érzelmek nélkül. Erre még ő se lehet képes. 

Csak akkor tűnt fel, hogy egész végig meg se szólaltunk, mikor elértük a háznak a bejárati ajtaját, amiben a lakásunk van a szüleimmel. A fiúra néztem, aki érdeklődve szemléli a nagy épületet. Egyszer se járt bent, jó lenne megmutatni neki a szobám, de még nincs itt az ideje. Először szeretném, ha többször megtörténne a mai nap. Csak utána vezetem körbe ott fent. 
- Hát.. akkor szia Jungkook - kicsit zavarban vagyok, mert ő némán pillant felém. Végig mér, amitől a pír elönti arcom. Mi ez a hirtelen méricskélés? Eddig is sokszor megtehette volna! Miért pont most? Ez nem illik a nap hangulatához. Azaz ha jobban meggondolom, mégis passzol hozzá. A reggelhez. Mekkora hullámvasút volt. Sok meglepetést hozott, én mégis elégedett vagyok vele. 
- Szia Jimin - kezével int nekem. Gondolom azt jelzi, hogy menjek be nyugodtan. Arcára apró mosoly költözik, tétovázásom láttán, de nem megy el. - Holnap találkozunk - mondja búcsúzóul. Bólintok és besietek az épületbe. Felszáguldok a lépcsőkön, kivágom a bejárati ajtónk és nem törődve anyukám hangjával a szobámba sietek, annak is az ablakához. Lenézek rajta, kicsit lihegve. Ott áll. Még mindig. Tekintetével a házat pásztázza. Gondolom az ablakokat nézi, hátha meglát valamelyikbe. Ezt nem hagyhatom neki. 

Gyorsan elhúzódok onnan és behúzom a függönyt. Tényleg engem kereshet. Alig tudom elhinni, mégse merek újra kinézni. Had maradjon rejtély neki, melyikben lakok. Kicsit hagy legyek titokzatosabb. 

- Jungkook szemszöge -

Ha tudná mit tervezek, nem tudna ezzel az angyali tekintettel nézni rám. Lehet én magam fogom belőle teljesen elűzni ezt az ártatlanságot, ami különlegessé teszi őt. Undorító terv, de én befejezem, amit elkezdtem.