Zaklató és zaklatott - Jikook /BEFEJEZETT/

A teremben

Reggel sok kételyem volt, mikor az iskolába sétáltam. Továbbra se mertem azon gondolkodni, mennyire volt bölcs bele mennem egy alkuba vele. Ráadásul azt se tudom, mi az ő kérése. Belőle kinézem, hogy elég durva lesz. Bár igazából ötletem sincs mit akar majd. Semmi olyan se jut eszembe, amit eddig megakart tenni, de nem tette. Tény és való, hogy nem beszélt nekem azokról, de tulajdonképen bármit választ, biztos meglepődök majd. Tessék!? Mit mondtam!? Nem, ezt nem gondolhattam komolyan. Én fogok nyerni és leszáll rólam. Azon felül van egy kívánságom, ha jól emlékszem. Akkor valószínűleg megkérem majd, hogy mesélje el, miért piszkált. Igen, ez a tökéletes terv. Eddig is kibírtam amiket tett, most is kifogom, nem? Csak 30 nap. Pont az iskola vége felé. Izgalmas lesz ez így. Főleg, hogy kicsit félek. Mit tervezhet ellenem? 

Mikor beérek az osztályba reggel, semmi furcsát nem tapasztalok. A szokásos helyén ül, rám se nézve telefonozik. Akkor lehet nem lesz olyan vészes ez a hónap se? Mondjuk, ez még csak az első reggel, órák előtt. Bármi történhet még, egy dolgon kívül. Kizárt, hogy megtörjek. Nem fogom hagyni magam. Neki nem. Ha eddig nem sírtam, miért pont most tenném meg, mikor sokkal nagyobb a tétje? 

Helyet foglalok a székemben, éppen időben, mert majdnem egyből belép a tanár. Ekkor, olyan váratlan dolog történt, amire sosem számítottam. Jungkook jelentkezett. Igaz, nem várta meg, hogy felszólítsák, de akkor is fent volt a jobb karja a levegőben, hogy mondandója van! A tanár is tágra nyílt szemekkel nézte ezt a jelenetet.
- Ültessen előre Jimin mellé - elnyílnak a szemeim és ijedten tiltakoznék, de az oktató kisebb sokkot élhet meg jelenleg és nem ellenkezik, csak bólogat. Jungkook mosolyogva fogja meg táskáját és a legkisebb bűntudat nélkül túrja ki a mellettem ülőt, aki nem ellenkezik, csak fogja a cuccait és egy másik helyre sprintel. A kedves zaklatóm, amennyiben hívhatom így, elégedetten foglal helyet és rám se nézve fekszik a padra. Kényelmesen pihenni kezd. Felháborodottan nézem, de nem fogok hozzászólni magamtól. Hülye leszek minél több alkalmat biztosítani neki, amiben leszólhat. Inkább elfordulok és a tanárt figyelem, ahogy magyarázni kezd.  Maga a terv jó, de kisebb probléma adódik. Hirtelen valamit érzek a térdemen. Félve állapítom meg, hogy ez egy kéz. Tulajdonosára nézek.
- Engedj el.. - suttogom olyan határozottan, amennyire csak tudom. Arcán látszik, hogy élvezi a helyzetet. Aljas kígyó.. 
- Különben? - szépen lassan feljebb kezdi csúsztatni ujjait. Odakapok, hogy megállítsam ebben, de egy kézzel képes lefogni. Kétségbeesetten próbálok ellenkezni, teljesen hasztalanul. Még följebb vezeti mancsát, míg a combom felső részén megáll. Nagyot nyelek. - Ha nem ellenkezel, akkor nem megyek tovább. 
- Te..Tessék? - amúgy megtenné? Képes lenne rá? Igen. Egyértelműen. Ha hagyom neki, akkor befejezi, de ki az aki ilyenkor könnyen belemegy ebbe? Nem, nincs más választásom. Itt sokan vannak, úgyse tehet semmi komolyat. 

Lassan elengedem a kezét, így semmi se akadályozná meg, ha feljebb akarná vinni ujjait. Arcára nézek, amin mosoly virít. Fejével int a tábla felé és ő is arra fordul. 
- Nem.. nem veszed el? - kérdezem félénken. 
- Eszemben sincs. Egész órán ott fogom tartani - ledöbbenek, amitől az ő szája széle még jobban felfelé görbült. - Esetleg máris feladnád? - olyan lenézően mondja, hogy egyből elönt a harag. Feladni? Azt lesheti. 
- Természetesen nem - gúnyosan néz és rámarkol combomra. Elönt teljesen a pír és halkan felnyögtem. Ijedten tapasztottam számra a kezemet, miközben körbenéztem. Szerencsére senki se hallotta meg azt a vékonyka hangot amit kiadtam, bár amilyen csendes, annál kínosabb. Mikor megnyugodtam picit, a kárörvendő szemekbe néztem.  - Ne csináld újra. 
- Pedig szeretném megint hallani, amit az előbb - kicsit macska egér játéknak érzem.
- De, bárki más is meghallhatja.
- Esetleg jobban örülnél, ha ott folytatnám, ahol ketten vagyunk? - hevesen ráztam a fejem. Akkor sokkal veszélyesebb lenne, mint itt az emberek között. Itt nem merne ennél többet csinálni, de a szokásos helyen biztos nem fogná vissza magát. Bár azt nem értem, neki ezt miért élvezet csinálnia. Ha nem meleg, miért élvezi, hogy ezzel zavarba hoz engem? Miért jó? Persze, értem, ezzel könnyen olyan helyzetbe kerülök, amilyenbe utálok lenni. Összességében, inkább itt mindenki előtt fogdossa a combom, mert a hangom vissza tudom tartani nagyjából, de ha csak ketten lennénk.. Ki tudja, hogyan végződne. 
- Nem, inkább most - bólint és megint rámarkol. Számra harapok és csendben maradok. Egyik ujjával körözni kezd a belső részen. Ez egy elég intim felület számomra így halkan felnyüszítek. Enyhén csikiz ez az óvatos érintés. Nem nézek se rá, se combomra. Inkább a tanárra emelem tekintetem, igaz koncentrálni nem tudok rá. Túlságosan tudja, mivel tud kikészíteni.

Az óra maradék részében végig folytatta ezt. Mikor kicsengettek, egyből befejezte és leporolta kezeit. Rám nézett én meg félve viszonoztam a pillantását. 
- Fárasztó ennyi ideig ezt csinálni - panaszolta el, miközben masszírozta a ,,megterhelt" izmokat. 
- Mintha én kértem volna - kicsit kezdek kiborulni.  A végén neki fog följebb állni? Esetleg ennek a kijelentésnek csak annyi volt a célja, hogy felbosszantson? Ha igen, nem hagyhatnám magam, de most valahogy nagyon magamra veszem. 
- Szívesen tudtam volna meg jobban, mennyire tetszik. Sajnálatos, hogy nem engedted ki a sóhajokat.
- Ez egy osztályterem! - kicsit feljebb emelem a hangsúlyom, mint általában használni szoktam. 
- És? Nem volt meghatározva az alkuban helyszín - ilyet sosem tettem eddig, de elindultam ki a teremből, hogy faképnél hagyhassam. Ez mi már!?

Talpam enyhén a padlónak csaptam, de egy erős kéz körbe kulcsolta csuklóm. Nagyot nyelve álltam meg. Lehet, ezt mégsem kellett volna megtennem. 
- Mostanában egyre szemtelenebb vagy - állapítja meg, teljesen közömbösen. Nem feldúlt és nem is tűnik mérgesnek, de mégis azt érzem, az utóbbi igaz rá. 
- B-bocsánat. Délután ott leszek, de most elmehetek? - a padlót bámulva kérdezem. Egyik ujjával végig simít hasamon, amitől libabőrös leszek. 
- Mehetsz - el enged és egy lépést hátrébb megy. Valószínűleg ezzel is jelzi, nem fog megint megállítani. Kisietek a teremből és egy gombóccal a torkomban elmélkedek a délutáni találkozóról. 

______________________
Sziasztok! Először is szeretném megköszönni, a sok pozitív visszajelzést. Feldobják a napjaim és tényleg hálás vagyok értük. A másik, hogy ezzel a fejezetten elég sokat szenvedtem és nem is vagyok vele túl elégedett, de remélem azért Nektek tetszett. Majd hozom a következő részt, amivel hátha elégedettebb leszek.